Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. ha már ezt megvalósítani nem lehet, mindenesetre arra kell törekednünk, hogy a forgalmiadé kulcsa fokozatosan mérsékeltessék. Ez már 1925-ben kezdetét is vette, amikor a forgalmiadó kulcsa 3%-ról 2%-ra száEittatott le. A további leszállítást a miniszteri indokolás azért nem tartja kívánatosnak, mert az a bevételnek olyan nagymérvű csökkenését idézi elő, amelyet pótolni alig lehetne. Ha tehát belenyugszunk a forgalmiadó-tétel előirányzott megállapításába, mindenesetre arra kell kérnem a pénzügyi kormányt, hogy azokat a könnyitéseket, amelyeket a kivetésnél és behajtásnál kilátásba, helyezett, mielőbb rendeletileg valósítsa meg. Azonkivül a miniszter urnák módjában áll egyes elsőrendű életszükségleti tárgyakat a forgalmiadó alól mentesíteni. A kisiparosok ezenkivül panaszolják, hogy az adóátalány rendkívül magas, ezért ezt revízió alá kell venni. Azok a kisexísztencák, akik három-négy segéddel dolgoznak, folyton redukálják személyzetüket s ezáltal emelik a munkanélküliek számát. Épen ezért igen fontos, hogy ezeknek érdekében az adóátalány revízió alá vétessék és csökkentessék. A magam részéről lojálisán el kell ismernem azt, hogy valahányszor felmerültek bizonyos panaszos esetek, amelyekben a pénzügyi kormány végső fokon döntött, ezeket mindig a legnagyobb méltányossággal intézte el és az egyes jogi és magánszemélyeknek e téren olyan jelentékeny engedményeket tett, amelyekért csak köszönettel adózhatok. Bár nem tartozik szorosan a pénzügyi adózás körébe, az u. n. közmunkaváltság adózásának az ügye, mégis itt említem azt fel, főleg azért, mert ezen a téren a vidéken a legtöbb panaszt halljuk. A kereskedelmi minister urnák a pénzügyminister úrral egyetértően a kézi- és igásszolgáltatások igénybevétele tárgyában még 1924-ben kiadott rendelete aranykoronában állapította meg azokat az összegeket, amelyeket az érdekelt adózó polgároknak közmunkaváltság címén be kell szolgáltatniuk. A felgyűlt bevételekből elsősorban a megyei- és községi utak volnának gondozandó k és jókarban tartandók és azt hiszem, talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy az utak állapota sok kívánnivalót hagy hátra, pedig azonkivül a közönség még útadót s a legújabban utvámot is fizet. Joggal el lehetne tehát várni azt, hogy a közlekedésnek ez a nagyfontosságú tényezője mindenképen rendelkezésre álljon. Nálunk az utak körül olyan állapotok vannak, amelyek a kritikát minden tekintetben kihívják. (Ügy van!) Az Alföldön, a Dunántúl, szűkebb hazámban, Tolnamegyébeai az utkultura csaknem olyan, mint ezelőtt 30—40 esztendővel volt. Saját magam tapasztaltam, hogy olyan utak vannk, amelyek téltől-tavaszig egyáltalában járhatatlanok. Amikor közmunkaváltságot fizetnek az adózó polgárok, azonkivül útadót, utvámot, mindennek ellenében el lehetne várni, hogyi a közlekedésnek ez a fontos tényezője egyformán rendelkezésére álljon az ottani lakosságnak. Az a kérésem volna tehát az igen t. kormányhoz, méltóztassék a közmunkaváltság kérdését mielőbb törvényhozási utón rendezni és addig is, amíg ez megvalósítható lesz, a beruházási összegből Tolna vármegyének is valamit juttatni, hogy ne legyenek most is olyan állapotok, mint amilyenek évtizedekkel ezelőtt voltak és sajnos, vannak jelenleg is. A költségvetéssel kapcsolatban egy igen fontos kérdést óhajtok érinteni: a köz- és maülése 1927 március 22-én, kedden. 95 gánhitel kérdését. A hitelnek egyik alapja tudvalevően a tőkeképződés f.oka, épen ezért ennek kapcsán a betétek mozgalmát kell vizsgálnunk. A koronának stabilizálása és az uj valutareform, párosulva a költségvetésben megnyilvánuló pénzügyi konszolidációval, kétségtelenül igen előnyösen befolyásolta a tőkeképződést és a takarékbetétek szaporodását. A pénzügyminister ur is megállapította ezt expozéjában. Azóta a helyzet még inkább javult, mert látjuk, hogy a budapesti tizenhárom legnagyobb pénzntézet és a Postatakarékpénztár múlt évi február havi 127 milliós takarókbetétálladéka egy év alatt 265-6 millióra vagyis több mint 109%-kai emelkedett. A folyószámlaelhelyezések 329 millió aranykoronáról 520 millió aranykoronára vagyis 192 és fél millió aranykoronával emelkedtek, az emelkedés tehát 58*6%. A takarékbetétálladék viszonyítva az 1913 decemberi álladókhoz, múlt év februárjában a takarékbetéteknek 14-6%-át tette ki, ez év februárjában pedig 26-5%-ig emelkedett. A foly ószámlatb etetek a múlt év február végén 44*5%-át, ez év február végén pedig 60-9%-át tették ki a békebeli vagyis az 1913 december 31-iki állapotnak. Ez mutatja azt a kedvező eredményt, amely a takairékb etetek emelkedése terén következett be; ez mindenesetre hozzá kell, hogy járuljon ahhoz, hogy a maga a hitelélet is kedvezőbbé váljék. Ez a takarékbetétálladék azjonban igen kevés ahhoz, ami a hitelek kielégítésére szükséges; tőkeszegénységünket legfeljebb csak enyhíti, de meg nem szünteti. Mi tőkeszegány ország vagyunk, nekünk tehát tőkeimportra van szükségünk. A közhitel kielégítése szempontjából örömmel láttuk az angol és amerikai tőke megjelenését, ami kétségtelen bizonyítéka az előbb már emiitett pénzügyi konszolidáció előnyös külföldi elismerésének. A külföldi tőke már olyan előnyös terrénumnak tekinti Magyarországot, hogy annak beáramlásával most már komolyabban is kell foglalkozni. A Speyer-Rotschild-féle pénzügyi kölcsönakció, ezenkivül az idegen valutában, dollárban, fontban kibocsátott záloglevél-, illetőleg kötvénykölesönök kétségtelenül igen előnyösen befolyásolták a közhitel helyzetét. Bár a gazdasági szabadságnak vagyok híve, mégis teljesen megértem a pénzügyminister urnák azt a rendelkezését, amelynél fogva Budapest székesfőváros, a vármegyék, a városok és a községek külföldi kölcsönakciókat csakis a pénzügyminister engedélyével kezdeményezhetnek. Erre az óvatosságra azért is nagy szükség van, hogy ezek a kölcsönök, ha egyáltalában szükségesek, csakis hosszú időre, s azután beruházások céljaira vétessenek fel. Ilymódon lehet azután előmozditani a termelést, a termelés folytán pedig a külföldi export fog emelkedni, ami viszont a fizetési mérleg nivellálására lesz alkalmas. A gazdasági helyzet megjavításánál tehát lépésről-lépésre kell haladni és nem az egyéni, hanem a közszempontokat kell irányadóknak venni. Különösen ügyelni kell arra, hogy az ország el ne adósodjék, nehogy az ország nagynehezen megszerzett hitelét kockáztassuk. A magánhitel helyzetét nem látom kedvezőtlennek, mert a hitel a hitelképes egyénnek itt is rendelkezésére áll, bár elismerem, hogy a kamattételek ezen a téren igen sok tekintetben súlyosak; különösen a földbirtok a ránehezedő egyéb súlyos közterhek mellett ezt a ma-