Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

92 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Igenis, a minister urnák a szavát akarjuk hallani, mit szól ahhoz, hogy ebben az országban mindenütt emelkedik az adóvégrehajtók száma és mit szól a minister ur ahhoz, hogy mi történt az úgynevezett adórazziák alkalmával! Szeretné az egész nemzetgyűlés és az egész ország hallani, hogy az a négy főadórevizor, akit kiküldöttek az országba, hogy az ország állapotait megvizsgálják, mit talált! Nem lett-e talán mindenütt a kiküldés következménye az, mint ami Szolnokon volt! Megérkezett oda az uj pénzügyigazgató és a következő napon megtörtént a forgalmi adórazzia. Miután pedig egy nappal elkésve voltak beragasztva a bélyegek, — azért, mert Szolnokon 1-én és 15-én nem lehetett bélyeget kapni — 7—8 milliós birságokat szabtak ki. Mikor pedig a pénzügy igazgatótól a felek azt kérdezték: »Mit tegyünk! hiszen itt vis-major esete forog fenn!« akkor a pénzügyigazgató ur bölesen kijelentette, hogy: »Mintán megállapitottam, hogy nem lehetett bélyegeket venni, a büntetések felét elengedem, másik feléért pedig menjenek a pénzügymini sterinmba!« — Ez tehát az adórazzia, hogy az embereket a pénzügyministeriumba küldik, akkor, amikor nyilvánvalóan megállapították, hogy a felek nem tudták beleragasztani a bélyeget, mert Szolnokon 1-én és 15-én rovancsolnak és akkor a nagytrafikban s a kistrafikokban nem adnak el bélyeget. De megbüntetik az embereket 7—8 millióra, a pénzügyigazgató pedig, a vis-majort elismerve, a birság felét elengedi, másik feléért pedig Bud pénzügyminister urhoz küldi az embereket. Nem lehet sem a minister urnák, sem az egységespártnak vattát tenni a fülükbe, amikor adópanaszokról van szó, mert meg kell állapitanunk, hogy azok a belső megmozdulások, azok a látszat-forradalmak, amelyek az egységespártban adóügyekben vannak, amelyek azonban mindig leszereltetnek és mindig elhallgattatnak, nagyon mély alapokra vannak fektetve és igaza volt a t. elhallgatott képviselőtársamnak, inert ők mindig csak bizalmasan merik véleményüket előterjeszteni arról, hogy a török defter dároknak, adószedőknek ideje óta nem volt Magyarországon olyan rettenetes adószedési módszer, mint amilyen ma van. Kérdem a pénzügyminister urat, meddig akarja ebben az országban a defter dárok rendszerét fentartani! Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Én magam részéről mindig szívesen vettem, ha akár a pártértekezleten, amit emiitett igen t. képviselőtársam, akár itt a parlamentben szóváteszik az adósérelmeket és adópanaszokat. Higyje el azonban az igen t. képviselőtársam, hogy az ön felszólalása és itteni szereplése s többi képviselőtársaink hasonló működése között nagy a különbség. Többi képviselőtársainkat objektiv álláspont vezeti, amit a képviselő urnái wm tapasztaloíki. (Fábián Béla: Miért! Azért, mert elmondom, hogy mi a baj!) Nem azért; majd rátérek, hogy mit mond el a t. képviselőtársam és mit nem mond el. Én megengedem, hogy talán a t. képviselőtársam kerületének érdekei ezt ia-y kívánják (Fábián Béla: Az országról beszélek, nem a kerületemről!}, de elvárnám, hogy a t. képviselő ur egyszer Ígéretet tesz nekem abban az irányban, hogy felszólal és szóváteszi azokat az igazságtalan adóbevállásrikat és igzságtalan adófizetéseket, amelyek napirenden vannak és megemlékezik azokról is, akik el akarják kerülni a kötelességük teljesitését, ami a többi polgárok évi október hó 30-4%, szombaton, rovására esik. (Fábián Béla: Hozza ezeket a minister ur nyilvánosságra!) Ebben az irányban sohasem hallottam t. képviselőtársamat szerepelni; sohasem hallottam, hogy szóvátette volna, hányan nem vallják be pontosan adataikat. (Lendvai István: Halljuk! Ez már a zsidókérdésbe vág! — Derültség.) _ Biztosithatom t. képviselőtársamat, hogy majd ide fogok jönni konkrét adatokkal, ha ezt kivan ja (Rassay Károly: Tessék!) és ezzel fogok viszonválaszolni t. képviselőtársamnak, mert legyen annyi morális felfogása a másik oldalon is, t. képviselőtársamnak, hogy tegye szóvá azt

; hányan nem teljesitik ebben a tekintetben kötelességüket. {Zaj. — Rassay Károly: Hozzuk elő, akárkiről van szó! — Eckhardt Tibor: Ez a helyes! — Peyer Károly: A kijáró képviselők névsorát is Ígérték, de még máig sem hozták ide! - Zaj.) Egészen természetes, hogy sem a jövedelemadó, sem az ehhez alkalmazkodó vagyonadó nem olyan adónem, amelyet egyik hónapról a másikra ki lehetne dolgozni. Évek munkája szükséges, míg megtalálja az ember azt a helyes arányositást és igazságos elosztást, amely ezeknél az adóknál szükséges. Természetes dolog azután, hogy itt vannak kilengések, vannak talán nem helyes eljárások. Kérdem azonban, hogyha ezeket szóvátették, ha hozzám jöttek, — és nem fogok hivatkozni az egységespártra, amely a hátam mögött áll, hanem az ellenzékre fogok hivatkozni — nem volt-e meg bennem mindig a tárgyilagosság ahhoz, hogy minden esetben mindig eljárjak és sohasem hallottam, hogy azután valaki hozzám jött volna panasszal, hogy nem történt meg a kérdés helyes rendezése. (Rassay Károly: Ön nem panaszközvetitő! A politikájáról van szó!) Én az igazságot keresem az egész vonalon és enynyiben igyekszem teljesíteni a kötelességemet. (Zaj. — Rassay Károly: Azért keressük a Pénzintézeti Központtól protezsált vállalatokat! Kik voltak azok az elnökök, akiknek olyan jó bejárásuk van!! — Peyer Károly: A vámhiteleket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bud János pénzügyminister: Mondom, én hajlandó vagyok minden olyan panaszt meghallgatni akár itt, akár a nemzetgyűlésen kívül, amely igazságos érveken alapszik, amint sohasem zárkóztam el olyan intézkedések elől, — akár egyedülálló intézkedések elől egyes panaszokkal szemben, akár általános intézkedések elől — amelyekkel ezeket a kérdéseket megnyugtatón lehetett elintézni. Egész megnyugvással állithatom, hogyha veszem azokat az intézkedéseket, amelyeket ebben az irányban tettem, ezek a maguk eredményét meg is hozták. Ha Fábián igen t. képviselőtársamat ezek nem elégítik ki, nem mondhatok mást, mint hogy tisztában vagyok azzal hogy sohasem fogják őt kielégíteni. (Fábián Béla: Odaát kielégíti az embereket! — (Rassay Károly: Ez objektiv beszéd!) Fábián képviselő ur álláspontja nem az, hogy keresi az igazságot és keresi a kérdés helyes, józan megoldását, hanem az ő álláspontja a szenvedéllyel való tárgyalása a kérdéseknek. Ö nem fog sohasem megelégedni- bármilyen eredményeket tudok is felmutatni. (Fábián Béla: Dehogy! Csaik & pénzügyministeri ígéreteket tessék betartani!) Kérem igen t. képviselőtársamat, emlékezzék vissza arra à nyári küldöttségre, amelynek élén megjelent nálam. Átadtak nekem egy jegyzéket és amikor én ránéztem ezekre az