Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
70 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Amint semmi védelmet nem láttam sem a kormány részéről, sem a túloldalt felszólalt t. képviselőtársaim részéről a nemzeti és nemzetgyűlési szuverenitást illetőleg-, ugy látok egy bizalmatlansági folyamatot a választói jog mai rendszerével szemben. Az egész felsőházi javaslat indokolását az a rettenetes félelem lengi át, amellyel a mai kormányzat a képviseleti rendszer iránt viseltetik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből a félelemből nem tud kievickélni a jelenlegi kormányzati rendszer és nem egy kooperáló, nem egy összműködésre alkalmas felsőház konstruálását foglalta az előttünk fekvő javaslatba, hanem azt a bizalmatlanságát kodifikálta meg, amellyel a népképviseleti rendszeren alapuló képviselőházzal viseltetik. Az az indokolás, amellyel a t. túloldal a felsőház jelenlegi konstrukciójában a középosztály biztosítását akarja kodifikálni, a középosztály érdekét nem szolgálja. A középosztály sohasem, vágyott osztályuralomra és a középosztály nem is abban találja meg a maga létérdekének kielégülését, hogy kiváltságokat teremtsen a maga számára ebben az országban. A középosztály bizik a maga munkájában, a maga munkaerejében, a maga tudásában, bizik a nemzeti szempontból való megbízhatóságában és elég alkalmasnak tartja magát arra, hogy különös kiváltságok törvényben való kodifikálása nélkül is vezetőszerepet játszhatik ebben az országban. Mert ha nincs meg a szellemi erő, akkor a kiváltságok csak arra alkalmasak, hogy a tömegek rokonszenvét elfordítsák azoktól az osztályoktól, amelyektől érdemetlenül, csak a kiváltságokra, csak az osztáliyöntudatokra támaszkodva akarnak maguknak előjogokat biztosítani. T. Nemzetgyűlés! A középosztály nem egy hozzáférhetetlen kategóriája a társadalomnak. A középosztály ajtajai, kapui és ablakai nyitva vannak mindenféle osztály számára, oda nem lehetetlen bejutni. Csak két tényező szükséges ahhoz, hogy valaki a középosztályba bejuthasson: a kultúra és a munka. Aki a kultúrában és munkában találkozik és értékes munkásságot képes kifejteni az ország és a társadalom érdekében, annak igenis, megvan a létjogosultsága arra, hogy a középosztályhoz tartozónak nevezze magát. A középosztályhoz nem kell felemelkedni, a középosztályba be lehet jutni anélkül, hogy az egy társadalmi emelkedettséget jelentene, mert csak a tudás, az értelemnek, a szivnek nemessége és a munkának szeretete azok a tényezők, amelyek által a középosztályba be lehet jutni. A középosztálynak nem érdeke, hogy kiváltságos közjogi helyzetet biztosítson magának az országban és ez nem is létfeltétele, mert bizhat a maga erejében, a maga. szellemi tudásában és munkaképességében annyira, hogy különleges helyzetet tud magának biztositani azoknak a szellemi erőknek közrehatása révén, amelyek az egész társadalom összefogására alkalmasak a magyar nemzet életében. Attól félek, hogy a középosztály uralmának biztositása mögött szintén a királykérdés húzódik meg. Attól félek, hogy a felsőház jelenlegi összealkotása, mely az ősiségből eredő kiváltságok jogrendjét akarja állandósítani, stabilizálni a magyar alkotmányosság terén, nem egyéb, minthogy a felsőháznak akarja biztositani a.zt az őt meg- nem illető befolyást, hogy a királykérdés megoldásában döntőbb szerepe legyen, mint a majdan megalakuló képviselőháznak. Épen ezt a célt szolgálja az is, hogy a javaslat örökös jogú főrendek gyanánt a Habsévi október hó 30-án, szombaton, burg-Lotharingiai ház Magyarországon élő tagjait is fel akarja ruházni felsőházi tagságéra! T. Nemzetgyűlés! Én minden néven nevezendő öröklött jog ellen a polgári egyenjogúság alapján tiltakozom, minden megbontását a polgári jogok egyenlőségének politikai és jogi tekintetekben kifogásolom. A javaslatnak ez a része tehát semmi köirüilményiek között sem lehet alkalmas arra, hogy azt elfogadhatónak tartsam. Mert azonfelül, hogy a javaslat a Magyarországon élő és lakó HâbsburgLotharingiai család számára akarja törvénybe iktatni a felsőházi örökös tagságot, a Habsburg-Lotharingiai háznak még azokat a tagjait is jutalmazni akarja a felsőházi tagsággal, akik jelenleg nem élnek Magyarországon, akik a magyar nemzet iránt sohasem érdeklődtek vagy legalább sohasem árulták el, hogy a magyar nemzet jogai iránt érdeklődnek, ha talán történelmi vonatkozásban egyesek ennek épen az ellenkezőjét árulták is el az elmúlt évtizedek folyamán. Mit mond a javaslat? A javaslat azt mondja, hogy örökös jogon tagjai lesznek a felsőháznak a Habsburg-Lotharingai háznak azok: a tagjai, kik rendelkeznek azokkal az eliőifeltételekkel, amelyeket a választójogi törvény konstruál. A választójogi törvény pedig rámutat a honosítási törvényre, amelynek 17. §-a kimondja, hogy a ministertanács előterjesztésére honosíthatok azok az érdemeket szerzett külföldi állampolgárok is, akik; sohasem laktak Magyarország területén, soha adót nem fizettek s akik számláira a minister tan ájcs előterjesztése kapósán a honossági okiratot kiszolgáltathat játk. Mit jelent ezt Azt, hogy a Habsburg-Lotharingiai-ház nem Magyarországon élő tagjai számára ez a javaslat elegendőnek véli bizonyos előfeltételek esetén azokat a körülményeket, amelyek más, érdemeket szerzett, külföldön élő, magyar honosságra pályázó magyar állampolgárok számára fenforognak. Azt jelenti, hogyha egy Magyarországon soha nem élt, soha adót nem fizetett főherceg, aki tudja Isten, hogy jelenleg* hol tartózkodik; Magyarországba akar költözni, a beköltözés pillanatában már jogosultsággal bir arra, hogy ő a felsőháznak tagja lehessen. Ilyen jogot teljesen lehetetlen törvénybe iktatnunk, teljes lehetetlenség, hogy még az ötéves ittlakástól is eltekintsen adandó esetben a törvényhozás, — mert az eshetőségeket feltételeznünk kell — és a Habsburg-Lotharingiai-család előttünk ismeretlen tagjai számára olyan jogokat biztosítson, amelyekkel még a Magyarországon élő Habsburg-Lotharingiai-csaláid tagjai sem rendelkeznek. Akik itt élnek, azoknál fennállanak az ismérvek: a magyar állampolgárság, az ittadózás, az állandó ittlak ás kellékei, tehát azok csak akkor nyerhetik el a felsőházi tagságot, ha ezek a kellékek számukra fenforognak, ellenben azok számára, akik most költöznek be Magyarországba, teljes lehetetlenség törvényben ilyen közjogokat konstruálni. Nem tudom, hogy egyetértek-e ellenzéki képviselőtársaimmal ebben, de ha én az 1848-as törvényekre tekintek vissza, akkor egy családra, a Hábsburg-Lotharingiai-hájz egy családjára nézve érdemesnek találnám a kivételezést, ez pedig József főherceg családja, (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nézzük meg az 1848. évi törvényalkotást, milyen gyönyörű emlékezetes és örökletes szavakkal van megörökítve az 1848 : 1. tc.-ben József nádornak az az érdeme, amelyet a magyar nemzet szempontjából szerzett magának. Ha
