Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-8
66 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. akkor mennyivel inkább kellene t megállapítani létminimumot az egyedül keresetéből élő embernél. Hiszen 20 pengő olyan kis összeg, hogy nem fedezi egy munkáscsalád heti szükségletét. Január havában a munkáscsalád háztartásának indexszáma az előző havi 64'57 pengőről felemelkedett 65"27 pengőre, vagyis a pengőátszámitás emelte az árakat. A kormánynak figyelembe kellene venni azt, hogy a legszükségesebb napi háztartási cikkekre mennyi szükséges. Ha ezt nem veszik figyelembe, akkor a tömeget jogtalanul, igazságtalanul és szociális szempontból helytelenül terhelik meg s ezzel a fogyasztóképességet csökkentik és a munkásságot olyan . helyzetbe züllesztik le, ahol már minden mindegy. (Farkas Gyula : Hiszen az adóztatás csak 80 pengőnél kezdődik ) Havi 80 pengőnél és heti 20 pengőnél. (Felkiáltások jobbfelöl. Ugyanaz!) Tessék elképzelni, hogy egy munkáscsalád éljen meg ebből, legyen erkölcsös, nevelje tisztességesen a gyermekeit 20 pengőből és még ezt is megadóztatják. A vagyonnál magasabb a létminimum, holott akinek vagyona van, az tud magán segíteni, de aki csak saját erejére van utalva, az sokkal rosszabb helyzetbe kerül Azokat a munkásokat, akiknek valami kis kerese'ük van, külön jövedelemadóval is megróják, tehát háromszoros adóval vannak megterhelve. Minnél szegényebb valaki, annál több fogyasztási adót fizet. Tessék csak a forgalmiadóra gondolni. A forgalmiadó, amig a kereskedelem különböző variációján átmegy, folyton emelkedik, néha 10—14%-ra is. Aki a nagykereskedőtől nagyban tudja beszerezni a szükséges árukat, az kevesebb forgalmiadót fizet. Az a munkás, aki csak fél kiló lisztet tud venni, aki ritkán jut hozzá, hogy húst egyen s aki a közeli szatócsboltban szerzi be szükségleteit, természetesen több forgalmi adót fizet, mint aki egyszerre nagyban vasárólA betűszedőt, nyomdászt, lakatost, akinek 30 vagy 40 pergő heti keresete van, jövedelemadóval is megróják. Ezek az összegek a tömegeket sújtják és csökkentik a fogyasztóképességet, ami pedig az ipar és kereskedelem pangását vonja maga után. Hiába foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, mert a t. túloldal és a kormány nem akarja ezeket a szempontokat megérteni. {Ellentmondások jobbfelől.) Hiszen itt van előttünk a javaslat ; mi rt nem 50 pengő heti kereseten felül adóztatja m< g a kormány a munkásokat ? Hiszen az a munkás amúgy is rettenetes mennyiségű fogyasztásiadot ró le. A forgalmi adónál is azt látjuk a jelentés szerint, hogy az átalányozások következtében a forgalom nagyobb volt. Erre épiti fel azt az állitást, hogy a forgalmiadónak 3%-ról 2%-ra való leszállítása helyes volt. így tehát a kisipar elbírja az átalányt a régi összegben — fejezi be okoskodását az indokolás. Azt azonban, hogy a fogyasztás csökken, nem veszik figyelembe, azt sem, hogy a fogyasztás csökkenése nagy nyomorúságot jelent és az átalányt akkor is bevasalják, ha a kisiparos tönkre is megy. Ezzel sem az indokolás, sem a kormány nem számolt. Ha időm volna, számszerűleg kimutatnám, hogy a hus- és a kenyérfogyasztás mennyire csökkent. A kisembereknek mindent meg kell maguktól vonni, mert nincs miből fedezniök kiadásaikat. Elvonták tőlük még a kenyeret is, mert a kenyérfogyasztás az elmúlt évhez képest igen nagy arányban apadt. A számszerű apadást az egész szanálási periódus alatt végig megtalálhatjuk és azt hiszem, nincs a nyomorúságnak jobb hőmérője, mint az, mikor a tömegek fogyasztóképessége csökken. (Jánosy Gábor : Minden Trianonra vezethető vissza!) Ez a kérdés nem olyan egyszerű probléma, mint ahogy azt sokan gondolják, mert hiába veszik igénybe a csendőröket, hiába erőszakoskodnak, terrorizálnak : jelszavakkal, társadalmi problémákat megoldani nem lehet, csak okos, céltudatos közgazdasági, népvédelmi politikával, mással nem, mert az éhség rossz tanácsadó és a tömegeket már belekergették az éhségbe. A munkásság keze meg van kötve. Nagy tömegek éheznek, közöttük a mezőgazdasági munkások igen nagy része, akik még megmozdulni, panaszkodni sem tudnak, még jelszavakat sem mondhatnak, mert rögtön ott a csendőr, a rendőr és minden megmozdulásukat gyanúsnak tünteti fel. (Ellenmondások a jobboldalon. — Simon András : Ugyan kérem, azt hiszi diktatúra van?! Amikor ilyen a helyzet, nem találunk a kormánynál megértést, adópolilikájában nem látjuk, hogy számolna ezzel a nagy társadalmi nyomorúsággal é-î a tömegek segitségére sietne legalább a kenyérfogyasztás lehetővétételével. Ha az urak komolyan veszik feladatukat, akkor e téren kellene lépéseket tenni, mert hiába fognak óhajokat kifejezni; az óhajok nem oldják meg a problémákat. Ezt a kérdést csak egészséges, okos poiitika intézheti ej. A t. minister ur nagyon sokat beszélt az üzemekkel kapcsolatban az autonómia kérdéséről. Csak néhány megjegyzést kivánok erre vonatkozólag tenni, mert nincs időm bővé ben reflektálni. Önkormányzat Magyarországon ma alig van és ami önkormányzat volt, azt is tönkretette a Bethlen kormányzati rendszer. Mert nem önkormányzat az, amelyben kinevezettek vannak, nem Önkormányzat az, ahol egy közületben nem az általános titkos választójog alapján jön létre a képviselőtestület; nem parlament az, amely nem titkos választójog alapján ül össze, hanem a nyilt szavazás terrorja révén. (Jánosy Gábor : Törvény alapján jött létre !) Ez csak fügefalevél, csak takaró, mert a kinevezési rendszerrel megvan hamisítva Budapest törvényhatóságának többsége. A kormány ugyanezt a rendszert akarja keresztülvinni az egész vonalon. (Simon András : Nagyon helyes lesz!) A kormány azt mondja, hogy egyes közületek túllépték hatáskörüket, ellenben nincs ellenőrzés ott, ahol a kormánynak szolgálatokat tesznek, bizalmat, mandátumokat szállítanak. Vannak autonómiák, melyeknél 1912ben vagy 1914-ben választották meg a törvényhatóságokat. Megtörtént pl. az egyik vidéki nagyvárosban, hogy az 1914-ben összeállított névjegyzék alapján egészítették ki a törvényhatóságot. 1914-ben a törvényhatósági választók száma 3500 volt, ma 600 a választók száma, tehát lehet-e törvényhatóságnak nevezni az igy létrejövő testületet, ahol ennyi ember választja meg, illetőleg egésziti ki a törvényhatóságot? (Simon András : Azért kell jobban ellenőrizni!) Az autonómiát nem ellenőrizni kell, hanem a nyilvánosság ellenőrzése alá bocsátani. Ez az egyetlen becsületes mód, mert ahol az autonómia a nyilvánosság ellenőrzése alatt áll, ott természetszerűleg jó, egészséges, a közület lakossága akaratának kifejezője lesz ez a testület. Bizonyíték ez Budapestre nézve, ahol az autonómia a kinevezettekkel megvan hamisítva. Budapesten még igy is versengenek a pártok azért, hogy a lakosságnak szolgálatokat tegyenek, mert eljutottunk annyira, hogy szociális vonatkozású intézkedéseket csinálnak. Ugy látszik, a kormány azt akarja lehetetlenné tenni, hogy legyen az országban olyan közület, amely esetleg többet kivan tenni a szociális problémák megoldása terén, mint a kormány. Lehet, hogy az a szempont vezérli a kormányt, hogy a maga embereit ültesse be és politikai szolgálatokat jutal-