Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

22 A nemzetgyűlés 587. vÀése 1926. évi október hó 27-én, szerdán. Ezeket voltam bátor a t. képviselő ur in­terpellációjára válaszolni ás tisztelettel ké­rem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tu­domásulvenni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. földmivelésügyi minister ur válaszát köszö­nettel tudomásul veszem, különösen köszönet­tel veszem tudomásul azt, hogy a Marcal-sza­bályozó társulatnak máris jelentős összeggel segítségére sietett. Gsak arra vagyok bátor kérni, hogy, mivel az állam anyagi támogatá­sával megszerezte a jogot arra, hogy a Marcal­szabályozó társaságnak a körmére nézzen, — amint a t. minister ur is elismerte, hogy a kör­mükre kell nézni, hogy jól cselekedjenek, — miután így a panaszokról is értesült és az ál­lam részéről adott segítséggel erre jogot is szer­zett, egész működését méltóztassék figyelem­mel kisérni (Mayer János földmivelésügyi minister: Konkrét panaszokat kérek!) nehogy azután az államtól kapott támogatást ők ott egyoldalúi ag, esetleg nem épen a leggyengébb emberek földje mentében használják fel. ha­nem valahogyan erősebb existenciáknak for­dítsák a hasznára. Elnök: Felteszem a kérdést; méltóztatnak-e a minister ur válaszát tudomásulvenni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábiáki Béla képviselő ur in­terpellációja. Fábián Béla: Tisztelettel kérem a nemzet­gyűlés engedélyét, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. A pénzügyminister ur nincs jelen, a kérdé­sek pedig, amelyeket hozzá feltenni szándékol­tam, olyan fontosak, hogy szeretném, ha a pénzügyminister ur jelenlétében mondhatnám el interpellációmat. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legköze­lebbi interpellációs napon mondhassa el! (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Györki Imre képviselő ur inter­pellációja a bel ügyminist erhéz. Kérem az interpelláció felolvasását. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Interpel­láció a belügy minister úrhoz a pilisvörösvári választási eljárás során a jelölés körül elköve­tett visszaélések tárgyában. 1. Hajlandó-e a belügyminister a saját ha­táskörében gondoskodni arról, hogy a válasz­tási biztosok a törvényben nekik adott utasítá­sokat szigorúan betartsák? 2. Hajlandó-e gondoskodni a belügyminis­ter ur arról, hogy a saját rendeleteit közegei idejében megkapják és annak tartalmát ismerjék. 3. Hajlandó-e a nemzetgyűlési választá­sokra vonatkozó ajánlási iveket saját rendele­tének megfelelően megszövegezni és gondos­kodni arról, hogy a pótrendeleteknek megfelelő szövegű ajánlási ivek — minden időközi válasz­tásra vonatkozóan — rendelkezésre álljanak a választók részére 1 4. Hajlandó-e a belügyminister ur gondos­kodni arról, hogy az ajánlási ivek az illető kir. járásbíróságoknál törvényszerű időben kapha­tók legyenek. 5. Tekintettel arra, hogy ennél a választás­nál a választási biztos nyilvánvalóan szabály­talanul járt el, mert az ajánló ivek átvétele után azok átvételét azon a címen tagadta meg, hogy az ajánlási ivet lehetőséget nyújtottak szerinte arra, hogy ezek más választásnál fel­használtassanak, holott az ajánló ivek a járás­bíróság által szeptember 13-iki kelettel és hiva­talos pecséttel voltak ellátva, amivel minden ilyen visszaélés ki volt zárva és igy az ajánlás visszautasítása, törvénytelenül történt: a vá­lasztási biztos ezzel az eljárásával elütötte a szociáldemokrata pártot attól, hogy az alkot­mányos küzdelemben résztvehessen. (Esztergá­lyos János: Ez botrányos eset volt! — Rupert Rezső: És még ünnepelték a bejött képviselőt!) Ha a választási biztos a járásbíróság kel­tezése ellenére is szükségesnek tartotta volna a pótrendeleti beszúrást, akkor az iveket nem lett volna szabad átvennie, hanem figyelmez­tetnie kellett volna feleket, hogy ezt a kiállító hatóság által pótlólag eszközöltessék, amivel a szociádemokrata párt jelöltjének az alkotmá­nyos küzdelemben való részvétele lehetővé vált volna. Tekintettel arra, hogy a törvény és főleg a választójogi rendeletek 88. §-a szerint ily eset­ben a központi választmány uj választást el­rendelni köteles s tekintve, hogy ezt az adott esetben nem tette, hajlandó-e intézkedni a bel­ügyminister ur aziránt, hogy ez erre az esetre vonatkozóan megtörténjék és hajlandó-e ugyanezen választójogi rendelet 21. §-ának megfelelően ez iránt — fellebbezés nélkül is — hivatalból intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Az 1922-ben tartott általános választások óta lefolyt idő­közi választásoknál és az 1922-es választások után megtartott pótválasztásoknál megszoktuk azt, hogy a kormány a lehető legnagyobb erő­szakkal lép fel az ellenzéki képviselőjelöltekkel szemben. Megszoktuk, hogy azokkal a jelöltek­kel szemben, akik mandátumot akartak vál­lalni, még az 1922-es általános választásoknál nagyon gyakran bevált hatósági erőszakon, hatósági terroron felül még olyan választási trükkökhöz is folyamodnak, amelyek nem mél­tók egy ország alkotmányos életének aktusá­hoz. Mi a pilis vörösvári választást tehát nem is tettük volna itt a nemzetgyűlésen szóvá, mert, amint mondottam, itt csak megismétlése történt azoknak a választási trükköknek, ame­lyeket a korábbi választásoknál más formában már megtaláltunk, ha nem láttuk volna tegnap­előtt a ministerelnök urat a pilisvörösvári kül­döttségnek az élén, ha nem láttuk volna ott a mandátumnak egy oly képviselő számára való átadásánál, akiről joggal mondhatjuk, hogy jogtalanul jutott a képviselői mandátumhoz, mert kinevezés folytán jutott hozzá. Ennek a kinevezését felhasználta arra, hogy választási beszédet mondjon és politikai tendenciát ví­gyen bele a választásba és felhasználta ezt az alkalmat választási agitáció céljaira. Annak a küldöttségnek ugyanis, amely a pilisvörösvári kerület mandátumát a megvá­lasztott, illetőleg a kinevezett képviselőnek át­adta, a ministerelnök beszédet mondott, és eb­bet a következő kijelentéseket tette (olvassa): »A pilisvörösvárott lezajlott pótválasztásban szimptomát vélek felfedezni. Azt a reménysé­get merítem ebből hogy az ország közvélemé­nye és közhangulata kezdi megérteni és érté­kelni azt a politikát, amelyet személyemben én, mint a kormány elnöke képviselek. (Ru­pert Rezső: Ennél hallatlanabb szédelgés nem képzelhető!) Kétszeres jelentősége van ennek a választásnak, mert Pest közelében zajlott le, (Erődi-Harrach Tihamér: Az abszolút többség leszavazott!) ahol részben nagy szocialista tö­megek vannak.« (Erődi-Harraeh Tihamér; A

Next

/
Thumbnails
Contents