Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. kon ennek a hatalmas programmnak végrehajtása megfenekleni, megbukni nem fog. A községek hozzájárulását szintén költségvetésileg kell biztositani. Azokkal a községekkel és városokkal szemben, amelyek régebben a háború előtti időkben, az államosítás konjunktúrája idején a maguk számára olyan kedvezményeket tudtak biztositani, amelyek szembetűnő előnyöket jelentenek most számukra, szemben olyan községekkel, amelyek csak óriási és abnormis erőfeszítések árán tudják iskolaállitási kötelezettségüket teljesíteni, a 19. § felhatalmazza a kultuszkormányt arra, hogy ezeket a szerződéseket revizió álá vegye és a község teherviselő képességének megfelelően participai ja. A törvény életbeléptetése és végrehajtása természetszerűen elsősorban a kultuszminister ur hatáskörébe tartozik, tekintettel azonban arra, hogy a községek költségvetését is érinti, a kultuszminister ur az erre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügy- és belügyminister urakkal egyetértőleg hajtja végre, a kisajátítási jog gyakorlása révén pedig bizonyos szerephez jut a kereskedelemügyi kormányzat is. Magától értetődik, hogy a törvényjavaslat életbelépése folytán az 1868 :XXXVIII. tc.-nek megfelelő szakaszai, valamint az 1876:XXVIII. tc.-nek, vagyis a népiskolai hatóságokról szóló törvény megfelelő szakaszai elesnek és hatályukat vesztik. Igen tisztelt Képviselőház! Ezekben volt szerencsém a törvényjavaslatot ismertetni. Nagyon kérem a t. Képviselőház szives jóindulatát ez iránt a törvényjavaslat iránt, hogy ezzel szeretettel méltóztassanak foglalkozni és az esetleg ez iránt az iskolafaj iránt eddig táplált előítéletet — mert előítélettel, sajnos, nagyon sokat küzd ez iskolatípus — méltóztassanak revizió alá venni. Méltóztassanak kitekinteni az ország határán: látjuk, hogy az utódállamok mindenütt lázas sietséggel igyekeznek a maguk kulturbástyáit kiépíteni. Csehországban és Ausztriában pl: már megteremtették a nyolcosztályos elemi iskolát. Ebben az iramban mi magyarok nem maradhatunk alól, (Ugy van! Ugy van!) mert a mi nemzeti aspirációinknak erkölcsi alapja sarkpontja épen a kultúrfölény, amelyet nemcsak, hogy úgyszólván romjaiból át kell mentenünk és meg kell tartanunk Nagy-Magyarországból, hanem tovább kell építenünk, mert amint a kultuszminister ur kijelentette, hogy nem vállalhatja, ugy nem vállalhatja a magyar országgyűlés sem azt a felelősséget, hogy a mi népünk a népeknek felpezsdülő nagy gazdasági és kulturális versenyében, minden tehetsége és nagyszerű kvalitásai ellenére, épen fogyatékos műveltsége miatt bizonyuljon versenyképtelennek. Kérem a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: Tisztelt Képviselőház! A szociáldemokrata párt már Programm jánál fogva is örömmel kell, hogy üdvözöljön minden iskolaszaporitást, annál is inkább, mert ez apárt a maga osztályérdekein keresztül is csak nyerhet az iskolák szaporításával, mert bármilyen szellemű is legyen az oktatás, a felvilágosodás, a kultúrának &• munkája a szocializmus ügyét segi ti diadalra. Mi minden iskölaszaporitásban szociális cselekedetet látunk és ennek szemszögén keresztül kell, hogy bíráljunk minden ilyen irányti jaülése 1927 március 8-án, kedden. 345 vaslatot. Ez a javaslat azonban, amely most itt fekszik a Ház előtt, bár megtévesztőén hasonlít ehhez, lényegében mégsem az, sőt ellenkezőleg, egy meglévő helytelen állapot intemény

esitése, amely ezzel évtizedekre elvágja minden egész• séges reform lehetőségét. (Strausz István: Nehéz lesz bebizonyítani! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy lesz nehéz!) Mondom, évtizedekre elvágja minden egészséges reform lehetőségét. Az egyetemek és a középiskolák reformjának tárgyalása után most már valóban elérkezett az utolsó pillanata annak, hogy a széles néprétegek kultúrpolitikai problémájával is essék valami törődés. És ha mi ennek a szándéknak szemszögéből vizsgáljuk ezt a javaslatot, megállapíthatjuk, hogy az egyrészt igen jó, másrészt igen rossz. Ez igen rossz, ha a mezőgazdasági és ipari proletariátus művelődési érdekeit mérlegeljük és igen jó, ha az uralmon lévő polgári osztálynak, vagy mondhatjuk azt, a most uralkodó köztisztviselői mentalitásnak szemszögéből nézzük a javaslatot. A minister ur ennek az osztályszemléletnek szemszögéből nézi a dolgokat, (Petrovácz Gyula: Legkevésbé!) ezt az osztályszemléletet teszi működésének alapjává és ha valamiért, akkor ennek a célnak valóban céltudatos és konzekvens szolgálatáért illeti a minister urat elismerés, még az ellenfél részéről is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nem szabad neki zokon vennie, ha mi, akiket az ezek által az osztályok által elnyomott rétegek küldenek ide. ebbe a képviselőházba, e rétegek szempontjainak, kivánságainak, sérelmeinek és az élethez való joguknak adunk kifejezést és ezt a javaslatot nem tartjuk megfelelőnek s nagyon csekély fáradsággal, nagyon csekély körültekintéssel megtaláljuk azokat a részeket, amelyek ebben a javaslatban ezeknek a néprétegeknek ártalmára vannak. A főkér

dés ennek a javaslatnak a tárgyalásánál az, hogy milyen iskoláról van szó, menynyiben helyes az a cél, amelyet ez elé az iskola, elé kitűztek, kinek a kezében van ez az iskola s mit és hogyan tanítanak ebben az iskolatípusban. Ezt a kérdést sorra, rendre vizsgálva a múlt szempontjából és mérlegelve azokat a fejlődési lehetőségeket, amelyeket a beterjesztett és nyilván változatlanul elfogadandó javaslat a jövő számára magában rejt, igen sok hibát állapithatunk meg. Megállapíthatjuk elsősorban azt, hogy a polgári iskola a múltban mint típus a mai napig két kategória számára szolgált. A polgári fiúiskola részben a szegény emberek gyermekét fogadta magálba, részben pedig a rosszul tanuló vagy rossz magaviseletű középiskolai tanulókat vette át, akiket ma már nem azzal fenyegetnek, hogy: megállj, suszterinasnak adlak, — hanem azzal, hogy: megállj, polgári iskolába fogsz menni. Ez a fenyegetés, amely a középosztályu családok körében igen gyakran felhangzik, a legpompásabb dokumentuma annak, hogy milyen sivárnak, milyen reményvesztettnek és milyen szükségtelennek tartotta a közfelfogás ezt az iskolatípust, amint erre az előadó ur beszédében szintén rámutatott, amikor kérte, hogy azok az előitéletek, amelyek a polgári iskolával szemben fennállanak, szűnjenek meg. A szegény ember lánya — értve alatta a legszegényebbet — természetesen el sem jutott a polgári iskoláig. A polgári leányiskola a kispolgárság vagy a kis kulturális igényű burzsoázia leányainak iskolája volt vagy azoké a rétegeké, amelyek a női tanulatlanság elvi ál-