Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

14 Áz országgyűlés képviselőházának 24 folytatni, uj irányokat, uj forrásokat kimutatni, amelyekkel felemeljük az önhibájukon kivül bajba jutott emberek légióit. Amikor ez a törvényhozás arra volna hivatva, hogy segitsen a gyengéken és ölelő karokkal vonzza magához azokat, akik tehetetlenül vergődnek az élet rettenetes megpróbáltatásai között, nem tudom megérteni, hogy a szociális és gazdasági anyag közül miért ezt az egyetlenegyet méltóztattak kiragadni, ezt az egyetlent, amely igen szűk kategóriáknak, a biztosítóknak, a védelmére szolgál. En azt szeretném, ha ebben a képviselőházban igenis sürün fordulnának elő szociális és gazdasági kérdések, ha itt minden mellékes szempont kimaradna, ha itt valamennyiünknek egyedül abba főne a feje, hogy ezen a nyomorba jutott, szegény magyar társadalmon hogyan tudnának segíteni még a politikától is távolállva, egyedül gazdasági és szociális kérdések irányában, mert én bizom ennek az országnak életerejében! Itt egy tettrekénes, tettrekész társadalom várja, hogy a törvényhozás nyissa ki az egészséges fejlődés zsilipjeit. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szabó Imre! Elnök: Szabó Imre képviselő urat illeti a szó. (Rassay Károly: Miért nem védi senki ezt a törvényjavaslatot? Szabó Imre: T. Ház! Ez az előttünk levő törvényjavaslat tipikus példája annak a felülről vezetett osztály harcnak, amely abban jut kifejezésre, hogy a kicsitől, a gyengétől elvenni még azt a keveset is, amije van és odaadni annak a hatalmasnak, aki már úgyis eleget bir. A magam részéről ezt a törvényjavaslatot részleteiben nem is kivánom birálni, egyszerűen azért, mert ennek a törvényjavaslatnak az előzetes bizottsági tárgyalásokkal kapcsolatos napirenden léte már magában is feleletet ad arra, hogy ez a törvényjavaslat miért kerül ide ilyen gyorsan, ilyen sürgősen. Feleletet ad továbbá arra is, hogyha már idekerült ez a javaslat, miért elsősorban a kartellben levő biztosítótársaságok érdekét szolgálja és miért nem szolgálja a biztositottak érdekét. Mielőtt azonban mondanivalóimra rátérnék, meg kell még említenem egy sajátságos jelenséget. Amióta ez a törvényjavaslat beterjesztetett a Ház elé, amióta bizottsági tárgyalásokon megy keresztül, kinn a közvéleményben és a sajtóban is épen ugy, mint a bizottságban, ezzel a javaslattal szemben felvonultak a biztosítottak érdekeltségei, a gazdatársadalom és a Omge, mindazok a szervezetek, amelyek ezidőszerint hasonló kérdésekben szót emelhetnek és azt látjuk, hogy ugy a közvélemény, mint a bizottságokban elhangzott felfogások az egész javaslatot elutasitandónak, rossznak tartották. Mégis belementek végül abba, hogy ez a törvényjavaslat foltozásokkal idekerüljön, sőt, amint látom az eseményekből, a helyzet egyszerűen az, hogy ez a javaslat ugy látszik bizonyos kompromisszumként fog törvényerőre emelkedni. Mindamellett nem érzem magam felmentve a kritika alól ennék ellenére sem, egyszerűen azért, mert feleletet várok arra a kérdésre, hogy miért olyan sürgős ez a törvényjavaslat, mi az oka annak, hogy — ha már sürgős — a biztosítottakról itt nem történik gondoskodás, csak egyoldalúan a kartellben levő biztositókról. Ha előveszem a törvényjavaslat indokolását vagy az együttes bizottsági jelentést, első. ülése 1927 március 16-án, szerâân. sorban is szembeötlő és mindenkit szinte megdöbbenthet az, amit a bizottság különösen a régi törvényről mond és még inkább megdöbbent az, amit a birói gyakorlatról mond. Én azt mondom, hogyha ezt az indokolást vagy legalább első részét kinyomatnák és kivinnék a nagy nyilvánosság elé, akkor velünk szemben, vagyis azokkal szemben, akik a biróság működését bizonyos fokig kritizálják, vagy ez esetben különösen a biztosítótársaságokkal szemben, a nagyközönség látná, hogy mégis van a bíróságokban gerinc, van Ítélőképesség, van következetesség és amikor megnyilvánul az igazságkeresésnek az akarata és érvényesül is, akkor elsősorban a kormány az, amely a birói gyakorlatnak, a tömegekre nézve kedvező gyakorlatnak elvágása céljából ráteszi a biró szájára a lakatot, ráteszi a biró kezére a bilincset, hogy a biró a maga meggyőződését ne követhesse, vagy, ha követi, akkor ime, a törvényjavaslat bizottsági indokolásában látjuk a biróság megrovását. Mindezt miért? (Propper Sándor: Ha a kapitalizmus érdekét sérti, rögtön megfogják a kezét.) Azért, mert az indokolásnak egyik bekezdése mondja (olvassa): »a törvényeknek ezek a hiányai és a birói gyakorlatnak a törvény imperativ rendelkezéseihez igazodó szigora teljes bizonytalanságot statuált a biztosítás terén.« Tehát kifogásolni kell ilyen bizottsági indokolásban a biróság működését, mert a bírói gyakorlat a törvény imperativ rendelkezéseihez alkalmazkodott és azt szigorúsággal végre is igyekezett hajtani? Es bizottsági jelentésben kell a bíróságnak ezt a gyakorlatát megbélyegezni? Miért? A felelet: azért, mert ez a bírósági gyakorlat igenis, a gyengébb félnek, a biztosított félnek a pártjára állt, a jog szerint a biztosítottak igényeit állapította meg. És azt mondja a bizottsági indokolás, hogy az ilyen birói gyakorlat ellen rengeteg sok panasz hanzott el. Azt mondja az indokolás: »Ez a bizonytalanság annál fokozottabban és kirívóbban éreztette a maga hatását, és váltotta ki elsősorban a biztosítótársaságok elégedetlenségét, napról-napra fokozódó nyugtalanságát.« Hol vannak a biztosítottak? Jól emlékszem, még a háború előtt, nagyon sokan a biztosítótársaságokkal szemben emeltek panastz és most, különösen a háború után még súlyosbodtak ezek a panaszok, épen különösen a valorizáció kérdésében elfoglalt merev álláspontjuk miatt. E panaszokat a kormány nem hallja meg, ellenben a biztosítótársaságok panaszai ime, gyorsan nyitott fülekre találnak és a kormány gyorsan törvényjavaslatban igyekszik e panaszokat orvosolni. Megvan tehát itt a felelet arra, hogy miért hozták ezt a törvényjavaslatot ide. Előttem csak az a feltűnő, hogyha a kormány ezt a törvényjavaslatot már ide is hozta, miért olyan sürgős, hogy minden más kérdést megelőzve, le kell tárgyalni? Kérdezem, megoldottak-e már itt minden problémát, amelyet a kormány a választások előtt felvetett, és amelyeket ígéretekként odadobott a közvélemény elé? Kérdezem, hogy szociálpolitikai törvényalkotásunkat végig az egész vonalon befej ezték-e, hegy más egyéb hiányosságokat pótoltak-e, az adókkal agyongyötrött és más egyéb közterhekkel agyonsújtott kispolgárok és munkásemberek életszükségletét kielégitették-e? Kérdezem, hogy meg vannak-e ezek a kérdések oldva, hogy ime, a biztosítótársaságokról szóló törvényjavaslat ilyen sürgős? Azt hiszem, t. Ház, nem az ennek az oka, hogy most már túl vagyunk minden problémán, egészen