Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-9

fogok a jövőben is a népért, (Helyeslés.) mi g csak a szivem dobogni fog, mert a politika összeveszíti &z embeiektt, (Derültség.) ellenben a szeretet munkája és a munka szeretete egyesiti őket. (Elénk éljenzés.) Ha nem ezt a törvényjavaslat olvasgatjuk, böngés.^zük, hanem a régi törvényeket, a törvényhatóságokról szóló 1886 : XXI. tcikket, mely a községekre még ma is é<vényes és a régi integer boldog Magyarországra vonatkozik, s megnézzük almost érvényes községi törvényt, a törvényhatóságok háztartásáról szóló törvényt, ugy látjuk, hogy ezekben mindaz benne van. ami ebben a javaslatban foglaltatik. 'Biztosítja a belügyministernek, csak a telügynvnisternek a legbatályosabb — ba már ez a fülemnek nem igen tetsző szót mondom, — eilenőrzé ét, m»rt én Gárdonyi Géza nyelvén szeretném olvasni a törvényjavaslatokat, nz'-n a szép, tiszta magyar nyelven, melyet ő használt. Boesá-son meg a mélyen tisztelt Ház. ha írókra é* irodalomra gondolok, mert én mindly azt tartoltam, hogy amit a politika elrontott és a generálisok tönkretettek, azt mindig a,' irodalom reparálta ki. (Zajos derültség és taps.) A magyar Íróknak, költőknek és művészeknek köszönhetjük, hogy élünk, vagyunk, mozgunk éá itt egyáltalán még magyarul beszélhetünk és tárgyalhatunk. (Tetszés és helyeslés.) Nem akarom felsorolni a törvényhatóságokról szóló törvény ama rendelkezéseit, amelyek ugyanezeket a jogokat biztosították és biztosítják a belügyi kormánynak, melyeket ez a törvény biztosit a belügyi és pénzügyi kormánynak. Amely törvényhatóságnak, községnek — vagy épen magának a székesfővárosnak — nincs takargatni valója, nincs vaj a fején, az ne féljen (Derültség.)., annak a hajaszála sem görbül meg ; ellenben, ha a törvényhatóságok gazdálkodása csak a levegőben, a holdban lóg. — vagy ahogy az egyik képviselőtársam merész fantáziával mondotta, a kiskirályok gazdálkodása túlmegy azokon a kereteken, amelyeket a kormány egészséges fináncpolitikája megenged, — akkor nemcsak joga, hanem kötelessége is a belügyministernek és pénzügyministernek belenyúlni a darázsfészekbe és rendet, tisztaságot teremteni. (Farkas István : Főleg tisztaságot!) Ugy van, és épen ezért — ha már a tisztaságról beszélünk — én, mint ennek a szegény, porig alázott nemzetnek, ennek a szerencsétlen csonkaországnak egyik képviselője, — mert én sohasem látok itt pártokat, pártvezéreket (Rassay Károly : Mi sem látunk !), hanem csak gyülekezetet, ép ellenkezőleg, mint a mohácsi vészt megelőző idő történetirója, aki pártokat látott, de a hazát nem látta — én csak a hazát látom (Élénk éljenzés és taps.), csak a haza nyomorúságát, a nép keserves, nyomorult tengődését látom, azon akarok segiteni és ezen akar ez a javaslat is becsületes, tiszta igyekezettel segiteni (Farkas István : Épen ezen nem segit !). Még csak egy dologra kívánok reflektálni. Tisztelettel — nem visszautasítom, mert nem akarok udvariatlan vagy éles lenni — de nem fogadom el azt a megállapítást, hogy a kormán y hatósági tisztviselők ugy táncolnak, ahogy a kormány Fütyül. Ha a ministeriumban megnyomnak egy gombot, erre felugrik a vármegye, a tisztviselők és aszerint fejbókolva cselekszenek. Ennek megcáfolására eleven példa vagyok magam. (Ugy van! Ugy van!) Én nem szeretek a magam kicsinyes dolgaival foglalkozni, mert hiszen csak porszem vagyok, de békeidőben, amikor egy megdicsőült igen kiváló államférfi megkért engem arra, hogy választási elnök legyek egyik kerületben, ahol nem volt neki biztos talaja, azt monNAPLÓ. I. dottam: »Excellenciás uram, nem vállalhatom a választási elnöki tisztet, — alárendelt kis megyei tisztviselő^ voltam — nem vállalhatom ezt a tisztet azért, mert én azt csak ugy töltenem be, ahogy a törvény nekem előírja, tudniillik hogy senkit kupán ne üssenek a választások alatt (Derültség a Ház minden oldalán.) és mindenki szabadon gyakorolhassa a választójogát, de én olyan választási elnöki tisztet nem vállalhatok, amely abból áll... (Fábián Béla : Ilyen belügymin ister kellene nekünk ! — Gaal Gaston : Mztranyavszky megmutatta, hogy kell ! — Közbeszólások a baloldalon.) T. képviselőtársam, nagyon szépen köszönöm a szíves hízelgő közbeszólást, de azokon a tövises székeken nem óhajtanék öreg koromban ülni, igen jól érzem én magamat ezen a fapadon. (Derültség.) Azt mondottam, nem vállalhatom, én olyan választási elnöki tisztet nem vállalok, ahol a választási elnök órákon keresztül kérdezget minden egyes választót, hogy megborjazott-e a tehém atyámfia ? (Derültség a Ház minden oldalán ) azután, mikor volt a keresztelő ? mikor lesz a disznóölés 1 (Derültség.) A végén azt sem tudta a szegény sváb atyafi, hogy fiu-e vagy leány, és az ellenzéki választók megunván télviz idején — ez igen régen volt, talán igaz sem volt — (Derültség a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a baloldalon : Most volt decemberben !) mondottam, én ilyen választási elnöki tisztre nem vállalkozom. Nem is vállaltam és a hajam szála sem görbült meg akkor. (Ugy van ! a jobboldalon.) Sőt most engem ugy emeltek ki az árvaszéki elnöki dolgozó szobámból a hivatalos jelölttel szemben, (Felkiáltások a baloldalon : Ez az !) hogy — és erre méltóztassék a mélyen t. túl^ oldalon egy kis figyelmet fordítani — azt mondották az én celdömölki és kemenesaljai választóim, hogy a 77-ik öregapánk is 48-as ellenzéki volt, sőt 49-es, (Derültség) egyszer akarunk kormánypártiak lenni, akkor sem engedik, azért is kormánypártiak vagyunk ! (Általános derültség a Ház minden oldulán. — Taps a hátoldalon.) Mondhatom, hogy igen erős nyomás volt velem szemben. (Derültség. — Felkiáltások : Ugy van ! a baloldalon. —• Beck Lajos : Én tanuja vagyok!) Tessék a végét megvárni ! Azonban én azt mondottam az én drága, kedves, jó főispán barátomnak, hogy a nép akaratával, szülőföldem óhajtásával én nem helyezkedem szembe, én az én szülőföldem népét el nem árulom, az egységespárti képviselőjelöltet akar, engem szánt erre a tisztségre, és elmentem egy 25 éves öreg télikabátban s két millió koronával a zsebemben és másfélezer szótöbbséggel jöttem be. (Éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Nem áll tehát az, t. Ház, hogy felülről dirigálják a vármegyét. (Felkiáltások a baloldalon : Nono !) Azt az ősi vármegyét hagyjuk békén, annak az ősi vármegyének köszönhetjük, hogy a közélet legkiválóbb emberei, a Széchenyiek, a Kossuth Lajosok és Deák Ferencek a hazát válságos időben megmentették, mert ennek az ősi vármegyének szelleme termelte ki azokat a kiváló férfiakat, akik ezt az országot kivezették a Scillák és Charibdisek között a békességnek, a boldogulásnak és a létnek kikötőjébe. T. Képviselőház! A prófétának szavaival, imádsággal kezdtem, (Halljuk! Halljuk!) Petőfinek, a költők fejedelmének üzenetével folytattam, és Petőfi mellett a legnagyobb magyar lírai költőnek, a magyar lira Schakespeare-jének Vaida Jánosnak szavaival felezem be, remélem rövidre szabott felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Én ismertem Vajda Jánost. Ugy néztem rá az Üllőiül i házban, ahol együtt reggeliztem vele, hogy nem mertem közeliteni hozzá, mert nem is em17 'Àz országgyűlés képviselőházának Ù. ülése 1927. évi február hó 11-én, pénteken. 60