Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
96 Az országgyűlés képviselőházának 2 gas pereentualitást hosszabb ideig nem igen birja. Igen sok a panasz a gazdakölcsönök drágasága miatt. Nem lehet azonban itt figyelmen kivül hagyni azt, hogy ezeket a kölcsönöket többnyire a vidéki pénzintézetek nyújtják, ezek pedig a váltó-reescompte folytán és a még mindig magas betéti kamatláb következtében ezidőszerint alacsony kamattételekkel nem operálhatnak. A kihelyezéseknél nem vehetjük kizárólag a tőkekeresletet figyelembe, hanem számolni kell a tőkekinálattal is, ezt pedig törvényes korlátok közé szorítani a noirmális gazdasági élet körülményei között nem lehet. Önmagától kell tehát kialakulnia a kereslet és a kinálat arányos helyzetének, ez azonban még sem jelentheti azt, hogy a kamattételek olyan drágák legyenek, mint amilyeneket egyes vonatkozásokban találunk. Vizsgálódásaim alapján arra az eredményre jutottam, hogy ennek oka vagy az, hogy egyes pénzintézetek tőkeszegények, vagy pedig az, hogy még mindig olyan jelentékeny rezsivel dolgoznak, amelynek jórészét a személyzeti kiadások teszik. Épen ezért szükséges lenne azoknál a pénzintézeteknél, amelyeknél a szanálást még nem hajtották végre, redukálni <a létszámot, hogy igy a személyi és dologi kiadások egy részének megszüntetésével a hitelfeltételek is olcsóbbá váljanak. Különösen fontosnak tartanám azt, hogy azok a pénzintézetek, amelyek egy-egy család, dinasztia, vezérigazgató, elnök vágy ügyész érdekében állanak fenn, más hasonló pénzintézetekkel fuzionáljanak, hogy ilymodón csökkentsék a személyi és dologi kiadásokat. A Pénzintézeti Központ és a Magyar Nemzeti Bank ezen a téren eddig is igen hasznos munkát végeztek és kívánatos volna, hogy ezt tovább is folytassák, különösein ami a fúziókat illeti. Szivesen venném a pénzügyminister urnák is a beavatkozását, a tekinteben, hogy a 7000/1925. P. M. számú rendelettel megállapított részvénytőkeminimum 50.000, illetőleg 10.000 pengőről olyan magas összegre emeltessék, amely ezeknek a pénzintézeteknek életképességét a jövőre nézve mindenképen biztosítani alkalmas. Láttuk, hogy például Csehországban 5 millió cseh koronában állapították meg a részvénytőkeminimumot s Lengyelország is ezt megközelítő összegben állapította meg ezt. Azokat a pénzintézeteket pedig, amelyek tőkeszegények, a Pénzintézeti Központ, illetőleg a Nemzeti Bank utján ugy kellene alimentálni, — ha fentartásukat geográfiai elhelyezkedésük, ipari és kereskedelmi érdekeltségük kívánja — hogy megfelelő hitelpolitikát tudjanak folytatni. A készülő bankárrendeletben feltétlenül fentartandónak vélem azt a rendelkezést, hogy csakis azok a pénzintézetek foglalkozhassanak betéti üzlettel, illetőleg takarékbetéteket betéti könyvek ellenében csakis azok fogadhassanak el, amelyek a Pénzintézeti Központnak tagjai. Nagyon szükségesnek tartom ezt a Pénzintézeti Központi kontrollt; elég, ha csak Ausztriát tekintjük, ahol, ha ez az ellenőrző szerv meglett volna, meg lehetett volna gátolni azt a gazdasági romlást, amelyet a közelmúltban od'aát, sajnos, tapasztaltunk. A tőkeképződésnek igen fontos kiegészítő része a kamat. A kamat elbírálásánál a, dolgot kétfelé kell választanunk, nevezetesen külön kell elbírálnunk azt a kamattéri tményt, amelyet a betét után fizetnek és külön kell figyelembe vennünk azt a kamatot, amelyet az adós fizet & t hitelező pénzintézetnek. A takarékbetétek után térintendő kamat a takarékosság leg'. ülése 1927 március 22-én, kedden. nagyobb propaganda-eszköze, épen ezért elismeréssel adózom a pénzügyminister urnák azért, hogy egyetlen pénzintézeti üzeménél, a Postatakarékpénztárnál, ezt a, kamatot 6. illetőleg 6^%-ban állapította meg, épen a kisexiszteinciákból álló betevők, a munkás osztálynak érdekében. r A takarékosságnak ezt a propagandaeszközét a többi pénzintézetnek is követnie kellene. Ami mármost a hitel-kalmlatlábat illeti, élénk emlékezetünkben van még az az idő, amikor a konjunktúrák közepette a pénz olyan drága volt, hogy az adós minden összeget megadott a hitelezőnek azért, hogy pénzhez jusson. Szerencsére ezek az idők, amelyek a konjunkturális időknek voltak csökkevényei, már megszűntek és lassan-lassan a hitelkamatláb is a normális gazdasági élet jelenségeihez kezd alakulni. A kamatláb csökkenése különben világjelenség és azokban az államokban a legintenzívebb, ahol a valuta stabil. Mielőtt a hazai viszonyokat ismertetném, méltóztassanak megengedni, hogy a külföldi, különösen a newyorki pénzpiacot említsem meg, amely a habom után London szerepét átvéve, úgyszólván az egész világnak hitelezője lett. Tekintve pedig azt, hogy az Északamerkai Egye sült-Allaimok területére még igen jelentékeny összegeik folynak törlesztési összegek és kamat révén, ezenkívül pedig fi^yelembevéve még azt is, hogy az Egyesült-Államoknak nagy nemzeti vagyona van. az Egyesült-Államoknak ez az egyedurjalnua a pénzpiac terén még igen sokáig meg fog maradni. Ehhez járul még az is, hogy az Északamerikai Egyesült-Államokban van a világ aranykészletének közel a fele: 46-8%-a* míg Európa a háboruelőtti 60-7%-ból ma már csak 32*l%-kal rendelkezik. A newyo'rki pénzpiacon az elmúlt évben a fixkamatozásu papírok 1925-tel szemben a National City Bank jelentése szerint a következőképen alakultak : a tiz legnagyobb amerkai város kötvényeinek jövedelme 4-2%-ról 4'1%-ra csökkent; a tiz legnagyobb vasúti kötvény átlagos jövedelme 4 6%-ról 4 3%-ra csökkent; a közművek, amelyek Amerikában mind magánkézben vannak, igy a villany, a gáz stb., kamatjövedelme 5'5%-ról 5'2%-ra, az ipari kötvények jövedelmezősége pedig 5*3%-ról 5'1%-ra csökkent. Igen érdekesek ránknézve a németországi kamatviszonyok alakulásai is, amelyeknek adatait a Német Birodalmi Statisztikai Hivatal kiadványaiból vettem. Itt csak a napipénz kamatlábát említem, amely évi átlagban 1924ben 28-23% volt, 1925-ben ennek egyharmadát, 9-08%-otés 1926-ban 5-31%-ot tett ki. Az áruváltó évi átlagkamata az, 1925. évi 8-95%-ról 5'75%-ra, az aranyzáloglevelek jövedelmezősége pedig 9%-ról 7-75%-ra csökkent. A német pénzviszonyok javulását a következő két esemény is igen karakterisztikusan világítja meg. A Reichsbank kamatlába az 1923. évi 10%-ról 9%-ra, majd az 1926-ban mégyizben is történt leszállitás során 6%-ra szállt le és a folyó év január havában legutóbb a bankkamatláb 5%-ban állapíttatott meg. Ugyancsak 5%-ban állapította meg utoljára a Csehszlovák Bank is a kamatlábat. A francia és az osztrák nemzeti bank a bankrátát 6%-ról 5V2%-ra csökkentették. Hazánkban a kamatviszonyok szintén örvendetesen fejlődnek és hasonlóképen alakultak. Igy a Magyar Nemzeti Bank kamatlába 1925 márciusban 12; 5% -ról 11%-rla és azóta fokozatosan — legutóbb a múlt év augusztus ' havában 6%-ig csökkent fokról-fokra.
