Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. évi november hó 11-én, csütörtökön. 341 ha valahol kisiklás történnék. Annak a szilárd alapnak, amelyen most állunk, nem ^ szabad léket kapnia, ez« indokolja meg tehát azt» ha mérséklettel és óvatossággal járunk el az adócsökkentések terén is. Nem fogok végigmenni a problémák hoszszu tömegén, de egy-kettőt meg kell emlitenem és pedig azért, hogy megvilágítsam, hogy mik is tulaj donképen a közeljövő feladatai. Teszem ezt azért is, mert ismételtein utalás történik a költségvetési előirányzatokkal szemben jelentkező feleslegekre. Mindenekelőtt ráutalok a tisztviselői kérdésre, amely kérdésben elég határozott álláspontot foglaltam el. Amikor a tisztviselők érdekei megkívánták, készen állottam, hogy segitsek rajtuk és segitettem is; és ma is ép olyan nyíltsággal meg kell mondanom azt, hogy ebben a kérdésben tulajdonképen még nincs kimondva az utolsó szó. Aki a tisztviselők helyzetét jól ismeri, (Rupert Rezső közbeszól.) Legyen nyugodt, nem fogok igérni, mint ön. Én csak megmondom, hogy reálisan mit lehet tenni. Nyíltan meg kell mondanom — és azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk — hogy az igazi megoldás tulaj donképen akkor következik be, amikor odajutunk, hogy a tisztviselők illetményei legalább a békebeli szinvonalat el fogják érni. (Fábián Béla: Ha minden félévben volna választás, jóvolna! — Zaj. — Elnök csenget.) Számolni kell azonban az adott helyzettel ós nem szabad ezzel a kérdéssel könnyelműen bánni. Beszélhetnék a nyugdijasok kérdéséről is, különösen a legrégibb nyugdíjasokéról, akikkel bizonyos méltánytalanság történt, (Fábián Béla: Hétszázezer korona nyugdíjat kapnak egy hónapra! — Zaj. — Elnök csenget.) akiknek nem volt alkalmuk nem tudom hányszorosan előlépniök. Ez is olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell. Itt két kérdés előtt áll az ember; vájjon ezeket a problémákat vegye-e első helyre s a közterhek csökkentését második helyre, vagy megfordítva. Én azt hiszem, az ország érdekében áll, hogy az utóbbit kövesse az emiitett problémák megoldása. Nekünk először meg kell teremtenünk az összhangot a magánháztartás ós az államháztartás között és akkor, ha látjuk ezeknek az intézkedéseknek hatását, ha látjuk továbbá, hogy az ország gazdasági életének természetes fejlődése hova vezet, és aláhúzom — anélkül, hogy hosszasabban foglalkoznék ezzel a kérdéssel —• ha sikerül az egész állami igazgatásban a takarékosságot erőteljesebben keresztülvinni, akkor lehet és fog kelleni ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Bud János pénzügyminister: Ha a jövőt nézem, egy kérdést említek meg, amely lényegesen befolyásolja a jövő budget alakulását. A lakbérek fokozatosan emelkednek. Ezek természetesen megfelelő igényeket támasztanak az állami budgettel szemben is, mert hiszen a tisztviselők lakbérilletményeit mindig megfelelően emelni kell. A jövő évi költségvetésben —• jelezhetem már előre — a lakbéremelkedés 18 millió aranykorona többletet fog jelenteni, az azt követő költségvetési évben pedig még ez az összeg is több, mint kétszeresére fog emelkedni. Már előre tudom az ellenvetést; önök azt fogjak mondani: hiszen végeredményben a házadóbevételek ezt ellensúlyozni fogják. Rá kell azonban mutatnom, hogy csak egy részét fogják ellensúlyozni, egy részét pedig a költségvetés egyéb bevételeinek terhére fog kelleni előirányozni. De ott van a szociális kérdések egész tömege, amellyel később foglalkozni kell. Valőszinüleg ezek is további terheket fognak jelenteni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt csak arról van szó, hogy mikor csináljunk szociális politikát. Akkor-e, amikor még a rekonstrukció után vagyunk és ezáltal épen ezeknek a kérdéseknek megoldását veszélyeztetjük vagy pedig a logikus utat kövessük ezen a ténen. A kérdéseknek hosszú tömege áll még az ember előtt s épen ez indokolja azt, hogy végeredményben, ha mutatkoznak is a költségvetési előirányzattal szemben feleslegek, ezeket nem lehet egyszerűen ugy elintézni, ahogy szokták, mert a terhek csökkentésénél a különböző jövőbeli eshetőségeknek figyelembevételével kell eljárnunk és igy kell megtalálnunk a helyes utat a megoldásra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Lillafüredet megcsinálják! — Elnök csenget.) Ami a bevételi feleslegek kérdését illeti, ón csak egy tényre szeretnék rámutatni, arra, hogy jórészt hogyan és miből származnak ezek a bevételi feleslegek. Jól tudom, hogy a kérdést jórészben ugy fogják beállítani, mintha a bevételi feleslegeknek túlnyomó része az adóbevételekből állana elő. (Sándor Pál: A forgalmi adóból!) Nem a forgalmi adóból, t. képviselőtársaim, mert tulajdonképen a vámbevételek adják ennek túlnyomó részét. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bud Jámos pénzügyminister: Természetes dolog is, hogy nekünk, ugy mint a többi európai államnak, a termelés védelme érdekében meg kellett szerkesztenünk az önálló vámtarifát (Gaal Gaston: Csak az ipari termelés érdekében!) és aduig, amig a kereskedelmi szerződéseket az egész vonalon megkötni nem lehet, a vámbevételek mindig erősebb bevételi többletet fognak eredményezni. Abban az arányban, amint a kereskedelmi szerződéseket meg fogjuk kötni, a dolgok természetéhez képest ezeknek a bevételeknek jó része el fog tűnni. Valamit ellensúlyozni fog majd az erőteljesebb forgalom, de az eddigi többletnek csak kisebb részét, úgyhogy már a jövő költségvetési években a vámbevételeknél nem számithatunk oly nagy feleslegekre, mint eddig. (Gaal Gaston: A szántógépeken száz százalékos vám van! — Sánr or Pál: Megmondtuk annak idején. — Zaj. — Eilnök csenget.) Én csak perspektívát akartaim nyújtani a jövőre nézve és meg vagyok nyugodva abban a tekintetben, hogyha bárki ülne a helyemen és bárkinek kellene ezeket a kérdéseket elintéznie, nem tudna nagyobb eredményeket elérni. (Sándor Pál: A kiadásokat restringálná! — Fábián Béla: Nem pazarolna! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bud János pénzügyminister: De rá fogok térni erre a kérdésre is, a kiadások csökkentésére. Ezt a kérdést mór azért is kiváltom érinteni, mert azt tapasztaltam, hogy azokat a havi jelentéseket, amelyeket kiadunk, a sajtó és a közvélemény nem egészen helyesen értelmezi. Többször hallom, hogy ezek a jelentések szárazak és összehascnlitgatják azokat a főbiztos ur jelentéseivel. Én azonban azt hiszem, hogy ezeknek a jelentéseknek más hivatásuk- van % A főbiztos ur egyrészt itt egy rekonstrukciót kez53*
