Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

352 à nemzetgyűlés 598. ülése 1926. beruházásokkal élni. A jövő évben, azt hiszem, szintén jelentékeny összegek fognak rendelkezésre állani és ha ez a logikus továbbfolytatása meglesz a beruházásoknak, biztos vagyok abban, hogy ennek a gazdasági életre kedvező hatása lesz. És ekkor, remélem, mindenki be fogja látni, hogy pénzügyi politikánkkal milyen nagy eredményt értünk el; pénzügyi politikánkkal, amely adót csökkent, amely az építkezéseknél erős áldozatokat hozott, amely az épitkezések előmozdit al és a beruházásokkal munkaalkalmakat teremtett. Abban a nézetben vagyok, hogy a gazdasági élet megerősítésében és — amennyire megvan a lehetőség a kormány részéről — a munkaalkalmak teremtésében rejlik az igazi, reális szociálpolitika, amelyben erő van, mert biztos alapot nyújt a még függőben levő szociálpolitikai kérdések megoldására. (Cserti József : így már lehet választani ! Itt a sok ígéret !) Ezek nem ígéretek, hanem való dolgok, t. képviselő ur. (Cserti József : Csak a választás után vissza ne csinálják ! — Zaj balfelől) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bud János pénzügyminister: Ezzel kapcsolatban a hiteléletnek problémájával kívánok foglalkozni. Ez az a terület, amelyben, ha sikerül eredményeket elérni, alapjában véve a legjobban lehet a gazdasági élet rekonstrukciója felé törekedni. Hiszen az igen t. Nemzetgyűlés tudja azt, hogy másfél-két évvel ezelőtt itt hitelkérdésről egyáltalán nem volt szó és remélem... (Zaj balfelől. — Cserti József : Mit igér a választóknak 1) Nem fogok Ígérni a választóknak semmit, nem szoktam Ígérni... (Cserti József : Tárgyaljuk le a javaslatot !) Kijelentéseimet annak idején is csak Ígéreteknek minősítették a túloldalon, közben pedig megvalósultak. (Cserti József: Le lesz tárgyalva ez a javaslat ! — Zaj balfelől.) Elnök: Cserti képviselő urat figyelmeztetem, hogy az állandó közbeszólásoktól tartózkodjék. Bud János pénzügyminister : ..Örömmel kell megállapítanom, hogy a hitelélet terén a letelt időszak alatt nagy eredményeket értünk el. És hogy eredményt értünk el, annak csak az az oka, hogy az ország megmutatta a maga erejét, elszántságát. Ez a nemzet tényleg komoly szándékkal, akarattal és nagy áldozatkészséggel akarta az állam pénzügyeit rendbehozni. És ha most leszögezem azt a vonalat, amelyen haladtunk a kamattételek tekinteteben — 60 százalékról lementünk 10 százalékra, — kijelenthetem, hogy ezt a vonalat elég gyorsan tettük meg. Amire ki akarok még térni, az az, hogy alapjában véve ép olyan logikusan kell kiépíteni a hiteléletet, mint a pénzügyi politikának egyéb részét. Csak egy követelményt akarok itt hangoztatni, melyet eddig is elég határozottan képviseltem, de amelyet a jövőben még erőteljesebben kívánok képviselni. Csak oly hitelekhez fogok a jövőben hozzájárulni, amelyek feltétlenül a termelés produktivitását mozdítják elő. Ez indokolta meg azt, hogy a városok kölcsönét erősen le kellett csökkenteni. Ez kell, hogy gondolkozóba ejtsen bennünket egyéb köztestületek részéről felmerülőhiteligények szempontjából is. Megjegyzem, megértem, ha minden község épiteni akar jegyzői lakot. De kérdem, épen most kell jegyzői lakot épiteni 1 A szükségletek nagy területén várjuk meg azt az idők amikor már nem külföldi, hanem belső tőkéből tudunk épiteni. t Itt rá kell térnem a takarékosság gondolatára. Azt lehet mondani, végigmenteni az egész vonalon, ami a takarékosságot illeti, de szeretném, ha a takarékosság gondolatát jobban belevinnők a közvéleménybe. Csupán arra utalok, hogy Németév« november hó 11-én, csütörtökön. ország micsoda erőfeszítéseket tesz ezen a téren, annyira, hogy filmfelvételekkel próbálja faluhelyeken a takarékosságot erőteljesebbé tenni. Erre a célra nálunk is erőteljesebb propagandára van szükség. És higyjék el, t. képviselőtársaim, hogy ha tényleg lesznek választások, én nagyon szeretném, ha ezzel a propagandával mennénk ki és bebizonyitanók az ország közvéleménye előtt, hogy a takarékosság gondolatát még nem szűrtük le az egész vonalon, még mindig mutatkoznak olyan túlköltekezések, amelyek mellett az egyes magángazdaságok egyensúlya nem tartható fenn. Sohasem voltam szószólója az önmegtagadásig menő takarékosságnak, mert ez is egyik akadálya a gazdasági élet fejlődésének. De sokkal gátlóbb akadálya a felesleges költekezés. Meg kell gondolnia mindenkinek és számot kell vetnie mindenkinek azzal, hogy mi a vagyoni helyzete, és ha összehasonlítást tesz a múlttal szemben, azt hiszem, mindenki vagy legalább is a túlnyomó rész vagyona csökkenését fogja megállapítani. Ekkor azután meg fogja érteni, micsoda erő van abban a megtakarított fillérben, amely a viszonyok következtében megcsappant vagyoni erőt állítja helyre. És ezek a megtakarított fillérek tovább fognak menni és olyan gazdasági egyedek megerősödését eredményezik, akiknek nincs elég gazdasági erejük, hogy a termelésbe kellő erővel beálljanak. Nagyobb erő van ebben, mint abban, ba azt kell látnom, hogy a selyembehozatal hónapról-hónapra lényegesen emelkedik. Vessen mindenki számot azzal, hogy azáltal, hogy selyemre költ, az országnak árt. És ma, amikor ezt általánosan, az utolsó faluig elterjedve látjuk, meg kell állapitanom, hogy ebben a pazarlásban óriási gazdasági hiba van. (Ugy van! a középen.) Nagy és szükséges programmpontnak tartom, hogy ha azok a hatóságok, amelyek költségvetésekkel dolgoznak, takarékoskodnak. A takarékosságot vigyük bele mindenkibe, mert ebben lesz gazdasági jövőnk és erőnk. A külföldi tőkét mi hálával vesszük és hálával fogjuk venni a jövőben is, de vessünk számot azzal, hogy nem szabad csak erre támaszkodnunk, hanem el kell jönnie az időnek, amikor a belső tőkeképződés is olyan mértékű lesz, hogy ezen az alapon oldhatjuk meg a hiteligényeket. (Helyeslés.) Ennélfogva én a problémák egyik részét, amelyeknek megoldását külföldi tőke segítségével sürgetik nálunk — ilyen pl. a községek beruházása, — megvallom, nem vagyok hajlandó külföldi kölcsönnel megoldani, és remélem, hogy ha tovább is fokozódnak a betétek, akkor eljön az az idő, hogy belföldi kölcsönnel fogjuk ezeknek a kötvényeknek kérdését megoldani, mert hozzátartozik a helyes pénzügyi politikához, hogy olyan típusát; teremtsük meg a hosszú lejáratú hiteleknek, amely a magyar pénznek és a magyar pengőnek megadja a kellő prestigét. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl, a középen és balfelől.) Azt hiszem, ez lesz az a bázis, amelyre épitve, ezeket a kérdéseket megoldhatjuk. Ami a hitelélet többi problémáit illeti, azon a nézeten vagyok, hogy bármilyen szépek is az eredmények, amelyeket elértünk, végeredményben még nem jutottunk oda, hogy a hitelélet kamatviszonyai és a gazdasági élet termelési lehetőségei között a keliő összhangot megteremtsük. Tudom, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet erőszakos beavatkozással megoldani és határa van annak, hogy meddig lehet beavatkozni. Azon a nézeten vagyok én is, hogy a kormány mennél kevésbé avatkozzék be, mert az elmúlt idők mutatják, hogy a sok beavatkozás nem használ. Azt látom, amikor — és etekintetben a pénzügyi kormányzat politikája még sem volt eredménytelen —, hogy amikor mi a külföldi tőke bizalmát felhasználva, próbáltunk kölcsön-tipusokat meg-