Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-10

Az országgyűlés képviselőházának 10. ülése 1927. évi-február hó 15-én, keàden. 101 földi ipart támogatja,-miért nehezményezi ezt, miért irja az önkormányzat terhére és miért akarja megszüntetni az Önkormányzatokat azért, mert követik a ministerelnök példáját? (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A harmadik kérdés, amely miatt a minister ur szemrehányással illeti a községeket: a Speyer kölcsön. A Speyer kölcsönt én nagyon elleneztem azokban a községekben, amelyekben szavam van. Azért voltam ellene, mert meggyőződésem, hogy egy szanált ország, szanált pénzügyei mellett nem bírják ki a 13%-os kamatozású kölcsönt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volt sok tekintetben a városok polgármestereinek felfogása is. Ki beszélte rá a városok polgármestereit, hogy vegyék fel a Speyer-kölcsönt? A pénzügyministerium. A ministe riumból kapták a községek állandóan nemcsak a prospektusokat, hanem a felhívásokat is. Hiszen mikor az első Speyer-kölcsön tanulságai után a városok nem akarták a második Speyer-kölcsönt felvenni, mert azt drágának tartották, — méltóztassék a szegedi és a pécsi példára emlékezni —- a pénzügyministeriumba hivatták fel az illető városok polgármestereit és megmagyarázták nekik, hogy milyen jó lesz a Speyer-kölcsönt felvenni. Ha pedig arról méltóztatik beszélni, hogy a Speyer-kölcsönt milyen célra használták fel, itt is a pénzügyministerium a hibás. Hát lehetett-e más célra felhasználni a Speyer-kölcsönt, mint amit előre bejelentettek? Előre meg kellett mondani, hogy milyen célokra akarják felvenni s csak abban^ az esetben adták meg a Speyer-kölcsön felvételére az engedélyt, ha a legkisebb krajcárig részletezték, milyen célokra kell az a kölcsön. Ha tehát ez igaz, micsoda demagógia az: felállani a Házban és azt mondani, hogy a Speyer-kölcsönt haszontalan célokra használták fel! Hiszen ezeket a haszontalan célokat a pénzügyministerium hagyta jóvá, sőt sok esetben maga a pénzügyministerium irta elő. Nem lehet tehát itt utólagosan arról beszélni, hogy a Speyerkölcsönt olyan célokra használták fel... (Sza« bóky Alajos: Nemigyvan!) A pénzügyminister ur mondotta ezt itt a Házban. Kérem az államtitkár urat, méltóztassék elolvasni a pénzügyminister ur beszédét, melyben az autonómiák ellen támadott és meg méltóztatik látni, hogy a Speyer-kölcsönről külön fejezetben beszélt. A ministeri székből ebben a Házban mondotta el, hogy fel akartak venni... (Szabóky Alajos: Fel akartak venni bizonyos célokra!) Ha akartak és csak a pénzügyminister úrral egyetértőleg vették fel azután a kölesönt, nem lehet a községek terhére róni, amilyen célokra tényleg nem vettek fel kölcsönt. A negyedik kifogás, amely a pénzügyminister ur beszédében a községek ellen elhangzott és amellyel -a .pénzügyminister ur indokolni akarja a maga támadását az autonómiák ellen, a tisztviselői fizetések kérdése volt. Tette ezt a pénzügyminister ur anélkül, hogy példákat hozott volna fel. Én az egész állami életben, de különösen a pénzügyminister urnái mindig hive vagyok annak, hogy legyen szives példákkal igazolni azt, amit mond. Hive vagyok annak, hogyha a pénzügyminister ur adó javaslatot terjeszt be, csatoljon hozzá statisztikát s ha egy minister más törvényjavaslatot terjeszt be, csatoljon hozzá külföldi judikaturát. ha a pénzügyminister ur az ország egész közvéleménye előtt megvádolja az autonómiák tisztikarát azzal, hogy túlságos fizetéseket állapittatnak meg maguknak... (Gáspárdy Elemér közbeszól.) A t. képviselő ur is megvádolta őket. (Gáspárdy Elemér: Az sem volt vád!) Hát mi az, ha azt mondják, hogy túlságos nagy fizetéseket kapnak? Ez vád. Ha ezzel vádolják meg őket, akkor tisztelettel kérünk illusztrációt: méltóztassék statisztikát csatolni és megmondani, hol vannak azok a városok, melyek tisztviselőiket túlfizetik, mert ha a pénzügyminister ur ezeket idehozza, akkor azt hiszem, lehet találni e túlságos jövedelmek lecsökkentésére más módot is, mint amit a pénzügyminister ur kitalált, hogy ezen a jogcímen tönkreteszi a községek autonómiáját. A törvényhatósági és a városi tisztviselőknél két törvény állapított meg magasabb fizetéseket, az egyik az 1912 : LVIII. te, a másik 1923 : IV. te. Nem tudom, hogy azok a megállapítások, amelyek e két törvényjavaslat indokolásában benfoglaltatnak, megállanak-e még ma is? Véleményem szerint megállanak. Ezekben a törvényekben az van, hogy a városi tisztviselők részére azért kell magasabb fizetést megállapítani, mert szociális szempontból drágább a városi élet és reprezentáció szempontjából nem vonhatják ki magukat bizonyos jótékony adományok alól, s ezenkívül jobb és több munkát követelnek a városokban, mert higyje el az igen t. képviselőtársam, a rendezett tanácsú városokban nem dolgoznak olyan keveset a tisztviselők, mint a kereskedelmi ministeriumban. Ha a rendezett tanácsú városokban egy tisztviselő reggel 8 órakor nincs benn, akkor a polgármester ezt nehezményezi, de ha egy tisztviselő a ministerumba 10 óra után jön be, ezt még jó néven veszik. Az autonómiák tehát igenis ebben különböznek a ministeriumoktól, mert nemcsak délelőtt dolgoznak hat órát, hanem ha több munka van, külön óradíjak nélkül délután is bemennek a hivatalba az autonómiák tisztviselői. (Scitovszky Béla belügy minister: A ministeriumokba is!) Lehetetlenség tehát, hogy az autonómiák tisztviselőit ebből a szempontból bírálják el. Az 1912-es és 1923-as törvényben én még egy másik szempontot is találok. Az 1923-as törvény egész kifejezetten azt mondja, hogy a városi tisztviselők azért kedvezményeztetnek az állami tisztviselőkkel szemben, mert nincs előlépési lehetőségük. A rendezett tanácsú város polgármestere a VII. fizetési osztályban kezdi s 25 esztendő után jut el a Vl-ba, a törvényhatósági város polgármestere a VI-ban kezdi s 25 esztendő után jut el az V-be. (Ellenmondások a jobboldalon.) Odaadom a t. képviselőtársamnak a törvényt, mert máskép nem tudok idézni, mint ami a törvényben van. Ezenkívül azt mondja a törvény, hogy a városi tisztviselőknél nincs meg az előlépési lehetőség, amely a községi jegyzőnél megvan, akiről tudjuk, hogy egész a VII. fizetési osztályig mehet előre, amely megvan az állami tisztviselőknél még a számviteli karban is. Furcsa dolog, de tudjuk, hogy voljt egy nyugdíjbament számvevőségi tisztviselő, aki egész a IV. fizetési osztályig- eljutott, hogy hogyan, azt ma sem tudom, de tényleg van a IV. fizetési osztályig eljutott élő számvevőségi tisztviselő. Ilyen körülmények között nem lehetséges, hogy a községi tisztviselőknek «zeniére hányják, hogy nekik több fizetésük van. Méltóztassék tekintetbe venni egy város polgármesterénél — bár én nem vagyok a túlfizetés hive — hogy neki tulajdonképen minden bálra el kell 19*