Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

12 Az országgyűlés képviselőházának 11 Felemlítettem, hogy a biztosítási ügynök jogállásának meghatározása mennyire szükséges, mennyire az életnek követelménye és mennyire húsunkba vágó kérdés, amely a legközvetlenebbül érdekel bennünket és amellyel kapcsolatban talán magunk is, de főleg a vidéki gazdaközönség gyakorlati példákkal tudná a maga helyzetét illusztrálni és épen ezt egy ministeri büróba utaljuk, hogy kiadjanak egy rendeletet, amely esak megjelenése után lesz előttünk világos! Én azt hiszem, maga a törvényhozás, maga a képviselőház épen arra való és arra alkalmas, hogy az életnek ezeket a napi kérdéseit itt megbeszéljük, megvitassuk, igyekezzünk kapacitálni egymást. Ma már a gazdasági és szociális kérdések uralkodnak, ma már a közjogi kérdések legnagyobb része kimúlt ebből a parlamentből. (Fábián Béla: Próbáld ki nem kapcsolni őket!) Itt vannak a napi élet kérdései és mi azért vagyunk itt, hogy hozzászóljunk a napi életnek ezekhez a kérdéseihez és ne bizzuk azokat egy ministerl titkár úrra, aki majd összeálitja ezt a rendeletet. Engedelmet kérek, tekintsenek bennünket egynivón állóknak a ministeri titkár urakkal, legyen szabad nekünk is hozzászólni az élet nagy és kicsiny kérdéseihez. (Rassay Károly: A magánjogi rendeletalkotásnak legyen vége! — Fábián Béla: Büntetőjogi rendeleteket is csinálnak! Itt van ez a csempészrendelet, a cigarettarendelet !) Nagyon érdekes vallomás van az igen t. előadó ur jelentésében. Visszamegy, amint már mondottam, a német törvények keletkezésére s azt mondja (olvasa): »A törvényhozói célzat kutatásánál tehát ennek megállapítása mellett csak okszerű következtetéssel juthatunk arra a nézetre, hogy a múlt század 60-as éveiben a drezdai javaslat kelte idején a biztosítás intézménye még Nyugaton is gyermekkorát élvén, a drezdai javaslat készítőjét e még jelentőségében teljesen ki nem bontakozott és vállalataiban a közbizalom attribútumaival nem rendelkező uj életviszony, a biztositás szabályozásánál« — itt figyelmet kérek; ezt mondja a jelentés, — »csak egy szemnont vezethette: védeni a gazdaságilag gyengébb felet, a biztosítottat és lehetővé tenni részére bármikor az ügyletből való szabadulást még a szerződési hűség elvének keresztültörésével is.« Kérdezem a t. Házat: változott ez idő óta a törvényhozás feladata és helyzete ebből a szempontból! Nem az-e a törvényhozás feladata ma is, hogy védje a gyengébb felet, hogy védje a biztositottat, nem az-e a hivatásunk és feladatunk, hogy az egész vonalon . . . (Rassay Károly: Egy millió analfabéta van. tessék rászabadítani az ügynököket! — Fábián Béla: Majd ha azoknak is jó igazgatósági tagjaik lesznek, majd őket is megvédik!) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, ha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokat alkalmazni! Bródy Ernő: Én minden pártkülönbségre való tekintet nélkül kérdezem: ma is, amikor annyi elesett ember van, amikor minden oldalról az annyiszor emlegetett középosztály katasztrófa előtt áll, amikor tehetetlenül vergődünk, látva letört exisztenciák légióit, nem az-e a hivatásunk, a kötelességünk, hogy védjük meg a gyengébb felet, nem az-e a hivatása a törvényhozásnak, hogy a gyengébb fél érdekében mindent megtegyen? Talán az a hivatása, hogy a tőkeerős, nagy kartellirozott vállalatok segítségére siessen? En nem tartom ezt, igen t. Képviselőház, hanem ellenkezőleg, továbbra is •-. ülése 1927 március. 16-án, szerdán. hivatásának tartom, hogy a gyengébb felet védje. Ha most azt nézem, mi van ma, hogy a mai viszonyok között hogyan alakul a gazdasági helyzet, akkor látom elhagyatottan a részvényest, (Fábián Béla: A kis részvényest!) ott látom elhagyottan a hadikölcsönjegyzőt, látom elhagyottan a névtelen adófizetőt (Fábián Béla: A biztositottat!) és most ezekhez a kategóriákhoz jön a biztosítottak tömege. Magyarországon tehát az a szociális törvényhozás, az a szociális eljárás, hogy itt külön kategóriákkal kibővitsük a gyengébb feleket és nem a gyengébb felek védelmére, hanem az erősebbek száz százalékos biztosítására tesszük meg a törvényhozási intézkedéseket. Én a magam részéről ezt a rendszert nem helyeselhetem. Én mindig a szegény és elhagyott emberek védelmezője és hive voltam, nemcsak szónoklatokban és szavalásokban, hanem akkor is, amikor törvényalkotásokról volt szó és semmiesetre és semmiképen nem tudom megérteni ezt a lázas sietséget, amely nem szolgál másra, mint a kartellirozott biztosítótársaságok érdekeinek védelmére. Ezt nem tudom megmagyarázni, mert az élet nem ezen a ponton parancsolja a gyors törvényhozási intézkedéseket, hanem egészen más pontokon; nem a biztosítási ügy terén, hanem a szociális biztositás terén. Sokkal szivesebben vettem volna, ha a t, kormány e helyett a javaslat helyett a rokkan tbiztositás kérdésével áll elő, az aggkori biztositás kérdésével, a szociális biztosítás, a szociális védelem kérdésével, nem pedig a kartellirozott biztosító társaságok egyoldalú védelmét megállapító törvényjavaslattal. (Rothenstein Mór: Itt nagy urakról van szó! — Pesthy Pál igazságügy minister: Kis emberekről! — Fábián Béla: Mondj igazat, betörik a fejed! — Pesthy Pál igazságügyminister: Kis emberekről van szó! — Rassay Károly: Azokat nem védi ez a javaslat, minister ur!) A javaslat különös változtatásokat léptet életbe. A balesetbiztosítás eddig az életbiztosítás körébe tartozott. Most a javaslat ezt az életbizositás köréből egy tollvonással egyszerűen áthelyezi a kárbiztositás körébe. (Rassay Károly: Miért?) Azért — méltóztatik tudni már a feleletet — hogy a biztosítótársaságok védve legyenek a biztosítottak kicsapongásai ellen; hogy a biztosítottak ne érezzék magukat olyan biztosan, hogy mászkáljanak itt egyik biztositótársaságtól a másikhoz; hogy ne duhajkodjanak. Ezt Magyarországon a törvény nem engedheti meg. Legyenek szolidak, legyenek türelmesek, (Rassay Károly: Hűségesek!) legyenek hűségesek és tűrjék, hogy amíg a balesetbiztositás kérdése eddig az életbiztositás körébe volt beutalva, ezentúl a balesetbiztosítás is a kárbiztositás körében legyen azért, hogy a biztositás kérdésében itt is sokkal biztosabb állapot legyen, mint amilyen volt aa életbiztositás körében. A balesetbiztosítás egész jellegében, természetében az életbiztosításnak mindenféle attribitumával bir. Miért méltóztatnak ezt a fát, amely itt a maga helyén van, innen kinyesni és mesterségesen olyan helyre átültetni, ahol annak semmiféle logikai értelme nincs, csak egy értelme van: a kárbiztositás körében megint a kartellben lévő biztosítótársaságok védésének előmozdítása, (Rasay Károly: Nem is adják meg a fogalmát annak, hogy mi a balesetbiztosítás! — Kálnoky-Bedő Sándor előadó: Nem a törvény feladata!)