Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. é hatok, mert nincs jogszabály, amely erre felhatalmazást adna. Én tehát a képviselő urnák nem adhatok ebben a tekintetben más választ, mint azt, hogy ahol sérelmek vannak, a konkrét esetekben méltóztassék ezeket a sérelmeket hozzám juttatni és amenynyiben hatáskörömbe és illetékességem körébe tartoznak, azokat készséggel fogom orvosolni. Ha nem tartoznak hatáskörömbe, akkor vegyék igénybe az illető választói jogosultsággal biró polgárok a maguk törvényben biztosított jogorvoslati útját és minden bizonnyal — végső fokon a közigazgatási biróságnál, esetleg a közbeeső fórumokon is, — a maguk igazát megfogják nyerni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur engem félreértett. Én nem azt kértem, hogy a nőket vegyék fel a választói névjegyzékbe vagy hogy gondoskodás történjék arról, hogy a nők a választói névjegyzékből ki ne hagyassanak, hanem abban az irányban kértem a belügy minister úrtól orvoslást, hogy a nők. választójogukat gyakorolhassák. A nők a rendezett tanácsú városokban — amint méltóztatik tudni — csak közvetve, meghatalmazottak által gyakorolhatják választói jogosultságukat, ezeket a meghatalmazottakat pedig gyakran meghamisitották. Sajnos előfordult az az eset, hogy egy városban, ahol ezer női szavazó volt, több mint kétezer meghatalmazást nyújtottak be, mert három párt volt és mind a három párt bemutatta majdnem az összes nők meghatalmazásait. Ez nem tartozik a közigazgatási bírósághoz, hanem a belügyminister urnák kell gondoskodnia arról, hogy_. szavazhassanak, akiknek szavazati joguk van. (Östör József : Nők az alkotmányban!) Ezek visszaélései az egyes pártoknak a női szavazati joggal és viszont a belügyminister urnák kötelessége gondoskodni a választások tisztaságáról. Épen ugy, mint ahogy Rakovszky belügyminister ur megtalálta a módját annak, hogy ebben a tárgyban rendeletet bocsásson ki, — amely lyel azonban nem sikerült a célt elérnie, — a belügyminister urnák is módjában van gondoskodni arról, hogy a közjegyző előtt kiállított meghatalmazás is teljes mértékben elégséges legyen. Ha erre ma nincs mód, akkor de lege ferenda méltóztassék gondoskodni arról, hogy a rendezett tanácsú városokban — melyek lakóinak száma ma ötször akkora, mint a törvény meghozatala idején a szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott városok lakóinak száma volt — azok a nők, akiket a választási jogosultság megillet, szavazati jogukat gyakorolhassák. Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Seitovszky Béla belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur félreértette szavaimat. Én nem azt mondtam, hogy nem akarok semmit sem tenni.Viszont a képviselő ur intepellációjában azt mondta, hogy meghamisítják a választói névjegyzéket. Ez pedig csak ugy történhetik, hogy valakit felvesznek, aki nem oda való, vagy pedig valakit kihagynak, akinek van választói jogosultsága. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én válaszomban annyit mondtam, hogy hozzám semmiféle panasz vagy feljelentés nem érkezett. Megmondottam, hogy amennyiben ilyen panasz érkezik hozzám, a szükséghez képest meg fogom tenni az intézkedést. Hogy ezek a panaszok milyenek lesznek, azt ma természetesen nem tudhatom, azért mondtam, hogy a szükséghez képest fogok intézkedni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyKAPLÓ. XLVI. '•% november hó 6-án, szombaton. 203 minister urnák Fábián Béla képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő ur harmadik számú interpellációja a belügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Láng János jegyző (olvassa) »1. Van-e tudomása a belügyminister urnák azokról a tortúrákról, amelyeken egy magyar állampolgárnak keresztül kell mennie, ha magyar állampolgárságáról bizonyítványt akar szerezni 1 2. Hajlandó-e a minister ur ezeknek a tortúráknak kiküszöböléséről gondoskodni 1« Elnök : Fábián képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Különösen az italmérések és a trafikengedélyek revíziójával kapcsolatosan a beíügyministeriumban már esztendők óta az a rendszer, hogy ha valakinek a magyar állampolgárságát bizonyítania kell, attól bekérik a nagyapja adókönyvét és a nagyapja katonakönyvét is. Ez tulajdonképen nem jelent egyebet, mint egy rettenetes torturázá-át azoknak a szerencsétlen embereknek, akiknek ilyen állampolgársági bizonylatra van szükségük. Meg vagyok győződve róla, hogy ha igen t. túloldaii képviselőtársaimnak volna szükségük ilyen állampolgársági bizonylatra, s a nagyapjuk adókönyvét kellene felmutatniuk, dacára az ipszilonaiknak, ezeket az adó könyveket nem tudnák felmutatni. Amit tehát nem kivannak maguknak, azt ne kívánják másnak sem. Ezért tisztelettel kérem a belügyminister urat, hogy a belügyministerium ne azt vélelmezze, hogy akinek a jogosítványa revizió alatt van, az nem magyar állampolgár, hanem igenis, ameddig ellenkezője nem uizonyittatik, addig magyar állampolgárnak tekintessék. Kérem a belügyminister urat, hogy mindazt, ami eddig a beíügyministeriumban történt, méltóztassék megváltoztatni, és azokat a tortúrákat, melyek az állampolgársági bizonylatok kiadása körül történnek, méltóztassék megszüntetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan válaszolni. Seitovszky Béla belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur interpellációjára válaszomat a következőkben vagyok bátor előadni. A magyar állampolgárság igazolásának nehézségei nem a hatósági eljáráson, hanem tulaj donképen a trianoni szerződésben gyökereznek. A leszármazás szerinti magyar állampolgárság igazolására Trianon előtt is ugyanazok az okmányok kívántattak meg, mint amely okmányok ma megkívántatnak. Megengedem, hogy akkor — mivel nem lecsonkitott országról volt szó, hanem egy országterületet alkottunk — ebben az országban ezeknek az okmányoknak beszerzése sokkal könnyebb volt, mint ma a lecsonkitott országban. Az állampolgársági igazolások most már befejezéshez közelednek. Egyébként már hivatali elődöm is intézkedett aziránt, hogy a leszármazás szerinti állampolgárság igazolására nemcsak anyakönyvi kivonatok, hanem egyéb okmányok is elfogagtassanak, amelyekből az illető r magyar származása vélelmezhető. A magam részéről is már utasitást adtam arra, hogy a magyar állampolgárság igazolásánál mindenkivel szemben a legméltányosabb eljárás gyakoroltassák, (Helyeslés a jobboldalon). Azt azonban ki kell jelentenem, hogy kizárólag bemondásra nem igazolhatjuk az állampolgárságot- (Peyer Károly : Érsekujári születésűt külföldinek minősítenek !) Ez talán túlmenne azo33