Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

2 A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október ho 27-én, szerdán. T. Nemzetgyűlés! Én Apponyi Albert gróf életében kettős tragikumot látok. Az ő lelki világában az ő tudta nélkül erős harc, erős küzdelem folyik. Egyik oldalon a születés és a nevelés kitörölhetlen eszmevilága, a másik oldalon a bosszú élete alatt szerzett élettapasztalatok eszmevilága küzd. Megismerései, kinyilatkoztatásai felségesek, de a konzekvenciák levonását a születés és nevelés kitörölhetetlen eszmevilága mindig megakadályozza. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Milyen szép lenne, mennyire magasztos lenne, mennyire örök hálára kötelezné le Apponyi Albert gróf ezt a tönk szélére jutott csonka Magyarországot, ha puritán jellemével, utolérhetetlen zsenialitásával, óriási tekintélyével és teljes aktivitásával odaállana az igazi demokrácia szolgálatába. (U.ai/ van! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Ez volna a kötelességei) Akkor <ő a kátyúba jutott országunk szekerét egyenes és helyes irányba vezethetné. (Mozgás a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Mindenből viccet csinálnak — Zaj. — Elnök csenget.) Tragédiája tehát a saját szempontjából ugy. mint az ország szempontjából az, hogy hatalmas egyénisége improduktív módon _ elég, mint a gyertyaszál. A felsőházi törvényjavaslat vitájában is oly magas szárnyalású, oly mély bölcsességgel telitett hatalmas kritikát mondott, amely, kell, hogy nyomokat hagyjon a nemzetgyűlés minden tagjának lelkében, de különösen az a klasszikus megállapítása, amely szerint ő haladó irányban akar demokráciát, önök pedig forradalmi alapon reakciót csinálnak. (Ugy van! úgy van! a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Mondja ő! — Peidl Gyula: Igazat mondott! — Propper Sándor: Ezt kőbe kell vésni!) Ez a megállapitás oly döbbenetes, hogyha egy kis lelkiismeret is van bennünk, akkor ezzel a klasszikus megállapítással foglalkoznunk keik mert gróf Apponyi Albert szavai nemcsak ebben a szűk országban hallatszanak, hanem az egész világon (Erdélyi Aladár: Azért kellett volna jobban meggondolni! — Klárik Ferenc:, Majd öntől kérdezi ezt! — Rakovszky István: Óriási megállapitás! Kis óriás! — Derültség.) s szavainak ekója lesz a Nemzetek Szövetségénél is, annál a Nemzetek Szövetségénél, ahol gróf Bethlen István mindenkoron, mint a demokrácia lelkes, bajnoka mutatkozik. (Zaj a jobboldalon. — "Peidl Gyula: Fáj az igazság!) Kérdem most t. képviselőtársaimat, hogy a Nemzetek Szövetsége és a Nemzetek Szövetségének Tanácsa hallván gróf Apponyi Albertnek ezt a klasszikus megállapítását és hallván gróf Bethlen Istvánnak a demokráciáról tartott előadásait, melyiket fogja elhinni! Bethlen Istvánnak fog-e igazat adni és elhiszi azt. hogy ebben a csonka országban valódi és igaz demokrácia van, avagy gróf Apponyi Albert szavait fogja elhinni? Azt hiszem, hogy a válasz nem kétséges: odakint, a nemzetek aenopagjában igenis, gróf Apponyi Albert szavai fognak hitelre találni. Már csak ezért is méltóztassék, t. túloldal. Apponyi Albert ezen szavait megszívlelni és erről a reakciós irányról, amelyen az országot vezetik, visszatérni az egyedül helyes és üdvözítő irányba, a demokrácia irányába. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) A világháború, az 1918-as összeomlás, a vörös uralom és a fehér terror után az ország ettől a nemzetgyűléstől elhatározó lépéseket, komoly alkotásokat és akciókat vár, amelyek kihatnak az ország alkotmányára, társadalmi és gazdasági életére. És ehelyett mi folyik és mi folyt hét éven keresztül? Osak pepecselés, toldozgatás, foltozgatás; semmi komoly elhatározás, komoly lépés nincs a két nemzetgyűlés életében. Nincsen r irány, nincsen cél> csak máról-holnapra való élettengetés az, amit a két nemzetgyűlés végzett Most is azt mondhatom, hogy szinte a hajánál fogva rángatták elő a felsőházi törvényjavaslatot, azt a javaslatot, amely az országban , senkinek sem kell, senkinek sem sürgős, csak ; Bethlen Istvánnak és pártjának. (Propper Sándor: És a Habsburg-familiának! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hallottuk e vita során a mágnások képviselőit, akik a leghatározottabban ellenezték a törvényjavaslat törvényerőre emelését. Mi, polgáriak, szintén csapnivalónak minősítjük és feleslegesnek Ítéljük ezt a javaslatot, a szociáldemokrata pártról pedig, azít hiszem, ugyancsak köztudomású, hogy sem lelkének sem testének ez a javaslat nem kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem tehát, a nemzet melyik rétege az, amely sóvárogva, várva-várja, hogy ebből a felsőházi javaslatból törvény legyen? (Szakács Andor: A leendő főrendek!) Erre a kérdésre könnyen adódik a válasz: senki másnak nem kell, csak gróf Bethlen Istvánnak és táborának. (Propper Sándor: Kuna P. Andrásnak kell, Apponyi Albertnek nem kell!) E javaslat miért való sürgősségét illetőleg az egész ország találgatásokra van utalva. Találgatjuk, hogy mégis, mi volt az inditó ok, hogy az élet nehézségei, az adózók sanyaruságai között szociális törvényjavaslatok helyett a kormány a felsőházi javaslatot hozta a tapétára. Ugy látom, hogy e törvényjavaslatnak szőnyegrekerülése tulaj donképen, mint minden Bethlen-féle alkotás semmi egyéb, mint a rideg pártérdek szolgálata. Gróf Bethlen Istvánnak — aligha állok egyedül ebben a Házban ezzel a felfogásommal — az a célja, hogy ennek a nemzetgyűlésnek életét átmentse a leendő országgyűlés képviselőháza számára. Az a hitem és meggyőződésem, hogy gróf Bethlen István, mint eddig, ezúttal sem fog kicsire nézni, a közjogi és magánjogi megbízásnak minden kritériumát félreteszi. Állítom és vallom, hogy gróf Bethlen István a mandátumokat meg fogja hosszabbítani. (Erdélyi Aladár: Annak nagyon sokan örülnének! — Propper Sándor: Különösen önök! — Erdélyi Aladár: Vigyázat! — Pikler Emil: Bennünket akar ijeszteni a közeli választásokkal! — Erdélyi Aladár: Szaván fogjuk! — Derültség a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Hogy felderültek erre a hirre! — Rothenstein Mór: Örömrivalgások! — Erdélyi Aladár: Vigyázzanak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: Ahelyett, hogy továbbmenve, ezt a felfogásomat azokból a szimptomákból, melyek bennem ezt a hitet ébresztették, argumentumokkal támogatnám, méltóztassék megengedni, hogy a vonatkozó törvényhelyekből kimutassam a t. Nemzetgyűlésnek, hogy gróf Bethlen István nemcsak a választójogi törvénybe, hanem ebbe a felsőházi törvényjavaslatba is olyan pontot iktatott, amely pontoknak egybevetéséből a törvényes látszatnak és törvényes máznak kihámozásával is támogathatja mandátummeghosszabbitási szándékát. (Erdélyi Aladár: Ne vesződjön ezzel a perirattal, majd jön az ítélet!) Nézzük tehát a vonatkozó törvényeket. , Az 1925 : XXVI., vagyis a választójogi törvénycikk 189. §-ának első bekezdése azt mondja (olvassa): »Ez a törvény a felsőházról szóló törvénnyel egyidőben lép életbe.« Itt a punctum s saliens ezen a szón Van, hogy »egyidőben«. Van