Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1927 március 23-án, szerdán. 123 lünk meg, az első vagy második küldeményben tényleg megfelel a mintának, sajnos a harmadik, negyedik és tizedik esetben teljesen elütő. Nem csupán a gyümölcsre és a főzelékekre célzok, hanem főképen és elsősorban a borra, amelynek nagyszerű hire és régi, százados becsülete él még ma is a messze külföldön. Ha sikerülne ezt az uniformizálást ezen a téren erőteljes módon keresztülvinni, ezzel nagyban elősegitenők mezőgazdasági cikkeink exportját, (Élénk helyeslés a középen és balfelől.) Csak egy példára utalok ezen a téren. Dániában a vajat annyira uniformizálják, hogy annak Londonban ugyanolyan tőzsdéje van, mint a gabonának vagy az értékpapiroknok. A legutolsó, legapróbb részletéig annyira egyformán állitják az elő és annyira egyformán kerül az mindig a világ legtávolabbi piacaira, hogy azt a közvetítő kereskedelem bármilyen nagy mennyiségben a legnyugodtabb lélekkel rendelheti meg. Ez szerezte meg az emiitett kis ország mezőgazdasági terményeinek azt a becsületet amelyet mi élveznek és ha mi mezőgazdasági termelésünk számára ugyanezt ki akarjuk vivni, elsősorban ennek az egyenlősitésnek útjára kell rátérnünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A konzekvenciák levonása ipari téren már sokkal rövidebb. Itt elsősorban a sorozatos termelésire kell rátérni. Az áru olcsóbbitását, a termelés foltozását, a fogyasztóközönség felve vőfképeségének megsokszorozását ima már nemcsak Amerikában, az Egyesült-Államokban, de Németországban is a sorozatos termelés utján nagy részben érik el. A másik a fogyasztási tömegcikkek egységesitáse, tipizálása. Nem azzal a gondolattal élek itt, hogy egy Michelangelo mindig csak széklábat faragjon Madách szerint, nem arra gondolok, hogy ha valaki egy hálószobabutort akar rendelni, akikor széles Magyarországon csak egyféle hálószobabutort találhasson, hanem arra gondolok, hogy ma, a tömegtermelés idején, amikor vámsorouipóink megnyitásával az a tipizált árucikk nyugatról és északról el fogja árasztani Magyarországot, teljesein felesleges a magyarországi fejletlenebb iparnak ugyanazt ezerféle nüanszban. ezerféle változatban előállitani. Csak egyetlenegy példára utalok. Amerikában még öt évvel ezelőtt is háromszáz különféle formájú férfigallérjt állítottak elő. A tipizállás odáig jutott, hogy 1926 végén már csak hétféle gallért állítanak elő és a fogyasztás nemhogy csökkent volna, hanem a statisztika szerint emelkedett. Nem az emberi fogyasztásnak szűk keretek közé való szoritását jelenti ez, nem a fantáziának teljes lekötését, nem a bolsevisták által álmodott uni* formizálást hanem azt a józan és a rettenetes verseny által megkivánt alkalmazkodást a világ versenyéhez, amely a jóizlés szem előtt tartásával, a variációnak a lehetőségig való respektálásával alkalmazkodást jelent a világ tömegtermeléséihez. Ezenfelül törekedni kell a gépeknek minél nagyobb mértékben való elterjesztésére, a kisebb haszonra való törekvésre, annak megértésére, amit az amerikai businessman mindig megértett és megért, amiben sikerének titka rejlik, hogy nem kell és nem szabad mindig és folyvást a lehető legnagyobb haszon kifacsiarására törekedni, hanem inkább arra, hogy a pénznek minél gyorsabb forgásával, a munkaerőniek minél nagyobb hasznositásával. a gépeknek minél gyakoribb és többszöri igénybevételével a termelési fokozását és a szociális nyomor eliminálását érhessük el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) NAPLÓ. n

t Ezzel összefügg az egészséges munkabér politikája. Abban a pillanatban, amikor a tömegtermelés amerikai és német rendszeréhez alkalmazkodunk, amikor hitelforrásaink fokozódni és erősödni fognak, amikor a kisebb haszon elvének szem előtt tartásával képesek leszünk igyekezni a pénz gyorsabb megforgatása révén nagyobb és gyorsabb termelésre, abban a pillanatban a szociális nyomorúságnak is elejét tudjuk venni addig a mértékig, ameddig annak emberek között egyáltalán elejét vehetjük és előmozdíthatjuk a munkásérdekeltség érdekeinek istápolását is. Itt kétségtelen, hogy fontolóra kell vennünk azt az ideát, amely ma már Amerikában elterjedt és mind hatásosabbá válik, amely a szocializmus leküzdésének legerősebb eszköize, a munkásnak a munka eredményeiben való részeltetégét. (Ugy van! a jobboldalon.) Ma már, amikor Amerikában a munkásbankoknak százszámra való elszaporodásról, a nagy gyárakban a gyár alaptőkéje egytizedének, sőt egynegyedének munkáskezekbe való kerüléséről számolhatunk be, meg kell fiatalodnia az elaggott Európának is, amely a szociális jelszavak hirdetésében mindig előretörekedett, de sajnos a szociális politikáinak a gazdasági életben való megvalósitása terén Amerika mögött maradt. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Ennek á politikának, a munkásnak a munka gyümölcsében váló érdekeltetésé politikájának utat kell törnie, mert én sohasem vallottam azt, hogy a szociáldemokráciát le lehet vagy le kell törni. Nagy szociális és emberi jelenséigeket rendőri rendszabályokkal, kicsinyes szabályokkal eliminálni az emberiség életéből lehetetlenség. Igyekezni kell azonban megtalálni nem a szociális olajcseppeket, hanem azokat a radikális szociális orvosszereket, a munkásproblémának egyetlen orvoslási módját: a munkásnak tőkéssé tételét. Abban a pillanatban, amikor a munkás magáénak vall és érez valamit, abban a pillanatban, midőn tudja és érzi, hogy neki és hozzátartozóinak van kockáztatni és veszítenivalójuk, abban a pillanatban a munkás. aki jó hazafi lehet, de mégis a társadalom különálló tagjának érzi magát, mert kivetett-, jenek, sokszor páriájának érzi magát, a munkástársadalom szervesen belekapcsolódik abba a nemzeti társadalomba, amelyben ott a helye és amely árva és csonka a munkástátrsadalom nélkül. Az igazi racionalizálás keresztülvitele, amelyre az.előbb bővebben utaltam, a magyar gazdasági és ipari életben sem maradhat el. Végre is el kell következnie Magyarországon is annak az időnek, hogy kicsinyes és főkép személyi okokból az üzemek egységes összefogása meg ne akadályoztassák. Végre is el kell következnie annak az időnek, hogy a vezérigazgatói stallumok féltése kedvéért meg ne akadályozzák olyan különben egymásba olvasztandó és egymaíTukban talán prosperálni nem tudó ipari vállalkozások egyesitését, amelyek mindenütt megkeresik az összefüggést az erősen fellett ipari országokban, ahol a személyi érdekeket alá tudják rendelni a nagy összefogó gazdasági érdekeknek. (Helyeslés.) Végül az angolok és amerikaiak által »pristes of distribution«-nak nevezett áruelosztás körül felmerülő rettenetes idő-, anyagés erőpazarlást is ki kell küszöbölni. Ki kell küszöbölni ezt a mi kezdetleges magyar gazdasági életünkben annyira szövevényes mechanizmust, amely számtalan kézen keresztül adja 18