Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

380 ,Az országgyűlés képviselőházának 2 vet másképen megkonstruálni alig lehet. Sokféle elemet kellett bevenni azért, mert hiszen a szellemi és természettudományokról egyaránt szó van s a nagy közgyűjtemények képviselőit is be kellett venni, mert a muzeumok, levéltárak és könyvtárak fiatal tisztviselői is nagyszámmal mennek külföldi kollégiumokba, már mint fiatal tudósok. Ezek működésének pedig ők a legjobb ismerői. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést jogilag másképen lehetne konstruálni, mint ahogy az a törvényjavaslatban történt. (Helyeslés jobbról és a középen.) Ami a másik igen fontos kérdést illeti, melyet Bleyer igen t. barátom emiitett, hogy t. i. a modern filológusok, a modern nyelvek leendő középiskolai tanárai, mi módon küldessenek külföldre, én koncedálom, hogy magánhelyeken való elhelyezés alkalmasabb a nyelv elsajátítására, mintha az ifjak kollégiumban volnának elhelyezve. De e tekintetben komoly nehézségekkel állunk szemben. Először is az európai nagy székhelyeken hónapos szobákat majdnem lehetetlen kapni s ez oly nagy mértékben megdrágítja az elhelyezést, hogy a kérdést Ösztöndíjakkal megoldani alig vagyok képes. A másik pedig az, hogy ott, ahol az ifjak internátusokban vannak elhelyezve, igen gyakran láttuk, hogy külföldön összebújnak és csak egymással társalognak. A kollégium azonban bizonyos felügyeletet gyakorol. Nagyon gyakran tapasztaltam, hogy szülők itthon összehúzva magukat, minden garast összekuporgatva kiküldték gyermeküket külföldre, s Párizsban, ahol figyelemmel kisértem a fiukat, nem a Sorbonne-on találtam őket, hanem egészen más helyeken. Ez a kérdés rendkivül fontos, hiszen fiatalemberekről van szó; ellenőrző felügyeletnek kell lenni, hogy azaz ifjú este számot tudjon adni a prefektusnak, hogy az egyetemen volt-e, dolgozott-e. Egy részük nem igényli ezt a felügyeletet, de különösen nagy városokban a kisértés nagy. Egy részüknek tehát bizonyos ellenőrző felügyeletre van szükségük. (Fábián Béla: Meg ne nézzenek valami kirakatot! — Malasits Géza: Még megnézik a Louvreban a szobrokat! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ilyen körülmények között én jót várok még a nyelvoktatás szempontjából is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek elég komoly dolgok. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Szégyen gyalázat az a szervilizmus, amely itt van a parlamentben! — Nagy Emil: Micsoda pökhendi beszéd ez!) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Hogy a nyelvkészség előmozditása szempontjából is előnyös-e ea vagy nem, az tisztán attól függ, hogy az illető szociábilis ember-e, hogy van-e benne képesség arra, hogy más odavaló emberekkel ismeretséget kössön vagy nem. Akiben van szociábilis képesség és aki tudatában van annak, hogy a külföldi tartózkodást ki kell használni, az meg fogja tanulni a külföldi nyelvet. Aki pedig zárkózott ember és többnyire egyedül van, vagy csak előadásokra vagy könyvtárakba jár s a magyar fiukkal bújik össze, az semmi körülmények között sem tanulja meg a nyelvet. A kollégiumi prefektusoknak feladata lesz, hogy ügyeljen ezekre a szempontokra. Ezeket a megjegyzéseket akartam tenni Bleyer Jakab igen t. barátomnak egyébként igen értékes felszólalására. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására 1. ülése 1927 március 9-én

t szerdán. szánt idő utolsó félórájában az interpellációk előterjesztésére kell áttérnünk, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 10-én, csütörtökön délelőtt tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a polgári iskoláról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról, valamint a közszogálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló törvényjavaslatok együttes Mtrgyalásának folytatása; 3. a mai napirendünkön szerepelt mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása; 4. a mentelmi bizottság 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 71., 72., 73., 74„ 75. és 76. számú jelentéseinek tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzád árulni 1 (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk aa interpellációkra. Az első interpelláló Kontra Aladár képviselő ur. Ugy látom, a képviselő ur nincs itt. Interpellációja töröltetik. A következő interpelláló Propper Sándor képviselő ur. A képviselő ur jelen van. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása az összkormánynak arról, hogy a kormány tagjai a hadikölcsön valorizációjának kérdésében különböző, egymással ellentétes nyilatkozatokat tesznek, melyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a közvéleményt állandóan izgalomban, félrevezettetésben és zavarban tartsák? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a kormány tagjainak különböző nyilatkozatai nyomán a hadikölesönkötvényekben szenvedelmes és kárhoztatandó spekuláció fejlődött ki, melynek legnagyobb károsultja a hiszékeny közönség, az érdekelt kötvénytulajdonos? Hajlandó-e ezekre a káros következményekre való tekintettel a kormány az országgyűlés színe előtt határozott és minden kétséget kizáró nyilatkozatot tenni a hadikölcsönök valorizácijáról a valorizáció mértékéről, módjáról és idejéről?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Propper Sándor: T. Képviselőház! Mindössze egy negyedóra áll rendelkezésemre, így tehát a hadikölcsönprobléma egész terjedelmére nem terjeszkedhetem ki. Csupán az interpellációban jelzett káros tünetekre szeretnék kielégítő választ kapni, különösképen abból a szempontból, hogy a hadikölcsönkötvényekkel kapcsolatban felburjánzott egészségtelen és kárhoztatandó spekuláció megszűnjék. A dolog érdemi részébe tehát nem bocsájtkozhatom, csupán egyéni nézetemet nyilvánítom, mikor azt mondom, hogy én ezt a kérdést súlyos problémának és sürgősen rendezéndőnek tartom. A hadikölcsönöket valorizálni kell az »adós fizess« elmélet alapján és ama kötelezettség alapján, melyet a magyar állam vállalt a liadikölcsönjegyzőkkel szemben. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy Tisza volt ministerelnök a hadikölcsönök kibocsájtása idején a hadikölcsönt a magyar állam becsületbeli adósságának minősítette és ezzel az erkölcsi és pénzügyi obiigóval mentek ki azok a felhívások, melyek a közönséget felhivták arra, hogy az államot a háború viselésére megí felelő kölcsönnel lássák el. Nagyarányú morá-