Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

Az országgyűlés képviselőházának 21. gukat. Mi tehát, akik itt az egyetemen a nyugati nyelveket és irodalmakat tanítjuk, az ilyen hallgatóknak, az ilyen tanárjelölteknek külföldi egyetemi tanulmányaik ideje alatt magyar kollégiumokban való elhelyezését nem tartjuk helyesnek. Ezen a téren végre is nagy tapasztalataink vannak; magamnak is húszéves tapasztalataim vannak, módomban volt megfigyelni, hogy milyen hatással volt ez a külföldi tartózkodás az illetőre egyrészt nyelvi, másrészt tudományos szempontból. Módomban volt az utóbbi években is megfigyelni, hogy az ilyen tanárjelölteknek kollégiumokban való tartózkodása mennyit használt nyelvi szempontból. Megállapíthatom, hogy pl. azok, akik Bécsben voltak, nem sokkal többet tudtak németül akkor, mikor visszajöttek, mint akkor, amikor odamentek. Ez nem a bécsi Collegium Hungaricum igazgatójának vagy annak a kollégiumnak a hibája. Ez az igazgató rendkivül derék, képzett, .jóakaratú, buzgó ember; otthon rendeztet is nyelvgyakorlatokat a németből, ezenkivül azi illetők természetesen német előadásokat is hallgattak. De erre itthon is van mód. A budapesti egyetemen, ahol germanisztika van, akár mindennap hallgathatnak két-három tudományos egyetemi előadást német nyelven, ezenkivül módjukban van, hogy mindenap egy-kéti óráig gyakorolják magukat a német nyelvben. Ennél sokkal többet Bécsben sem hallgathatnak és ennél több gyakorlatra módjuk Bécsben sem igen van. Mondom azonban, egymásközt magyarul beszélnek s igy nincs módjuk annak a nyelvnek szóbeli használatára. Pedig ezek a tanárjelöltek valamikor arra lesznek hivatva, hogy azt az idegen nyelvet tanitsák és ennek az idegen nyelvnek tanitása annyira lesz eredményes középiskoláinkban, amennyire ezek birják ezt az idegen nyelvet. Természetesen ezeket a hallgatókat is ki kell küldeni. Voltaképen valamennyit ki kellene küldeni, nem volna szabad egyetlenegy olyan tanárnak sem német, francia-, angol vagy olasz nyelvet és irodalmat tanítania középiskoláinkban, aki azt az országot sohasem látta, (Ugy van! jobb felől.) aki avval az országgal közvetlenül nem érintkezett és aki azt a nyelvet tökéletesen nem birja. Mert, ha nem birja tökéletesen, nem is meri azt használni, mert hiszen akadhat a gyermekek között egy-kettő, aki jobban tud azon a nyelven és aki rácáfol tanárára; igy az a tanár természetesen óvakodni fog attól, — ezt bizonyitja a tapasztalat — hogy azt az idegen nyelvet tanitványai előtt használja. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha az idegen nyelvek elsajátítását másként lehetne lehetővé tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a törvényjavaslat, hogy Angliában a kultuszminiszter ur nem szándékozik Collegium Hungaricumot alapitani, mert ott vannak college-ek s ezekben a magyar ifjak elhelyezhetők. A főiskoláknak és az egyetemeknek olyan rendszere, mint amilyen Angliában van, nincs sem Németországban, sem Franciaországban, sem Olaszországban. De ma már mindenütt vannak — többnyire a világháború óta keletkeztek — főiskolai internátusok; vannak ilyenek Németországban is, Franciaországban is és bizonyosan Olaszországban is. Lehet, hogy ezek az internátusok felekezeti alapon vannak megszervezve, lehetnek ezek katholikus vagy protestáns internátusok, de talán vannak felekezeti jelleg nélküliek is. Sokkal hasznosabbnak tartanám, ha ezeket a tanárjelölteket ilyen internátusokba küldenék ki. A kultuszminister ur, akinek olyan kitűnő kapcsolatai vanNAKLO. I. ülése 1927 március 9-én, szerdán, 377 nak mindenfelé és akinek munkáját olyan nagyra taksálják mindenütt, az illető államok kormányainál mindenesetre keresztül tudná ezt vinni. Igy az a magyar tanárjelölt, aki némileg birja a német nyelvet, — mert hiszen elsősorban erről a nyelvről beszélek, mivel ezt tanítom az egyetemen — olyan környezetbe kerülne, ahol abszolúte nem állna módjában más nyelven beszélni, mint németül s igy, ha legalább átlagos tehetség, egy -év alatt el fogja tudni sajátitani a német nyelvet, — ha már megvolt rá a szükséges alap — úgyhogy azt a középiskolákban tanithatja. Ez a kérdés igy megoldható s akkor a kollégiumok tisztán a fiatal tudósok, a fiatal szakemberek számára maradnak meg, akkor egyöntetű lesz ezeknek a kollégiumoknak az ifjúsága, nem lesznek közöttük olyanok, akik tulaj donképen más célra törekednek: nem annyira tudományos ismereteik gyarapítására, mint inkább a nyelv elsajátitására. Még azt jegyzem meg, hogyha német, francia, angol vagy olasz szakos tanárjelölt elvégezte az egyetemet, letette a doktorátust, a szakvizsgálatot, akkor természetesen ő is kiküldhető ilyen kollégiumokba, de akkor már nem abból a célból fog oda küldetni, hogy azt az idegen nyelvet élőszóban elsajátitsa és abban magát gyakorolja, hanem ugy fog kiküldetni, mint fiatal tudós, mint fiatal szakember. Nem tartanám azonban helyesnek, hogy ezeknek kiküldetése — tudniillik, akik nyelvi szempontból mennek ki — egyetemi tanulmányaik alatt több évre történnék. Nem helyeselném például, ha két évre történnék. Legjobb volna őket vagy elsőéves korukban kiküldeni, sőt ennél is jobb, ha harmadéves korukban lehetne őket kiküldeni. Másodéves korukban bajos, mert akkor kell alapvizsgát tenni. Nagyon kérem a kultuszminister urat arra, hogy negyedéves korában ne méltóztassék senkit kiküldeni az idegen nyelvszakosok közül. A negyedik év ugyanis a tudományos nevelés szempontjából a legfontosabb, sőt az illető hallgatóra nézve tudományos szempontból döntő jelentőségű. A negyedik évben kell ugyanis elkésziteni és befejezni mindenkinek a szakvizsgálati dolgozatait. Akkor fejezik be rendszerint a doktori disszertációt is. Ezek itt készülnek a mi szemináriumainkban és itt is kell készülniök. Nem mintha a magyar germanisztika felette állana — ami elképzelhetetlen — a német egyetemek germanisztikájának, de akár a germanisztikát, akár a romanisztikát, akár az anglisztikát veszem, fezek az idegen nyelvű tudományok is mind be vannak épitve a nagy magyar tudományegységbe. Mi az egyetemen a germanisztikát nem ugy tanítjuk, hogy ez valami tér és idő nélküli, aminek a magyar kultúrához semmi köze nincs, hanem mi ezt a magyar föld, a magyar történelem, a magyar nép és a magyar néplélek szempontjából műveljük és keressük azokat a kapcsolatokat, amelyek a nagy német kultúrát a magyar kultúrával egybekötik. Ez a tudományos módszer immár két nemzedék óta hagyományává vált a magyar germanisztikának és hagyománnyá képződik a magyar romanisztikában is és nagy kár volna, ha ezeket a hagyományokat megsemmisitenők. De ha az az egyetemi hallgató negyedéves korában is kint van, akkor nincs módunk vele érintkezni, a mi szemináriumi gyakorlatainkban nem fog részt venni, mert hiszen az egyetemen nem az előadás, nem a vizsgálat a fon61