Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

Az országgyűlés képviselőházának 24. ülése 1927 március 16-án, szerdán. 5 és — hogy egy előkelő sajtóorgánumnak a nomenklatúráját használjam — biztositási jobbágyságot teremt, addig a biráíók és támadók másik része viszont a miatt panaszkodik, hogy 'a törvényjavaslat az eddigi jogi bizonytalanságot tisztán csak a 'biztosítottak érdekében enyhíti és szünteti meg, csak ezeknek érdekében teremt némi jogi bizonyosságot, a biztosítótársaságokat azonban még rosszabb helyzetbe hozza, mert hiszen a mai állapotnak azt az alaptételét, hogy díjfizetés nélkül kockázatviselés nincs, áttöri és a biztositókat olyankor is kockázat viselésére kény szer iti, amikor díjfizetés nem történik. Világos, hogy ezek a támadások az egymással éles ellentétben álló érdekek egyoldalú szemszögéből tekintik ezt a javaslatot, az éremnek csak az egyik, feléjük cső oldalát látják, és nem látják azt, hogy az éremnek nemcsak verse, de reverse-oldala is van. Nem kétlem, hogyha olyan törvényjavaslat feküdnék a Ház asztalán, amely a biztosítottakat a szabadulás minden reménye nélkül hozzáláncolná a biztositási szerződésekhez, akkor nem volna panasz a biztosítótársaságok részéről; viszont azt hiszem, hogy a biztosítottak tömege szivesen maradna a mai bizonytalanság aranysz ab ads ágában, ha ennek a szabadságnak azt a veszélyét, hogy díj nem fizetés esetén, akkor is, ha a díj nem fizetés egyszerű mulasztás következménye és nem szándékos, a szerződés felbomlásának azonnali joghatálya követi, akkép korrigálná ez a javaslat, hogy a biztosítótársaságok díj nem fizetés esetén is kötelesek kockázatot viselni, és a tisztelt biztosított, a szerződő fél nyugodtan maradhat a díj nem fizetés aranyszabadságcs állapotában. Szerény megállapításom szerint mindkét oldalon látszatigazságok harcolnak, mert mindkét érdekcsoport csak azokat a vélt előnyöket sorakoztatja fel, amely vélt előnyök a mai jogi bizonytalanságban ránézve kedvezőek, de elfeledkezik azokról a nagy hátrányokról, amelyek őket minden lépten-nyomon fenyegetik, és amelyek ennek a bizonytalanságnak folyamán tulajdonképen súlyosabbak, mint a vélt előnyökÉs még valamit elfelejtenek a támadók. Elfelejtik azt, hogy a biztosítás kérdése, a biztosítás jogintézménye elvégre ma már nem tisztán magánjogi kérdés. A biztosítás kérdése túlemelkedik az egyéni magánérdekek körén, ez ma nagy nemzetgazdasági kérdés, nagy kérdése nehezen újraéledő közgazdasági életünknek. A biztosítás kérdésével kapcsolatosan nemcsak magánjogi szemüvegen át kell nézni ezeket a kérdéseket, hanem azon a szemüvegen keresztül is, hogy közgazdasági életünk megköveteli, hogy megfelelő erős közgazdasági intézmények álljanak a biztosítás szolgálatában, hogy egész biztositási jogintézményünk a nyugat hasonló intézményei mellé tudjon állni és hasonló erővel felfegyverkezett intézményeink álljanak szemben a nyugati biztositási intézményekkel. (Rassay Károly: Ezért nem kell korlátozni a versenyt!) Mindjárt meglátjuk, igen t. képviselőtársam. Amennyire fontos tehát igen t. Képviselőház, hogy a biztosítottakat megvédelmezzük minden lelkiismeretlen kizsákmányolás ellen, epem annyira nagyfontosságú kérdés az is nemzetgazdasági szempontból, hogy erőteljes, egészséges, a jogi biztonság alapján nyugvó bizitositó társaságok és intézmények álljanak ennek a kérdésnek szolgálatában és tudjanak szembenállni a külföld hasonló^ intézményeivel. Szerződési bizonyosság nélkül, anélkül, hogy a szerződési jogok szabatosan körülpontozva ne legyenek, hogy ez a bizonyosság ne legyen meg ugy az egyik, mint a másik szerződő félre nézve abban a tekintetben, hogy a szerződés köti — olyan bizonyosságról, amelyre az egész biztositási jogintézményt nyugodtan ráhelyezni lehetne, beszélni nem lehet. Végül mind a két támadófél elfeledkezik egy nagy igazságról, elfeledkezik arról az igazságról, hogy elvégre a jog senkit sem kötelez ügyletkötésre, arra sem kötelez senkit, hogy biztositási szerződést kössön, arra azonban minden jog kötelez mindenkit, hogy a megkötött szerződéshez hű legyen és azt betartani igyekezzék. Ez a törvényjavaslat körülbelül ezeket az igazságokat igyekszik törvénybe foglalni. A régi jogbizonytalanság helyébe akar egy jogi bizonyosságot állítani és reá akarja helyezni az egész biztositási jogügyletet a szerződési hűség alapelvére, az egyetlen bázisra, amelyen feltétlenül megállhat és melynek alapján közeledhetik az egész biztositási jogintézményünk a Nyugat hasonló jogintézményeihez. Azt hiszem, hogyha a t. Ház végig fogja hallgatni azokat a részletes okokat, amelyeket mindjárt leszek bátor a mai jogállapot ismertetésével feltárni és amelyek ennek a törvényjavaslatnak benyújtását szükségessé és sürgőssé tették, a t. Ház bölcsessége meg fogja találni abban a módosított és átszövegezett javaslatban, amelyet az együttes bizottság beterjesztett, azt a középutat, amelyen keresztül mind a két ellentétes érdek méltányos kielégítése megkereshető. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy áttérjek magának a törvényjavaslatnak közelebbi és részletes ismertetésére. Ismertetésem során elsősorban a mai jogállapotot kell, hogy ismertessem. (Rassay Károly: Ötvenéves!) Mi a mai jogalapot? Igaza van az igen t. képvislőtársamnak abban, hogy ötvenéves ez a jogállapot, de épen ez bizonyítéka annak, hogyha az ötven évvel ezelőtt, az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelően alkotott törvény megváltoztatása felett ma gondolkozunk, nem cselekszünk időszerűtlen dolgot, mert ez alatt az ötven esztendő alatt ugy a gazdasági, mint a jogélet igen sokat fejlődött. (Rassay Karoly: Még több védelemre szorulnak ma a biztosítottak!) A mai jogállapot az, hogy a kereskedelmi törvénynek minden más hiányossága mellett két nagy hiányossága van. Az egyik hiányosság egy negatívum és pedig az. hogy a kereskedelmi törvény a biztositási időszakok jogi fogalmát egyáltalán nem határozta meg és nem pontozta körül. Ezt a kérdést a joggyakorlatnak tartotta fenn és — amint később leszek bátor rátérni — ebből a hiányosságból igen nagy jogi bonyodalmak keletkeztek. Másik hiányossága az, —• ami • egy pozitívum, hogy a biztositási törvény 485. §-ának 4. pontja 505, §-ának 3. pontja imperative akként rendelkezik — hogy a biztositási szerződés hatályát veszti, ha (Rassay Károly: Bölcsen!) a visszatérő időszakokban fizetendő díj a kárbiztositásnál lejáratkor, életbiztosításnál a lejárat után 30 nap alatt vagy az evégre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik — természetesen kivéve, ha a késedelmet erőhatalom vagy vétlen baleset idézte elő. A törvénynek különösen ebből az utóbbi imperativ rendelkezéséből következett az, hogy ezáltal a törvény egyenesen nyílt kaput nyitott annak, hogy a szerződő félnek — szerződő fél alatt sohasem a biztosítótársaságot, hanem mindig a másik felet kell