Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-30

224 Az országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1927 március 29-én, kedden. nekem azt mondták, hogy ebből egy szó sem igaz. Felálltak itt hivatalos kormányhelyről, felálltak egységespárti képviselők és végül magam is azt hittem, hogy engem félrevezettek, hogy csakugyan nem igaz az, hogy 40 ezer méter posztót akartak a külföldön megvenni. Erre azután később hallom, hogy három magyar hatalmas tőkecsoportnak, amelyeknek itt Magyarországon textil-érdekeltségei vannak,* többek között a Kereskedelmi-banknak és a Hitelbanknak, 15 milliárd koronát kellett adnia a Kogsz-nak azért, hogy ne hozzon a külföldről posztót, hanem magyar posztót vásároljon. Tudniillik a köztisztviselők posztószükségletének fedezéséről volt szó. Es akkor, megvallom, rettegve gondoltam arra, hátha nem igaz, amikor a 40 ezer méter posztóról beszéltem, mert hivatalos helyről is leintettek. Erre látom, hogy az én felszólalásomon 15 milliárd koronát keresett a Kogsz. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon,) Azért, hogy tényleg ne hozzanak be posztót a külföldről, három hatalmas magyar bankcégnek kellett a Kogsz-nál 15 milliárd koronával érdekeltséget vállalni. (Rassay Károly: Nagyon fogcsikorgatva tették!) Nagyon fogcsikorgatva tették is! — És most ez a 15 milliárddal érdekelt három bank ki akar vonulni a Kogsz-ból. (Zaj.) Ki is vonul belőle. És ezek helyébe most kell valaki. De mit méltóztatnak gondolni, egy rossz vállalathoz ki ad Magyarországon pénzt! (Gaal Gaston: Az állam!) Az állam. Csak a magyar állam ad hozzá pénzt és előre látjuk, hogy ebből az előre beigért hatalmas fúzióból, amely a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéből és a Kogszból fog- majd, nem tudom, milyen forma alatt előállítani, a magyar államnak milyen nagy veszteségei lesznek. (Rassay Károly: De miért van szükség erre a Kogsz-ra és a Közalkalmazottak Szövetkezetére 1 — Gaal Gaston: Tápintézet! — Bud János pénzügyminister: Külföldön, Angliában nincsenek tisztviselői szövetkezetek? — 'Rassay Károly: De nem az állam adja a pénzt! Adja oda az állam a pénzt közvetlenül a tisztviselőknek! — Gaal Gaston: Majd én felolvasom, hogy mit kaptak az igazgatók, milyen szerződésük van az igazgatóknak! — Bródy Ernő: Angliában? — Gaal Gaston: Nem, Magyarországon! — Derültség balfelöl. — Bud János pénzügyminister: Kérem! Tessék parancsolni! — Zaj. — Rassay Károly: Miért van erre szükség? Senkinek nincs belőle haszna, csak egy pár emberinek! — Baracs Marcell: Mikor nevezik el a szövetkezeteket helyes néven Csáky szalmája-szövetkezeteknek!'— Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Ha ezekről a kérdésekről privát társaságban beszél az ember állami emberekkel, rendszerint azt a választ kapja, hogy más országokban is vannak panamák (Bródy Ernő: Az nem vigasz) és azt a választ kapja, hogy a modern életben szükség van a panamák gépolajára (Rassay Károly: Lenditő erejére!) azért, hogy a kerekek jobban forogjanak. (Gaal Gaston: Szociális olajeseppek! — Szinyei Merse Jenő: Szép állami tisztviselő, aki ilyet mond, hogy az államnál panamák vannak! — Bud János pénzügyminister: Hol vannak panamák! Panamák? — Zaj.) Tudom, hogy nem élnek szentek más országokban sem, tudom azt is, hogy a háború okozta erkölcsi leromlás, az erkölcsök teljes elnégeredése idején másutt sem fenékig tejfel. Igaz, hogy Amerikában is volt egy olyan óriási petróleumbotrány, amelybe az államfő közeli rokonai voltak bekeverve. (Erdélyi Aladár: Meg azokkal a lefoglalt javakkal sem voltak rendben! — Ugy van! — Rassay Károly: Le is csukták az illetőket! — Zaj!) Igaz, hogy a franciáknál az újjáépítési kölcsönökkel kapcsolatban hatalmas panamák voltak. (Erdélyi Alatlár: Németországban is egy kis hítelcsalás! Ausztriában is! — Bud János pénzügyminister: Tessék megnevezni, hogy hol van panama! Nem lehet gyanusitani! — Zaj!) Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselő vagyok, nekem nem parancsol a minister^ ur, parancsoljon a saját pártjában! (iiud János pénzügyminister: Ne tessék gyanusitani!) Legyen nyugodt a minister ur, én nem szoktam gyanusitani, tessék nyugodtan megvárni, amig beszédem végére jutok. Mondom, Franciaországban az ujjáépitési \ kölcsönökkel kapcsolatosan szintén voltak bi| zenyos helytelen elszámolások, Németországi ban volt a Barmat-affér, Ausztriában volt a \ postatakarékpénztár Bosel-afférja, (Erdélyi : Aladár: Pedig ott szociális jólléttől csepeg I minden!) amelyben sok milliárd kárt okozott j az államnak a pénzügyminister, összejátszva | egy hatalmas bank igazgatójával. Romániá| ról és Szovjetorosz országról nem is kell be| szélnem. Aki figyelemmel kiséri a szovjetlajj pokat, tudja, hogy a megújult szovjeterkölcs : tulajdonképen nem egyéb, mint a cárizmus | erkölcsi posványának továbbfejlesztése; az i látja azt, hogy abban az államban, amely a ) kapitalista rezsim tagadásával keletkezett a kapitalista rezsim minden bűne felburjánzott. jj Ott az állami tisztviselők nem fizetésükből, j hanem abból élnek, hogy lopják az államot. A világon mindenütt vannak visszaélések, a mai világrendszerrel és a mai erkölcsi rendS szerrel kapcsolatosan, a háború után, amely le: rontotta az erkölcsöket, a forradalmak után, ; amelyek még jobban lerontották az erkölcsöl ket, magától értetődik, hogy nem lehetséges ! még a békebeli erkölcsöt sem visszaállítani. És ; békében is voltak erkölcstelenségek és voltak panamák. Nem kell egyébről megemlékeznem, jj mint a hires sópanamáról. | De azokban az országokban két hatalmas ; dolog van, amely minden panamának és minden | elburjánzó erkölcstelenségnek korrektivuma, a ; független szabad sajtó az egyik oldalon (Ugy Ivan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a másik s oldalon a szabad szó és az ezeknek biztositékát alkotó esküdtszék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van Magyarországon a sajtó. Én mondhatom, hogy voltam a harctéren, voltam orosz hadifogságban, voltam a bolsevikok börtönében és voltam ellenzéki képviselő Magyaror|i szagon a fehér uralom alatt, de újságot nem Írnék Magyarországon. Azért, mert más olyan közveszélyü üzemet, (Baracs Marcell: önver szélyü?) más olyan Ön veszély ü üzemet, mint I Magyarországon az újságírás, nem tudok ; elképzelni. Azt hiszem, ha valaki robban,; tószergyárban dolgozik, annak a helyzete nem lehet nehezebb, mintha valaki egy :olyan lapnál dolgozik, amelynek ellenzéki velleitásai vannak. (Mozgás.) Én láttam ellen: zéki szerkesztőségekben újságírókat tollszárat rágni, hogy hogyan lehetne megirni legalább ;azt, ami közel jár az igazsághoz — mert az egész igazságot Magyarországon senkisem meri megirni. (Madarassy Gábor: Senki sem bántja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Madarassy Gábor: •Senki sem bántja!) Fábián Béla: Meg vagyok győződve arról, hogy a t. képviselőtársam a legteljesebb jóhiszeműséggel mondja ezt, de a képviselő ur