Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

18 A'nemzetgyűlés 587. ülése 1926. sem tudja indokolni. Meg kell azonban állapitanom, hogy a közönség annyira közömbös a maga érdekeivel szemben, különösen tüzrendészeti szempontból, hogyha a hatóság nem erőszakoskodik és nem kényszeríti arra, hogy a szalmakazlát, terményeit ne közvetlenül a konyhaajtóba tegye vagy a ház tetejéhez akassza, — a saját kényelme szempontjából, azért, hogy a szalma, takarmány közelebb essen, — sohasem veszi figyelembe azt a kockázatot, amellyel az jár, ha a terményét az épülethez rakja, Tüzesetben azután látja, milyen fontossága van annak, ha a takarmány el van különítve a lakóháztól és az épületektől. Sokszor túlzások vannak abban a tekintetben is, hogy a gazdát arra kényszeritik, hogy neesak a lakóházától, hanem a melléképületektől is bizonyos tüztávolba rakodjék. Ez helytelen felfogás, mert szerény véleményem szerint a terményt nem kell a melléképületektől tüztávolba rakni, csak arra kell a gazdát kényszeríteni, hogy a lakóházaktól bizonyos távolságra rakodjék. Ott, ahol a minimális tüztávlatot, tudniillik a kisugárzó hőség minimális tüztávlatát be lehet tartani, nem tartanám helyesnek, hogy a gazdát a közös szérűben való rakodásra kényszerítsék. Az egész kérdés rendészeti szempontból a belügyi tárca hatáskörébe tartozik. Én csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy amikor ezek a kérdések gazdasági szempontból panaszként hozzám kerülnek, bár nem vagyok illetékes dönteni ezekben a panaszos kérdésekben, ezeket a panaszokat mindig a magam álláspontjának leszögezésével és aláhuzottan való hangsúlyozásával teszem át a belügyminister úrhoz s a belügyminister ur rendesen honorálja azokat a szempontokat, melyeket én ezekben az átiratokban hangoztatok. Tudomásom szerint a tüzrendészeti törvényjavaslat már készen is van a belügyministeriumban; errevonatkozó] ag én is már Írásban beadtam észrevételeimet. A belügyminister lesz hivatva arra, hogy e konkrét panaszra a választ megadja. Miután azonban az interpelláló képviselő ur hozzám is intézi interpellációját, én csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy minden esetben, amikor ezek a panaszok hozzám jönnek, ezeknek orvoslása tárgyában átírok a belügyminister úrhoz, mert igazat adok a t. képviselő urnák abban, hogy sok helyen túlzásig viszik a dolgokat, márpedig túlzásokkal sohasem szolgáljuk a közérdeket, annál kevésbé azok érdekeit, akiknek érdekében hatósági gondossággal akarunk eljárni. Ennyit voltam bátor válaszolni s kérem a nemzetgyűlést, hogy a tárcámat illető választ tudomásul A^enni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Rupert képviselő urat a viszonválasz jogán illeti meg a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről tudomásul veszem a t, földmivelésügyi minister ur válaszát, mert válaszában jóindulatot látok e kérdés elintézése iránt- Jóindulatot látok abban az Ígéretében, hogy ezekben a kérdésekben a büntetések dolgában tulajdonképen dönteni hivatott belügyminister úrhoz fog fordulni. Hiszem, hogy ezt oly formában fogja megtenni, hogy a t. belügyminister úr egy generális rendelkezéssel vessen véget az eféle hajszáknak, üldöztetéseknek, ahol pedig már megtörtént a büntetés, ott ez a büntetés engedtessék el. Bátor vagyok az igen t. földmivelésügyi minister ur szíves figyelmét felhívni arra, évi október hó 27-én, szerdán. hogy ezek a szegény együgyű emberek, akik a perrendtartásban irt jogaikkal nincsenek tisztában, nagyrészt nem is mertek fellebbezni, mert annakidején, amikor tömegszámra elítélitek őket, — például egy Ítéletben egyszerre 33-at ítéltek el, ami szintén szabálytalan — megrémítették őket. hogyha fellebbeznek, esetleg még magasabb lesz a büntetésük. Az a szegény ember hazamegy és — magam is láttam, — ott sirnak az öregasszonyok, hogy az ilyen embertelen szükségtelen intézkedés heteiket, hónapjaikat rontja el. Nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat, kegyeskedjék a gondjaiba venni ezt a kérdést. Ez a kérdés sürgős, mert hiszen az embereket már hívják is be büntetésük kitöltésére. Tele lesznek a fogdák minden jáirásbirósági székhelyeken magyar földmüvesekkel ós asszonyokkal, annak jutalmául, hogy ez a szegény hangyanép összehordta a termését, amiből az orszáíg él. Nagyon megérdemlik a földmivelésügyi minister ur leghathatósabb támogatását s azt, hogy ebben a kérdésben nagyon megkösse magát és követelje a reparációt. Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A válasz tudomásul vétetik és az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Rupert Rezső képviselő ur második interpellációja az igazságügymini ster úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »1. Ismeri-e az igaz ságügy mini ster ur azokat a súlyos bajokat, amelyekben az igazságszolgáltatás szenved amiatt, hogy különösen a járásbirósági személyzet létszámát apasztották a legtöbb járásbiróságnál oly mértékben, hogy a járásbirósági Ítélkezés majdnem csődbe jutott? Tudja-e, hogy a perek tömege sokszor évekig húzódik emiatt? Tudja-e, hogy a telekkönyvi ügydarabokat is hónapokon át nem tudják feldolgozni a legtöbb járásbíróságon 1? Tudja-e, milyen rengeteg anyagi és erkölcsi kár háramlik ebből a jogkereső közönségre, hiteléletünkre, magára az államra és az ország ügyvédi karára is? 2. Mit szándékozik tenni a bajok orvoslása érdekében? Hajlandó-e mindenekelőtt a meglevő bírói és segédszemélyzeti létszámot megfelelőbben elosztani, hogy a túlterhelt bíróságok hátralékai mielőbb feldolgoztassanak? Ha ez sem elég, hajlandó-e megértetni a kormánnyal, különösen pedig a belügyminister és pénzügyminister urakkal, hogy az igazságszolgáltatás halaszthatatlan és elkerülhetetlen életigényeket kénytelen kielégíteni percrőlpercre, tehát ha már szanálni, létszámot apasztani kell, akkor járuljanak hozzá, hogy ez más igazgatási ágak terhére vitessék keresztül, például a belügyi tárca terhére, ahol rengeteg sok a sine cura? Akárhány helyen három szolgabíró működik s lényegtelen apróságokat lát el, ahol a járásbíróságokra csak egy bíró jut. Miért nem védi meg tárcája igazságos érdekeit más tárcák túlzottan kielégített igényeivel szemben?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ezúttal is, mint az előbb, az életnek egy mindennapi kérdésével óhajtok foglalkozni. Most már nemcsak a jogászközönség, de a nagyközönség körében is ismeretes az a lehe-