Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

'Az országgyűlés 'képviselőházának 24. rom, csak tisztázni óhajtom! Nem is vagyunk olyan sokan, hogy zavart teremtsünk! — Bródy Ernő: Nem vagyunk zavaróképesek! — Derültség!) A részleteknél majd rátérek erre, t. képviselőtársam. A bizonytalanságnak ezek a hátrányai csak arra szolgáltak, hogy a valóságban a biztosítottak részére megdrágítsák a biztosítást. (Eassay Károly: Lex-Teleszky lesz ez is!) Ezenkivül a biztosítottak még további hátrányos helyzetbe kerültek, t. i. sohasem tudták a végeredményében, hogy hol és kinél vannak biztosítva. Nem tudták, hogy megszünt-e a régi biztositási szerződésük, ahonnan elakvirálták az ügynökök, nem tudták azt sem, hogy most már életbeléptek-e az uj biztositási szerződések, ahová akvirálták az ügynökök, végeredményében ki voltak téve az úgynevezett állandó tartam-engedmény pereknek. Ezek alatt a tartamengedményperek alatt azt értjük, hogy miután hosszabb időre történt a biztositási szerződés megkötése, a biztosítótársaság azon a címen, hogy hamarább felbontatott a, szerződés, egyszerűen megperelte kártérítésért a felet a tartam-engedmény címén, úgyhogy állandóan süppedékes talajon mozgott az egész biztosítás, ugy a biztositó társaság, mint a fél részéről. Ha most már megvizsgáljuk az épen ötvenesztendős régi állapotot, e tekintetben is bátor vagyok ugyancsak Riassay t. képviselőtársam megállapítására valamit elmondani. Méltóztassék csak engem kisérni és menjünk vissza az 1875. évi XXXVI. tcikk keletkezésére. Az csakugyan Ötven év előtt keletkezett, oda van belekodifikálva biztositási jogunk, annak 7. fejezete képezi a biztositási törvényt. 1875jben, amikor kereskedelmi törvényünket csinálták, a törvényhozás az előtt a dillema előtt állott, hogy vájjon egy egészen uj törvényt csináljon-e vagy pedig recipiáljon. Az akkori kormányzat arra a bölcs álláspontra helyezkedett, hogy igenis recipiálni fog, azonban a recepció alapját is megjelölte, a törvény kodifikátorának, Apáthy István egyetemi tanárnak azt iaz utasitást adta, hogy fogadja el bázisul a német birodalmi kereskedelmi törvényt, amelyet 1857-ben a nürnbergi konferencián hoztak és ennek alapján kodifikálja meg az egész kereskedelmi jogot. Igen ám, csakhogy a német kereskedelmi törvény abszolúte nem intézkedett a biztosítási jogról, ennek következtében a biztositási jog kodifikálásának alapjául, miután egyéb jogüervlet

01 is belekodifikáltak a magyar kereskedelmi törvénybe, iamelyek nem voltak benne a német kereskedelmi törvényben, mégis valamelyes jogforrás után kellett nézni, hogy mit recipiáljon és recipiálta a drezdai javaslatot; abból vette át ezt a quillotine-szakaszt. de a nélkül, hogy bármiféle indokolását találnók a törvényhozás előmunkálataiban, hogy miért vették át, sans phrase vették át. Utána mentem és megnéztem a drezdai javaslat készítőjének indokolását. Ott sem találtam mást, mint körülbelül annyit, hogy a gazdaságilag gyengébb felet akarták megvédelmezni a gazdaságilag erősebb felel szemben aképen, hogy jogot adtak neki, hogy bármikor otthagyhassa az általa kötött biztosítást. Csakhogy igen t. képviselőtársam, ne mél- ] tóztassék elfelejteni, hogy ezelőtt ötven esztendővel történt ez, amikor még a biztosítás egész : intézménye gyermekkorát élte, amikor még nem állottak a biztonság minden attribútumával kö- < rülvett biztositási intézmények a biztositási tö- j megek rendelkezésére, ötven esztendő alatt azonban az egész kérdés, a gazdasági élet nagy tényezőjévé fejlődött ki és ma már a helyzet az. hogy erőteljes intézmények állanak a biztosítottak szolgálatában, tehát ezt a jogbizonytaülése 1927 március 16-án, szerdán. 7 lanságot továbbra is fent ártani annyit jelentene, mint az egész biztosítás jogi intézményét kidobni a gazdasági élet tényezői közül. (Rassay Károly: Miért? Azért, mert bizonyosság nélkül kalkulálni nem lehet. Olyan biztosítóintézetnek, amelynek a törvény biztonságot saját hazájában nem ad, mihelyt a kár, a kockázatviselés áthárításáról van szó, azt fogják mondani a külföldi viszontbiztositó intézetek, hogy teremtsenek az urak előbb jogbizonyosságot otthon. (Rassay Károly: Akkor miért jönnek ide a külföldi biztositók?) Hogy ezt a gilotin-paragrafust a nyugati államok sokkal korábban kassáltak, erre, az igazságügyi bizottság jelentésében is bátor vagyok rámutatni. Az összes nyugati államok egyszerűen rátértek a szerződési hűség elvi álláspontjára és ugy a svájci, mint.a német és az osztrák törvények, amelyek a legújabban hozattak, mind a szerződéses hűség elvi álláspontján vannak, ami nem azt jelenti, mint ahogy méltóztatnak nagyon sokan odaállítani a dolgot, hogy ezáltal ki van szolgáltatva a biztosított a biztosítótársaságnak, hanem azt jelenti,- hogy a szerződő félnek körül van pontozva a joga, hogy mikor mondhat fel és mikor hagyhatja ott a biztositási szerződést, mint ahogy a biztosítótársaság joga is körül van pontozva és a számitás biztonsága meg van adva. (Rassay Károly: Miért nem csináltak szerves kódexet?) Erről is lesz szó. Csehszlovákia, ahol a mi biztositási törvényünk maradt életben, — mert egész kereskedelmi törvényünket alkalmazzák ma is Felsőmagyarország régi részein — a biztositási törvényt igyekezett rögtön megkorrigálni és e tekintetben az osztrák törvény ide vonatkozó rendelkezéseit léptette életbe. Bátor vagyok válaszolni arra is, hogy miért nem csináltunk egységes kódexet most egyenesen és hogy miért foltozgatunk. Ez a kérdés az együttes bizottságban is felvetődött. Beszéltünk róla, hogy vájjon olyan sürgős dolog-e az, hogy egy foltozgató törvény hozásával sürgősen kelljen a képviselőház elé jönni, vagy pedig várjuk meg az általános elkészítendő kereskedelmi kódex elkészültét és ott kodifikáljuk újból az egész biztositási jogot. Egy szerves kódex elkészítése mégis bizonyos meggondolást, hosszabb időt igényel és a kormány nem lehet abban a helyzetben, hogy olyan gyorsan benyújtson egy reformkodexet, (Rassay Károly: Nincs ellenzék, megcsinálhatják!) semmiféle jogalkotás elől az utat el nem vághatja és ha erre a két kis paragrafusra egy kis foltocskát tesz, azért még nyitva hagyja a törvényalkotás útját. Hiszen az igazságügyi kormányzat utasíttatott is a törvényjavaslat szerint; az együttes bizottság azt javasolta, hogy a Ház utasítsa a kormányt, hogy a szerves és egységes kódexet belátható időn belül terjessze a képviselőház elé. (Szabó Imre: Dátumot kérünk és nem belátható időt! — Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. Ház! Ezek a megfontolások tették szükségessé azt, hogy az együttes bizottság az igazságügyminister ur részéről beterjesztett javaslatot magáévé tegye s a maga részéről a bizottságban elfogadott kiegészítéssel és módosítással ajánlja a t. Háznak a törvényjavaslat elfogadását. Nemcsak a szerződésben szereplők érdeke — a biztositott és a biztositó érdeke — teszi ezt szükségessé és sürgőssé, hanem az a nagyobb nemzetgazdasági érdek is, amelyre bátor voltam rámutatni, hogy igenis ameddig, nem nyugszik biztosítási jogunk megbízható nyugodt alapon, addig a nyugati államokkal