Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-28
120 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1927 március 23-án, szerdán. zetközi kartellek, amelyek kialakulóban vannak és amelyek egy német-francia vagy talán egy sokkal messzebbmenő szövetség csiráit is rejtik magukban. Ezek közül a vassíneknek és a vascsöveknek kartellje, amelyét röviden Brmea-nak neveznek, most van kialakulóban, A nemzetközi osőkartell 1926 július lén alakult Anglia vas- és acéltermelésével szemben és csak nemrégen, a múlt év szeptemberében alakult meg az a nagy nyersacélkoncentráció, az entente cordiale de l'acier, amely Európának ma már csaknem egész vas- és nyers acél^ termelését magában foglalja, Magyarországét is. Mondom, hogy ez a koncentráció, akár kartell, akár tröszt formájában történik, mit fog a jövőben hozni gazdasági és szociálpolitikai szempontból számunkra, azt ma még megitélni nem tudjuk. Azok, akik ennek a koncentrációnak hivei, nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a szabadalmak egységes kihasználásával s az üzemek egységes és céltudatos vezetésével olyan termelési költségmegtakarítást tudnak produkálni, ami természetszerűleg az áruk olcsóbbodását vonja maga után. Azzal a váddal szemben, mintha ez a munkássággal szemben munkabérletörést jelentene, élénk cáfolat az a legújabb német statisztika, amely épen most a nagy összefogások és a nagy német koncentrációk idején konstatálja, hogy mig a teljesen munkanélküliek száma 1926 február 1-én 2 millió volt, addig 1926 végén ez a szám 1,300.000-re esett le és hogy az összes munkacsoportokban 1925 decemberében 25% volt a munkanélküliek arányszáma, 1926 decemberében pedig már csak 16%, T. Ház! A t másik elvi megálapitás, az utolsó ezen a téren, amelyet a gazdasági világ struktúraváltozásának terén még fenni kell, az, hogy mig azelőtt mindig nem csupán termelési és fogyasztási válságról beszéltek, hanem óriási hitelválságról is, ez a hitelválság az utóbbi időkben teljesen tűnőben van.. Ma már, amikor egy ilyen országnak, Magyarország is, nemcsak pénzügyministeriumában, hanem bankjaibanis annyi külföldi hitelajánlat fekszik, t— természetesen a mi viszonyainknak megfelelően még mindig túlmagas kamatozással — Magyarországon szó sem lehet hitelválságról. Ha tény is az, hogy nálunk ma még mindig fogyasztási és termelési válság van, ez a fogyasztási és termelési válság az előjelek szerint szintén múlófélben van. Mert a tengerentúli piacok felvevőképessége, kiváltképen a kifinomitott, úgynevezett differenciált árakban, amelyeket az amerikai tömegtermelés nem tud ugy produkálni, élénk bizonyítéka annak, hogy Amerika a tengerentúli államok nagy eliparodása ellenére is ezek az Európából odaszármazó differenciált áruk ott mindig fogyasztókra fognak találni. Németországnak előbb jellemzett haitalmias talpraállása, Angliának a szénsztrájk káros következményeit olyan gyorsan kiheverő vitalitása, mind arra engednek következte tn i, hogy a hitelválság multával ez a termelési és fogyasztási válság is elérte mélypontját és mélypontjából lassan felfelé mutató hullámvonalon halad előre^ T. Ház! Ez után a ? talán hosszura nyúlt világgazdasági áttekintés után méltóztassanak megengedni .hogy most már egészen röviden applikálni igyekezzem ezeket a tanulságokat a magyar gazdasági viszonyokra. (Halljuk! Halljuk!) A magyar gazdasági élet is mélyrehatóbb változásokon ment keresztül, mint ahogyan azt hitték. Azok a felületes szemle- j lŐk is, akik a világgazdasági jelemségak szemléleténél depresszióról és fellendülésről beszéltek, ugyanolyan felületesen Ítélték meg a magyar viszonyokat, amikor nálunk is csak konjunktúrákról és dekonjunktúrákról beszéltek az utóbbi esztendőkben. Nálunk is a gazdasági életnek alapfeltételei változtak meg: a gazdasági termelésnek, de a fogyasztáshoz való juttatásnak feltételei is óriási szerkezeti változáson estek át. Az a struktúraváltozás, amelyen nem egy ország keresztülment, talán seholsem mutatkozott olyan erőteljesen, mint Magyarországon. Hiszen hazánk megcsonkításával népességünk ugy változott hogy egy négyzetkilométerre 65 ember helyett, amennyi a háború előtt volt, ma már 87 ember esik, ugy hogy a szétszakított Osztrák-Magyar-Monarchia úgynevezett »utódállamai« közül Cseh-Szlovákia után mi vagyunk a legsűrűbben lakott ország. Ezenfelül a struktúraváltozásnak egyik élénk jele az, hogy a háború előtt a lakosságnak 57%-a volt keresetképes, ma pedig 60% -a, aminek okai különbözők. Először oka ennek az hogy a mai nehéz viszonyok között sokkal több a 60 éven felüli keresetreszoruló, mint a békeidőben, továbbá ma ezer férfira 1018 no esik, mig 1914-ben még 1074 esett, és mert ma csak 35.000 főből álló hadsereget szabad tartanunk a régi hadsereg helyett, ami azt bizoj nyitja, hogy a legkeresőképesebb korban levő munkaerőknek óriási tömegei ma rendelkezésre állanak, mert a hadseregbe nem sorozhatok be. Ezeknek az általános tényeknek a leszögezésével ha azt konstatáljuk, hogy ebben az országban ma sűrűbb a lakosság, mint volt. s ha azt konstatáljuk, hogy ma már az egész lakosságnak nem ötöd-, hanem harmadrésze lakik városokban, nem ugy. mint azelőtt, akkor meg kell állapitanunk, hogy itt csak két lehetőség van a megélhetésre: vagy a mezőgazdaságnak intenzivebbé tótele, úgyhogy a mezőgazdasági keresetből élő lakosság abból meg birjon élni, vagy az eliparositás azoknak az egészséges iparágaknak a felkarolásával, amelyek Magyarország számára feltétlenül támogatandók. (Ugy van! Ugy van!) Tertium non datur! Vagy talán igazán van egy harmadik eshetőség, a legszomorúbb : a kivándorlás amely azonban szintén lehetetlenség, mert — amint az előbb rámutattam — a külső országok a legmerevebb elzárkózással védekeznek a bevándorló idegenekkel szemben. (Györki Imre: A tömeges öngyilkosság megoldja a kérdést! — Farkas István: És az egyke-rendszer !) És ezeket az elszomoritó struktúra-változásokat nem enyhiti az a tény, hogy a száz hold alatti birtokosok száma növekedett a földbirtokreform folytán az által, hogy a földbirtokosok száma 44-2%-ról 55%-ra ugrott fel; sajnos, nem javult a helyzet, mert mindnyájan tudjuk, milyen előkészitetlen módon történt meg ez a reform és milyen rettenetes gazdasági kedvezményeket szült ez a nagyszerűen indult terv. Hiába javitjuk fel a földmivelésügyi ministeriumnak igen erős akciója következtében most már magában Pestmegyében körülbelül 120.000 katasztrális hold viz alatt lévő iszapos és nádas területek termőföldjét, a mezőgazdasági foglalkozásban nem tudnak elhelyezést találni azok a tömegek, amelyek ezelőtt ebből éltek, mert mi a mezőgazdasági termelés terén, sajnos, csak a beszédek és csak i a papiroson való rendelkezések korát éljük, de