Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

350 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. mindenki belezavarodik. (Cserti József: Bizony, sokan belezavarodtak már!) Erre vonatkozólag a javaslat felhatalmazást tartalmaz és remélem, bogy a jövő év folyamán ezeket a kérdéseket meg lehet oldani. Méltóztassék megengedni, hogy egy kissé részletesebben foglalkozzam a helyhatósági autonómiák budgetjének kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy amikor az állam az állami pénzügyek, az államháztartás rendezését határozta el és ezt óriási erőfeszitésekkel meg is oldotta, a kérdésnek tulajdonképen csak az egyik oldala nyert megoldást. A kormánynak ezt a kérdést erre a másik oldalra nézve is meg kell oldania. Ha a mai helyzetet nézem, egész őszintén meg kell állapitanom, hogy azokat az elveket, azokat a takarékossági szempontokat, amelyeket az állam követ, nem látom más köztestületeknél érvényesülni, sőt az ellenkezője mutatkozik. (Fábián Béla: Az állam példáját követi!) Szintén az infláció egyik hatása, hogy a köztestületek nem mérlegelik eléggé az adózók teherbíró képességét, s a múltban sem tették eléggé mérlegelés tárgyává. De nemcsak nálunk történt ez, mert ha a külföldet figyelem, ott is ez a helyzet szignaturája. A külföldön is hasonló irányban látunk jelenségeket. Nem akarok az autonómiák hatáskörébe belenyúlni, azonban meg kell mindenkinek értenie, hogy hiábavaló az egyik oldalon a terhek csökkentése, ha a másik oldalon meggondolatlanul történik a költekezés. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Végeredményben az adózó polgárság szempontjából teljesen közömbös, hogy hová kell fizetnie, csak az fontos számára, mennyit kell adóznia? Méltóztassék megnézni Budapestet: egészen határozottan merem állitani, hogy itt is túlmagas a pótadó, mert nagyon sok tételt lehetne a költségvetéséből törölni. Ugyanezt találom a vármegyéknél, a törvényhatósági és rendezetttanácsú városoknál, sőt maguknál a községeknél is. Megértem azokat a törekvéseket, melyek különböző célok megoldására törekesznek, azonban tartsák szem előtt az ország gazdasági erejét és számoljanak azzal, hogy nem azt az időt éljük, amikor minden kérdést meg kell oldani. Ha tudtunk várni problémákkal hosszú időn át, várjunk a jövőben is a nem égető problémák megoldásával. (Ugy van! Ugy van!) Ha azt látom, hogy bizonyos pazarlások történnek, hogy pl. — egész nyiltan megmondom —• milyen differenciák vannak egyes autonómiák és az állam tisztviselőinek illetményei között, ugy ezt nem tartom indokoltnak, mert végeredményben az állami tisztviselők sok esetben mégis csak magasabb funkciókat teljesítenek, nem kell tehát, hogy az önkormányzatok nagyobb kiadásokat teljesítsenek e téren. Egyébként látom azt is, hogy sokszor olyan célokat oldanak meg, melyek nem okvetlen szükségesek. így itt azt a hires példát idézhetem, amelyet ugyanitt idézett a múltkor Fábián t. képviselőtársam, hogy Csepel község kilencmilliárdos kultúrházat épít és ezzel hoszszu időre tönkreteszi az adózópolgárságot. Hogy hogyan történjék az üzemvitel, ez szintén olyan kérdés, amely megoldásra vár, mert különben igazi rendet teremteni nem lehet. Az autonómiák hatáskörét fenn kivánjuk tartani és nem akarunk olyan változásokat, hogy az ellenőrzés teljesen az állam kezébe menjen át. de kell hogy a pénzügyminister jobban belelásson az autonómiák gazdálkodásába. (Zaj.) Azt hiszem, csak a pénzügyminister, aki ezeket látja, képes arra, hogy összhangot tudjon teremteni az állam és egyéb köztestületek részéről ; szedett közszolgáltatásokban. Én nem tervezek hosszú időre szóló intézkedést, mert az autonómiák költségvetésének ellenőrzését csak három évre tervezem. Ezt az időszakot gondolom olyannak, amely idő alatt kialakul e kérdések egészséges megoldása. A kommunális üzemeket illetőleg is bizonyos változás következett be az idők folyamán. Az üzemek közszükségletet kell, hogy kielégítsenek és a bevételek arra kell, hogy szolgáljanak, hogy a népességet a másik oldalon a teherviselés alól mentesitsék. Helyes irányba kell terelni ezt a kérdést is. Emellett azt is akarjuk, hogy állandó ellenőrzés alá vehessük a közüzemeket. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ezek az intézkedések jórészt nem lesznek szükségesek, hogy meg fogja érteni mindenki, mennyire közérdek e kérdések helyes rendezése, mert csak ez az egyetlen ut, amelyen haladva lehet és fogjuk a közterheket csökkenteni. Ezzel kapcsolatban kell hogy foglalkozzam közmunkaviáltsáig kérdésével

1 is. (Felkiáltások a balközéven: Ugy van! Ez is fontos!) Itt már valamennyire előbbre vagyunk. Épen azért, mert ez a kérídés rendezetlen és mert ezen az utón olyan szükségletek kielégítése történhetik, amelyek nem indokoltak, ezt a kérdést is meg kell egyszer oldani. Nem tartom helyesnek, hogy a mai gazdasági viszonyok között ötszörös és hétszeres közmunkaváltságot viseljen az ország lakossága. Meg kell kissé nézni azt^ is, hogy ez a közteher milyen, célokra használtatik fel. Örömmel állapítom meg, hogy egyes törvényhatóságok már megindultak ezen a téren. Ha jól tudom, Sopron vármegye 34%-kal szállította le a közmunkaváltságot, f ugy tudom, Pest vármegye is foglalkozik a kérdéssel, azt a kérdést azonban az; összes törvényhatóságokban egységes elvek szerint kell megoldani. Hiszem, hogy a közterheket ezen a réven is mérsékelni és csökkenteni lehet. A városokon, vármegyéken éö községeken kivül — mint méltóztatnak tudni — bizonyos társulatok és köztestületek is élnek a közszolgáltatásokkal, amelyeket) azután közadok módjára hajtanak be. Ezen a téren lehetetlen anomáliáikat látok. Lehetetlenség, hogy kellemetlen következményekre ne vezessen az, ha a vizitársulatok 10—12 aranykoronás járulékot állapítanak meg a földterület katasztrális holdja után. Lehetetlennek tartom, hogy iskolákat építenek egy vagy két év terhére(Reischl Richárd: Templomokat építenek !) Templomokat is építenek és ezen a réven 100%-kai továbbmenőleg emelik fel a piótadokat- Ezért ez a törvényjavaslat felhatalmazza a pénzügy minister t arra, hogy ilyen esetkben a fizetési időket megváltoztassa, sőt ha szükségét látja, a közadók módján való behajtást egyenesen megtilthassa. (Élénk helyeslés.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Bármennyire erőseknek látszanak is ezek az intézkedések, amelyek egyrészt az autonóm, másrészt a köztestületekre vonatkoznak, át kell hogy menjen az egész vonalon a^ pszichológiának az a folyamata, hogy megértse mindenki, hogy egy fix értékkel biró pénz időszakába jutottunk és most már mindenkinek kötelessége mérlegelni az egész vonalon, hogy mi-