Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-599

A nemzetgyűlés 599. ülése 1926. tendőn keresztül tanítani, koedukációs iskolában a felső iparművészeti iskolán, ahol minden évben leányok is vannak a fiuk mellett, igaz, hogy kevesen, és e 25 esztendős tapasztalatból mondhatom, hogy még egy ilyen speciális szakműveltség nyújtása körül is meg kellett a módszereket változtatni a lányokkal szemben a íiuk előadásához képest, úgyhogy tehát azt állítani, hogy a fi u-közép iskoláknak rendszere, tananyaga, tantervi beosztása minden további nélkül alkalmaztassák a női oktatásra, ez az okttásügy terén való teljes járatlanságot bizonyltja. A magam részéről legszerencsésebbnek a liceum-tipust tartom, ami a üu-reálgimnázium és reáliskola között áll, amely nem a klasszikus műveltségen, hanem a modern műveltségen alapszik és amelynek én a magam részéről a legnagyobb jövőt jósolok. Nagyon szerencsés az a megállapítás, hogy leánygimnáziumot, tehát klasszikus műveltségen alapuló leány-középiskolát csak ott engedélyez a törvényjavaslat, ahol leány-líceum már van. Ez lesz az a tipus, amely legjobban megfelel ugy a szülők elveinek, mint a növendékek hajlamainak és amely tehát az összhangot, amelynek iskola és társadalom között fenn kell állania, csak elősegíteni alkalmasMeg vagyok győződve arról, hogy leánygimnázium kizárólag csak Budapesten lesz. de ebből a vidékiekre semmi hátrány nem származik, mert hiszen nem kell nekik választaniuk a középiskolák között, ha az egyetemre való feljutás mindkét középiskolánál egy és ugyanazon feltételek mellett van lehetővé téve, akik pedig egészen speciális szempontokból kiindulva; a klasszikus műveltséget akarják maguknak megszerezni, azok — épugy, mint egyetemi végzettséget is csak egyetemi városban lehet szerezni, — kénytelenek lesznek keisfőváirosba feljönni, mert véleményem szerint még a vidéki nagyvárosok sem fogják azt a luxust maguknak megengedni, hogy kétféle ]eány-középiskolát tartsanak fenn. A szavakat talán nem tartom egészen szerencséseknek, amelyekkel ezeknek a középiskoláknak elnevezése történt. A liceumot és a kollégiumot a magyar kulturhistória és irodalom más jellegű intézetek megjelölésére foglalta le. Én legalább is félek attól, hogy a jövő generáció zavarba fog jutni, amikor olvasni fog az egri líceumról, a nagyenyedi vagy debreceni kollégiumról, amelyek alatt neki nem szabad leány-középiskolákat értenie, holott a mostani uj törvényből később kifejlődő mentalitás e nevek alatt leány-középiskolákat fog érteni. A nevek megválasztását illetőleg tehát vannak némi aggodalmaim. Magára a felső-leányiskolát pótló leánykollégiumra nézve nem tudom megérteni annak a rendelkezésnek okát, hogy ezek bár érettségi vizsgálatot tesznek, az egyetemekre mégsem tudnak feljutni. Hiszen, ha nem kell neki az egyetemre feljutni, akkor az én igénytelen véleményem szerint nem is szükséges, hogy ő érettségi vizsgát tegyen, mert ha ennek a kollégiumnak célja csakis az általános műveltség nyújtása és semmi egyéjb, akkor nincs értelme az érettségi vizsgálattal járó sok kínlódásnak. Helyesebb volna, ha a másik két középiskolába volna az érettségi vizsgálat bevezetve, mert egyetemeinken érettségi vizsgálat nélkül senki sem foglalhat helyet. Ezt az egy-két kritikai megjegyzést sem azért tettem, hogy ezzel a javaslat szépségét, hasznosságát (Strausz István: Nagy értékéti) és a jövő generáció nevelésére való helyes évi november hó 12-én, pénteken. 373 megválasztottságát némi tekintetben is csökkentsem, de hà a javaslathoz hozzászólok, mégis fel tolul néhány ilyen jelentéktelen megjegyzés. Pártunk részéről is kijelenthetem a minister urnák, hogy e javaslat alkalmával, mint a töbuiek aiüaimávai is, neki szerencsét kivánunk és kijelenthetem, hogy e felszólalásomnak sem volt más célja, csak ennek kijelentése és ennek kijelentésével a javaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Őszintén sajnálom, hogy e nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalásánál ilyen nagy fokú részvétlenség uralkodik. Ezt azoknak az előkészületeknek tulajdonítom, amelyeket az úgynevezett választások előestéjén egy és más képviselőtársaim most az üléstermen kivül teljesítenek. Azt hiszem, még az ő szempontjukból is, szóval még a jelölés biztosítása céljából is sokkal helytállóbb volna az a magatartás, hogy a legutolsó percig, tehát a kormányzói kézirat kihirdetésének percéig is minden egyes nemzetgyűlési képviselő kötelességének tartaná, hogy a napirenden lévő tárgyat érdemben elbírálja. En ezt a leány-középiskolákról és leánykollégiumokról szóló törvényjavaslatot alaposan áttanulmányozva, szakemberekkel megbeszéltem és tőlük hallott szakvélemények alapján azt az álláspontot foglalom el vele szemben, hogy elismerem ugyan, hogy előbbre viszi a leánynevelést, elleniben a törvényjavaslatban lefektetett tervekben több elhibázott lépést látok. Kezdem azzal, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur a nők sorában mutatkozó tehetségeket a nagy közcélok és nagy nemzeti célok érdekében értékesíteni akarja. ül célok szolgálatába akarja beállítani a törvényjavaslatot is, amelynek kihatásaitól várja azután célja elérését. En hibáztatom, hogy a leány-középiskolákat a 10 esztendős kortól számítja és ezzel szemben azt állitom, hogy annak elbírálása, hogy egy leány 10 éves korában alkalmas-e arra, hogy középiskolai oktatásban részesüljön, oda beirattassék és a középiskolát elvégezze, ez az életkor szerencsétlenül van megválasztva, mert szülőknek és pedagógusoknak egyhangú véleménye az, hogy a leány épen a 10 éves korától 14 éves koráig terjedő időszakban olyan változáson megy keresztül, amely egészen kicserélheti az azelőtti leányt. Én tehát a mellett az álláspont mellett vagyok, hogy a négy elemi elvégzése után a polgári leányiskolákat kellene négy osztálylyal kreálni és e tekintetben az igen t. közoktatásügyi minister úrral ellentétes nézeten vagyok. En négy polgári leányiskolát végeztetnék mindenkivel és ennek elvégzése után állítanám a szülőket válaszút elé: válasszanak a tekintetben, hogy leányaikat milyen iskolatípusban óhajtják tovább oktattatni. Az igen t. kultuszminister ur jobban tudja, mint akármelyikünk, hogy számos külföldi * példa van erre és én ezeket a külföldi példákat követtem volna inkább. Az 5-ik osztálytól kezdve állitottam volna fel leánygimnáziumot vagy liceumot, vagy más elnevezésű középiskolát. Ha azt mondaná az igen t. kultuszminister ur, hogy ebben az esetben a négy esztendő kevés volna a szükséges ismeretek elsajátítására, ugy én belemennék inkább olyan megoldásba, amely azután a polgári iskolát nem négy, hanem öt osztállyal egészítené ki, tehát a négy elemi iskolán kivül kilenc osztályon keresztül