Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

352 Az országgyűlés képviselőházának 20 tály különbözetét jelentette a mai állapottal szemben. Az illetmények tekintetében az volt a helyzet, hogy a VIII. fizetési osztályban a státusnak 24%-a tulajdonképen a VII. fizetési osztály javadalmazását élvezte, ma pedig ezzel szemben ebbe a státusba csak 12% jut. A 7000. számú kormányrendeletnek a polgári iskolai tanárságra káros következménye, az, hogy a tanári státus létszámát korlátok közé szorította, nem számolva akkor a polgári iskolák nagymérvű szaporodásával. Ez termelte ki az úgynevezett helyettes óradíjas tanárok és a helyettes megbízott tanárok alkalmazását. Az első kategória havi fizetése 81.60 pengői, a másik pedig 116 pengővel van díjazva. Bárhogy is vesszük, ez olyan kicsiny összeg, hogy az élethez kevés, a meghaláshoz sok. Ebben a polgári iskolai tanári státusban ma mintegy 250 tanár van, akik kérik a kultuszminister ur őnagyméltóságát, gondoskodjék arról, hogy ebből a lehetetlen, áldatlan helyzetből mielőbb megváltassanak és a rendes tanárok státusába soroztassanak. (ügy van! balfelől.) Sérelem továbbá az, hogy azok a kartársak, akik a háborúban résztvettek és a hadiszolgálat miatt szolgálatukban elmaradtak, hátrányosabb helyzetben vannak. Itt megint csak kétféle mértéket látunk. Mondjuk csak ki bátran, hogy akik háborús szolgálatot nem teljesítettek, kellemesebb helyzetben voltak, mint azok a tanárok, akik a háború idejét idehaza töltötték a nemzet szolgálatában. Az előbbiek számára ne legyen hátrány a haza érdekében teljesített szolgálat; ezt a sérelmet is reparálni kell tehát. Sérelem az is, hogyha valaki a különböző jellegű és fokozatú iskoláktól az állami iskolák státusába megy át, akkor a másik iskola szolgálatában eltöltött esztendőket nem számitják be az államnál eltöltött szolgálati időbe. E tekintetben is kívánatos, hogy ez a helyzet repérai tassék és a más jellegű iskoláknál eltöltött szolgálati idő ne hátrányára, hanem előnyére szolgáljon az illetőnek. A gyakorló polgári iskola tanárai számára a legnagyobb sérelem az, hogy a VII. fizetési osztállyal a korlát le van előttük bocsátva, abba nem juthatnak be, pedig nagy, felelősségteljes tanárképzői munkát végeznek hivatásuk betöltésével. Végül az is sérelem, hogy még mindig fennáll a negyvenéves nyugdíjas szolgálati idő. Ebből le kellene számitani azokat az éveket, amelyeket tanulásban töltöttek és összhangzásba) kellene hozni azoknak a státusoknak a szolgálati idejével, amelyeknek hasonló végzettségük van s amelyek a társadalom különböző rétegeiben dolgoznak. összefoglalva, summázva tehát kívánságaikat, vagy a rangsor méltányosabb megállapítását kívánják, vagy pedig — s ez egyetemes kívánságuk — ennek eltörlésével rájuk is terjesztessék ki — mint az elemi iskolai tanitóknál és több más kategóriáknál megvan — az automatikus előlépés rendszere. Kérik továbbá az ötödéves korpótlék visszaállítását, az igazgatói kinevezéseknél való méltányosabb elbánást és azt, hogy a státus létszáma a< mindenkori kívánalmaknak megfelelően állapittassék meg; végül a hadiszolgálatban és más jellegű iskoláknál eltöltött évek beszámítását és a nyugdíjak rendezését. Mikor a törvényjavaslattal kapcsolatban ismertettem a polgári iskolai tanárság erkölcsi és anyagi kívánságait, nem mulaszthatom el, hogy végezetül meg ne emlékezzem a kiváló magyar tanári kar érdemeiről is, csonka Magyarülése 1927 március 8-án, kedden. országon 428 polgári iskolában folyik kiválóan tartalmas, nagy elismerésre méltó nemzetnevelő munka. Ezt az idegeket ölő és lelket megfeszítő munkát a derék tanári kar az előbb ismertetett szűkös viszonyok között végzi. Panaszát csak ritkán hallatja, mert jogos elégedetlenségére féket vet intelligenciája, amely belátja a mai nehéz gazdasági helyzetet. A polgári iskolai tanárság, de a tanügyi osztálynak más egyetlen rétege sem fogja soha junktimba hozni az elvégzett munkának értékelését sem az iskolában, sem az iskolán kivül végzett munkának mérvével és mennyiségével. Hogy helyzetük söiét és nagy megpróbáltatások alatt áll, arról a kultuszminister ur ugy polgári iskolai javaslatának, mint másik két javaslatának indokolásában igen hű képet ad. Amikor azonban a tanügy szorgalmas munkásai ilyen odaadással végzik a nemzet beteg lelkének gyógyítását és részt vesznek abban a nagy élet-halál harcban, amelyet a nemzet létéért folytat, akkor nem elég néhány elismerő üres szót súgni, vagy pedig vállveregetéssel munkájukat elismerni, hanem, értök tenni is kell. Ez a felszólításom nem a kultuszminister urnák szól, mert hiszen jóindulatát, jóakaratát számtalanszor megmutatta, hanem szól a pénzügyminister urnák, aki a garast ilyen dolgokra is nagyon szorítja, hogy a pénzügyi politika rúdján fordítson abban az irányban, amelyet annakidején elődje, Hegedűs Lóránd jelölt ki, aki a pénzügyi egyensúly megteremtésének szükségessége mellett itt a Házban számtalanszor hangoztatta, hogy a nemzetnek ezt a legnagyobb rétegét, az állami gépezetnek ezt a legfontosabb szervét ebből a nyomorúságból ki kell emelni, jogos és méltányos kívánságait teljesíteni kell. Ezekről a kormány, a ministerek és a törvényhozás ne feledkezzenek meg egy percre sem, mert hiába áldozunk épületekre milliárdokat, hiába építünk a kultúrának templomokat s hiába költjük el egyéb célokra Dárius kincsét is, ha az ember elégedetlen — és jogosan az, ha ennek a nyomorúságnak mélyéből nem lát kiutat — akkor hiába minden anyagi áldozat más célra, mert az eredmény olyan lesz, mint a magnélküli üres búzakalász. A magyar tanári és tanitói kar epedve várja ezt az időt. Siettessék tehát ennék az eljövetelét az illetékesek. Addig is ez a gárda dolgozik és Madách szerint küzdve küzd és bízva bizik maga és nemzete jobb jövendőjében. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és amikor a kultuszminister ur e nagyszabású, a nemzet egész egyetemességét a kultúra megfelelő magaslatára felemelni kivánó javaslatát beterjeszti, a tanári kar és a magyar nemzetnek kultúra iránt áhítozó néprétegei és tömegei nevében tisztelettel üdvözlöm őt. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen tisztelt Képviselőház! A szociáldemokrata párt hivatalos szónoka kifogásolta a törvényjavaslatnak azt a célját, hogy ez a törvényjavaslat köziépfoku műveltséget szándékozik nyújtani azoknak a rétegeknek, amelyek nem elégszenek meg a népiskola által nyújtott elemi műveltséggel, de amelyek viszont nem kívánják és nem kívánhatják maguknak a műveltségnek azt a magaslatát, amelyet csupán a középiskolai nevelés adhat meg; kifogásolta, hogy a kultuszkormányi létesíteni kivánt és a magyar nemzet létesített is egy középfokú iskolát, amely olyan