Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-3
10 Az országgyűlés képviselőházának 3. származik (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) és magáért az öncélú nemzetért van. (Ugy van! Ugy van !) Nekünk, magyaroknak nem kellett késő századok papiros-elméleteiből vagy sokkal utánunk öntudatra ébredt nemzetek történelméből tanulnunk alkotmányosságot és demokráciát, amelyek ősi jellemünkhöz tartoznak és amelyekért elődeink annyi vért áldoztak az idegen elnyomatás megismétlődő hosszú korszakai alatt. (Ugy van ; a jobb- és a baloldalon.) Jogtörténetünk tanúsága szerint hazánkban az idegen intézmények beszivárgása, a nyugati hatás legtöbbször épen az alkotmányosság és a demokrácia elnyomását jelentette. Alkotmányunk ősi szelleme, amely a Szentkorona tanának századok alatt kifejlődött elméletében király és politikai nemzet harmonikus jogközösségének és jogegyensúlyának a kort meghaladó elgondolását nyújtja, a 48-as országgyűlés reformalkotásaiból a rendiség rárakódott elemeitől felszabadítva, parlamentáris felfogásban megujhodottan, de alapvonásaiban pusztaszeri eredetiségében ragyog felénk. Ez az a jogfolytonosság, melybe bele kell kapcsolódnunk s az ebből áradó hamisítatlanul magyar alkotmányos szellem az, mely egyedül lehet biztos útmutatónk, amikor egyetlen kincsünknek : nemzeti függetlenségünknek rég látott birtokában élünk s a sajátos magyar jogalkotás kifejlesztésébe idegen hatás bele nem kontárkodhat ik. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ennek átértése és megvalósítása elsősorban függetlenségünk méltó megbecsülését jelenti, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) egyúttal pedig ueváitása lesz annak az ígéretnek is, mely az országgyűlés uj életre hívásakor egy jobb, megértőbb, testvériesebb, virágzó és megelégedett korszak' képét festi a méltatlanul annyiszor megpróbált magyar nemzet elé. Az alapigazságaiban változatlanul elevenen ható magyar jogfejlődéshez való visszatérés valóban nem jelenthet a nemzet számára visszahanyatlást, hanem az egészséges, tápláló gyökerekkel való újbóli összeforradást. A »jogfejlődés« szószerinti értelme pedig már önmagában is haladásra int A magyar nemzet, amikor csak szabadon rendelkezhetett sorsáról, sohasem vont kinai falat az emberi kulturközösség megújhodást hozó áramlatai elé s keserű tapasztalatokkal igazolt ellenállása csak a. ránk nélkülünk oktrojált idegen intézményekkel szemben nyilvánult. Önrendelkező jogunk birtokában bizonyára fogékony lélekkel fordulunk az emberiség kulturális -és szociális előrehaladásának a kevesebb balszerencsével küzdő népeknél felhalmozott értékei felé, melyek zavartalanabb kitermelése nem kis mértékben épen a magyar nemzet ezeréves őrtállásának és vitéz védelmének köszönhető. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) A föltámadó alkotmányos szellemnek érvényesülnie kell a közélet egész vonalán. Az irányításból többé nem kérhetnek részt hangulatok, ösztönök, szenvedélyek, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) döntő tényező csak az öntudatos meggyőződés és az ellenvéleményt tisztelő tárgyilagosság lehet. (Ugy van! a Ház minden oldalán.) A jogtisztelet, a felelősségérzet, a kötelességtudás egyre szélesebb térfoglalását várjuk és a közjog iránti érzéknek, a parlamentarizmus megbecsülésének feltámadását, {Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.), mindezt abban a meggyőződésben, hogy a hagyományos erények gyarapodása mellett a magyar alkotmány lényegéhez tartozó szabadságjogok párhuzamos kibontakozása sem maradhat el. A normális állapotokhoz való visszatéréssel ülése 1927. évi január hó 31-én, hétfőn. együtt jár az a közjogi imperatívusz, mely a rendkivüli viszonyok között tűrhető és gyakori rendeleti kormáuyzás helyett a törvényhozó testületek jogalkotó akaratának közvetlen érvényesülését írja elő. (Ugy van! Ugy van! Tapsa jobb- és a baloldalon.) Ám ehhez nem elegendő a törvényhozás jogára való hivatkozás, hanem lehetőséget csak az a parlamenti munkaképesség és fokozott munkakészség nyújthat, mely a gyorsan haladó kor kaleidoszkópszerüen váltakozó igényeivel lépést tud tartani. Ha sohasem tévesztjük szem elől, hogy a mindnyájunkra irányadó alkotmányos gondolkodás a türelem, a megértés, az engesztelődés, az áldozatkészség, a haza- és emberszeretet, az egyetemes nemzeti érdek tiszta levegőjében él — és ha a parlament termeit minden körülmények között emelkedett szellem lengi át, akkor fel sem merül a munkaképesség problémája és nem lesz nehéz feladat az országgyűlés két házáüak gyümölcsöző együttműködését sem biztosítani. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) A kétkamarás országgyűlés feléledésekor biztató reménnyel tölthet el az a tudat, hogy azok az erők, melyek történelmünk régebbi folyamán nem egyszer idéztek fel meddőségre kárhoztató harcokat a két tábla között: az idegen befolyás és a rendiség — nem tényezők többé. Ma a képviselőház részéről a gyakorlati élettel és a nemzet széles rétegeivel való közvetlenebb kapcsolat, a felsőház oldalán pedig az elmélyültebb elméleti tudás és műveltség a legjellemzőbb vonások. t Ezek pedig nem ellentétes, sőt egymásra utalt tényezők, amelyek termékeny, kölcsönös hatásától, alkotmányos akarategyesülésétől méltán várhatjuk a józan haladás áldásait. Tradició és tételes törvény a politikai vezetést a képviselőháznak itéli, de a gyakorlásához nélkülözhetetlen tekintélyt csak* erkölcsi erő, tanácskozásaink tartalmi és formai emelkedettsége biztosithatja. Századok néznek ránk a magyar múltból kérdő szemmel : hűséges sáfárjai leszünk-e nemzeti függetlenségünknek, melyért annyi magyar vér omlott? És az örökcletre hivatott nemzet eljövendő századai is felénk tekintenek : akarjuk-e, tudjuk-e megvetni egy jobb, boldogabb, megelégedettebb magyar korszak alapjait ? Történelmi felelősségünk átérzése vetitse elénk példaképen a 48-as törvényhozás teremtő erejű, nagyszerű, testvéri egyetértését. És ha az örökké nyi ghatatlan kételkedés azt az ellenvetést teszi, hogy a 48-as nagy összefogást csak az ország felett tornyosuló vihar veszélye parancsolta rá a viszály kereső indulatokra, ébredjünk annak tudatára, hogy most is nehezen virradó, viharfelleges magyar éjszakában járunk, (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) melynek boruja végkép el nem oszlik, amig csak szent koronánk régi fényének napja nem kél. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobb- és a baloldalon.) A magyar szent korona teljes fényéhez pedig ma az is hozzátartozik, hogy bevilágitson minden magyar födél alá, minden kunyhóba és minden pinceoduba, minden küzködő, minden hajléktalan és minden kenyértelen magyar ember gondterhes éjjelébe a szociális megértés és gondoskodás, az emberi összetartás és a mindebből összekovácsplódó, alkotóképes nemzeti egyetértés szelleme. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps ajobbés a baloldalon.) Ezek a^ gondolatok töltenek el, t. képviselő urak, midőn Isten áldását kérem munkálkodásunkra, és a házszabályok alkotmányos kezelésére eltökélve, a képviselőház elnöki székét elfoglalom. (Hosszantartó zajos helyesles, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.)
