Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-596
272 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. hogy Jellasich ezredest, mint teljesen megbízható tisztet fogják ajánlani az üresedésben lévő horvát báni állásra. Szögyény Marich László országbíró pedig elmondja, hogy (olvassa) ; március 24-én Ferenc Károly főhercegnél értekezlet tartatott, amelyen Windischgraetz herceg, Hartig gróf, Jósika báró és ő, Wirkner udvari tanácsos jelent meg. Lajos főherceg elnökölt és a tanácskozást azzal nyitotta meg, hogy Jósika báró fontos inditványt kivan tenni. Erre Jósika körülbelül így nyilatkozott : A monarchiának majd minden részében forradalmi mozgalmak törtek ki. Horvátország és Erdély azonban még nyugodtak. Lényeges, hogy az ottani hű elemek idejekorán^ és kellőleg felhasználtassanak. A horvát határőrvidék népének alkalmas vezérre van szüksége, aki katonai szervezetüket és sértett nemzeti érzelmeiket a trón érdekében felhasználni képes volna. Mint ilyen neveztetett meg előtte Jellasich báró. Indítványozta tehát, hogy őfelsége a báni méltóságra Jellasich József báró ezredest kinevezni méltóztassék. Az értekezlet ugy határozott, hogy a tervet közölni kell István főherceg nádorral. A nádor eleinte vonakodott beleegyezni. Azt mondotta, hogy Batthyány már ministerelnökké van kinevezve és az ilyen fontos lépést az ő háta megett megtenni nem lehet. Amikor Lajos főhercegtől távoztak, a nádor még akkor is megkérte Wirknert, hogy a kinevezést lehetőleg halasztani igyekezzék és másnap Pozsonyba érkezése után még különösen irásbelileg is ajánlotta ezt Wirknernek.« Azonban a magyar főurak nem vártak, nem hallgattak István főhercegre, hanem kisürgették Jellasich kinevezését. És Jellasichot a császár tényleg ki is nevezte, még pedig a felelős magyar ministerium tudta nélkül nevezte ki horvát bánná. Mikor azonban a magyar felelős ministerium tiltakozott ez ellen és amikor Batthyány 1848 júniusában felkereste a királyt Insbruckban, akkor teljes elégtételt kapott. Magával vitte a királyi leiratot, amelyben a király Jellasichot engedetlen és törvényellenes magatartása miatt báni állásától és a hadsereg feletti rendelkezési jogától megfosztja. Ekkor azonban újra egy magyar főúr lépett közbe _és pedig a felelős magyar kormány egyik tagja, aki a király mellé volt kinevezve, Eszterházy herceg. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kérem, sziveskedjék beszédét befejezni. Hebelt Ede : Rögtön befejezem. Ez az Eszterházy herceg vitte aztán keresztül, hogy Jellasichot annak ellenére, hogy a császár megfosztotta báni máltóságától, mégis újra kinevezték. És ezután következett mindaz, ami a magyar szabadságharcot előidézte, vagyis a horvátoknak mozgósitása Jellasich által a magyarok ellen és a magyarok belekergetése a szabadságharcba. Én tehát a Szeder képviselőtársam által felhozott szempontok miatt is aggályosnak tartom e szakasz meghagyását. Csatlakozom Szabó Imre t. képviselőtársam indítványához, és ha ez nem menne keresztül, akkor a magam indítványának elfogadását kérem. Elnök : Szólásra következik ? Pakots József jegyző : Hegymegi-Kiss Pál. Hegymegi-Kis Pál: T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről is helyeslem Szabó Imre képviselőtársam indítványát, hogy az arisztokráciának felsőházi tagság külön osztályalapon ne adassék. Helyeslem ezt demokratikus szempontból, mert én demokratikus parlamentet akarok, nem pedig a főrendiség alapján álló főrendiházat, felsőházat, amely a demokratikus magyar nemzeti államnak kiépítését nem szolgálja. De talán következetlenét^" november hó 9-én, kedden* ség is volna tőlem, ha olyanoknak felsőházi tagságát szavaznám meg, akik pl. az én apámnak, a kálvinista prédikátornak 1849 után való üldöztetéséért a Szent István-rend kiskeresztjét kapták, vagy a magyar bárói méltóságot. De nem akarok ezzel a kérdéssel mélyebben foglalkozni, hanem felhivom az igazságügyminister ur és a t. Nemzetgyűlés figyelmét ezzel a kérdéssel, az arisztokraták felsőházi tagságával kapcsolatban bizonyos körülményre. Azt mondja ez a szakasz, hogy »a főrendiházi tagság jogával felruházott tag«. Ebből az következik, hogy a felsőházi tagság jogával fel vannak ruházva azok, akiknek neve a családkönyvben benne foglaltatik, illetve azoknak a családoknak tagjai, akik az 1886. évi törvény értelmében a családi könyvbe becikkely ez tettek. Méltóztassanak megengedni, ha én ezt a családkönyvet' felütöm pl. az S betűnél és megnézem, kik vannak ott bevezetve, ott találom a családnevek között a Schaffgotsch Kristóf gróf nevét, a Sehmiedegg családot, a Schönborn családot, a Schwartzenberg családot, Seilern családot, a Serényi családot — ez magyar család —, a Sermage családot, a Sigray, Somssich magyar családokat, továbbá a Spanngchi, Starhenberg, Stubenberg, Stainlein és egyéb neveket. (Kun Béla : Fajmagyarok, ugy-e 1) Nem tudom, hogy ezek közül a családok közül melyiknek a leszármazói élnek ma a megcsonkított Magyarországon. De ha megszavazzuk a törvényjavaslatot ebben a szövegezésben, ez azt jelenti, hogy ezeknek^ a családoknak — bárhol lakjanak is — főrendiházi tagsága biztositva van. (Strausz István : Ha magyar állampolgárok ! — Peyer Károly : Belügyministeri engedéllyel 24 óra alatt megkapják. — Zaj balfelől.) Lakhatnak ezek Ausztriában vagy Jugoszláviában, vagy cseh-szlovák területen, Krajnában vagy Karintiában, minthogy ezekben az államokban demokratikus fejlődés van és ezeknek a családoknak ott nincs biztositva felsőházi tagságuk, mi fog történni ? Ezeknek a családoknak sarjai ide fognak jönni, ahol privilegizált helyzetbe kerülnek, itt birtokot fognak venni, ki fognak mutatni 2000 pengő adófizetést és be fognak ülni a magyar felsőházba. A kormány intézkedése folytán ezeknek az idegen arisztokratáknak Eldorádójává válnék Magyarország, ahol ők privilegizált helyzetbe kerülhetnének. Ajánlom az igazságügyminister urnák, fontolja meg, nem kellene-e ezen a helyzeten valamiképen segíteni. Ehiök : Kíván még valaki szólni ? Pakots József jegyző : Nincs több felszólaló ! Elnök : Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! A t. túloldal gyönyörűségét leli abban, hogy ennek a szakasznak tárgyalásánál az arisztokráciával kapcsolatban azokat az eseteket hozza ide, amelyek nemzetellenes cselekményeket mutatnak, megfeledkezik azonban azokról a kimagasló cselekedetekről, amelyeket az arisztokráciának tagjai a nemzet érdekében tettek. (Szeder Ferenc: Pl. Metternich!) Szeder képviselő ur itt a magyar nemesség ellen rohant ki. Én csak arra akarok rámutatni, hogy a magyar nemesség, amely a nemzet testét képezte 1848-ig, ezer esztendeig megtartotta ezt az országot s a magyar nemesség politikai munkájának eredménye volt az, hogy elkövetkezett 1848, a jobbágyság felszabadítása, amikor a magyarságnak joggal még nem biró részei ennek a nemzetnek egyenjogú tagjaivá lettek. Ez mind a magyar nemesség hozzájárulásával történt. (Hebelt Ede:
