Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. nak ez előtt a borzasztó nyomorúság előtt, amely a társadalomnak annyi rétegét hatalmába kerítette. Magamat nem számítom ugyan oda, de sok tekintetben igazat adok nekik és nem adok igazat önöknek, amikor a szélsőbalt meggyanúsítják azzal, hogy ők szítják az elégedetlenséget, hogy az olyan beszédek — mint egy közbeszólás alakjában előbb is hallottuk a túlsó oldalról — a forradalom felé egyengetik az utat. T. képviselőtársaim, nem ezek a beszédek egyengetik a forradalom felé az utat, legalább nem is annyira, mint az a sok nyomorúság, az a sok baj és az a rettentő sok teher, amelyet különösen a társadalomnak dolgozó szellemi és fizikai munkásai hordoznak. Ezek egyengetik, sajnos, egy forradalom útját, amelytől az Úristen mentse meg ezt az országot, mert ha még egy ilyen borzasztó kataklizma érne bennünket, szentül meg vagyok győződve arról, hogy^ ez az ország örökre sirjában maradna. Tessék megelőzni a bajokat, arra való a törvényhozás. Nagyon jól tudom, hogy csonka Magyarországon nem tudunk földi paradicsomot teremteni. Ezzel tisztában lehet népünk is s fel is kell világosítani őt e felől. De ez még nem jelenti azt, hogy legyenek néprétegek, amelyeknek nincs meg betevő falatjuk, amelyek tél idején nem tudnak tisztességes ruhát venni, amelyek gyermekeiket nem tudják iskolába járatni, mert nincs lábbelijük, ruházatuk, tisztes fövegük. (Csontos Imre": Hátha még a vagyonváltság olyan lett volna, mint Hegedűs Lóránt akarta ! Ezt súgja meg neki, mikor beszél!) Hegedűs Lóránt intézkedéseit nem vagyok hivatva most kritizálni. (Rupert Rezső : Hegedűs Lóránt csinálta meg a földreformot, nem Nagyatádi! Ne legyen hálátlan Hegedűs Lóránt iránt!) Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, méltóztassék visszatérni a javaslat tárgyalásához ! Eöri-Szabó Dezső : Legjobb, ha beszélünk arról, mi volna sürgős és fontos teendő ahelyett, hogy a felsőházról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Nyilvánvaló tehát ezek után, hogy csonka Magyarországon nem szabad állandó alkotmányjogi berendezkedést inaugurálnunk, másrészt pedig, hogy egy nem titkos szavazás alapján összeült nemzetgyűlés nincs hivatva fontos, sürgős és lényegbevágó alkotmányjogi kérdéseket eldönteni, végül pedig, hogy sokkal sürgősebb dolgunk volna, hülönösen a szociális nyomor enyhitese terén. Mindezekből következik az a véleményem, hogy törvényjavaslat teljesen felesleges, ezt a mai körülmények között nem lett volna szabad idehozni a nemzetgyűlés elé Amint másfél esztendeig az irattárban őrizgették ezt a javaslatot, ép oly nyugodtan őrizgethették volna ott még egy jó pár esztendeig; legfeljebb akkor nem bánnám, ha hamarább is szőnyegre kerülne, ha Nagy-Magyarországot hamarább vissza tudnók szerezni- De csonka Magyarország nincs hivatva arra, hogy ilyen javaslattal vesztegesse a drága időt. Minekutána leszegeztem a törvényjavaslat szükségtelenségéről alkotott véleményemet, kijelentem, hogy — ha szükségszerűségét egyenesen kétségbe vonom is, de ha feltételezném, hogy szükség lenne egy ilyen javaslatra — a törvényjavaslat nem egészen rosszul van összeállítva. Ha mi lépéseket teszünk előre, — amint az idő követeli — ugrásokat tennünk nem szabad, mert azok esetleg veszedelmesek lehetnek. Ha tehát — hangsúlyozom — az lenne a premissza, hogy szükség van a felsőház beállitására, akkor szerintem ez a törvényjavaslat elég szerencsésen egyezed október hó 29-én, pénteken. 63 téti össze a haladó kor követelményeit a tradíciókkalMindenesetre sok-sok hibát találok benne igy is, de már maga az a körülmény, hogy a született főrendeket egyénenként nem juttatja be a felsőházba, hanem csak kiválogattat velük bizonyos számú felsőházi tagot, bizonyos haladást jelent ; nem nagy haladást, de mindenesetre haladást. Az a másik dolog pedig, hogy a törvényhatóságok által választandó tagoknak is helyet ad a javaslat a felsőházban, már határozottabb és nagyobbmérvü haladás. Ez mindenesetre összefügg azzal, hogy a tövén y hatóságok is a mai korszellemnek megfelelően a tradíciókat is tiszteletbe vegyék, de mégis demokratikusan legyenek összeállitva. Ez, sajnos, jelenleg nincs meg. Nagyon sajnálom, hogy a volt belügyminister urnák ezelőtt pár évvel beterjesztett javaslata nem került a Ház elé, mert ha ezzel a törvényhatóságokat szabályozó javaslattal szintén nem is értettem mindenben egyet, mégis nagy haladást jelentett volna a mai állapothoz képest. Nem tudom, helyes-e az információm, de ugy hallottam, hogy a kormányzópárt nagy többségének nyomása alatt nem került a nemzetgyűlés elé ez a javaslat, pedig ez — mondom — eléggé egészséges lett volna. Ha ez törvényerőre emelkedett volna, sokkal nyugodtabb lélekkel mondhatnók, hogy a törvényhatóságok választása által a felsőházba került tagok intézménye nagyobbfoku haladást jelentene a mai korszellem szempontjából. Ez a haladás mindaddig teljesen efemer értékű, sőt értéktelen, mig a mai törvényhatóságok mai alakjukban vannak meg, nemcsak azért, mert nem nevezhetem igazán demokratikus berendezkedésnek azt, hogy a törvényhatóság fele virilis és született tagokból kerül ki. De nemcsak ez az oka annak, hogy a mai helyzetet nehezményezzem, hanem az is, — amit mások is kifejezésre juttattak, de nem árt ezt újra és újra hangsúlyozni — hogy mai alakjukban és összetételükben a törvényhatóságok közgyűlései valósággal elavultak. Tizenhat esztendeje nem voltak törvényhatósági választások, A legtöbb helyen 1910-ben voltak a választások ; lehet, hogy itt-ott voltak később is, de általánosságban 1910-ben voltak a választások. (F. Szabó Géza: 1913-ban voltak felerészben !) Elismerem, hogy felerészben 1913-ban voltak, de egészben nem. (F. Szabó Géza : 1910-ben is felerészben volt választás !) Ha felerészét 1910-ben és felerészét 1913-ban választották is, annak is lejárt á mandátuma. Megállapítom tehát, hogy alkotmányon kívüli állapot van a törvényhatóságban; ezt nem lehet tagadni, ezt el keli ismerni. Amig az alkotmányos életet a törvényhatóságokban helyre nem állítják, addig nézetem szerint teljességgel lehetetlen, hogy ilyen fontos alkotmányjogi intézményt, mint a felsőházat erre az elavult és — azt lehet mondani — az alkotmányosság keretein kivül álló törvényhatóságra ráhelyezzenek. Igenis helyesnek tartom azt, hogy a felállítandó felsőházban helyet foglaljanak a különböző nagyfontosságú intézmények képviselői. Hiszen ezeknek a tudományos, közgazdasági intézményeknek, különösen ha nagyobbfoku autonómiájuk van, — nem is beszélve az egyházakról, amelyek nagy tradíciókkal bírnak — mondom ezeknek az intézményeknek helyfoglalása a felsőházban feltétlenül csak hasznos és üdvös lehet. Egészen más elbírálás alá esik a kinevezett tagok helyzete. A magam részéről mindenesetre azt tartanám a legjobbnak, ha kinevezés utján senki sem kerülhetne be a felsőházba. (Helyeslés a baloldalon.) Erre semmi szükség nincs; nincs szükség különösen akkor, amikor a főrendi családok, a vármegyék, a tudományos, egyházi és 10*