Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

À nemzetgyűlés 587. ülése 1926 juk! Halljuk!) Most át akarok térnikét közjogi falsumra, amely itt elhangzott és amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Észrevettem a bizottság jelentősében egy hibát, amelyet szóvá akartam, tenni, de azt hiszem, ez csak nyomdahiba. Azt mondja ugyanis az indokolás, hogy a magyar országgyűlés már a XV. század óta két táblára volt osztva. Azt gondolom, ez nem egyéb nyomdahibánál, mert ennek ugy kellene hangzania, hogy a XVI. század elejétől kezdve. (Fábián Béla: A XVII. századtól kezdve!) Az 1608. évi kononázás utáni I. te, tehát a XVII. század elejétől. De nekem szembe kell szállanom Túri Béla t. képviselőtársam fejtegetésével, — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — valamint a t. őselőadó urnák a fejtegetésével. Túri Béla t. barátom tegnapelőtti nagy szaktudással felépített beszédében megemlítette azt, hogy a jogfolytonosság, amelyről annyi szó esett, nem az 1867 :

1. te, hanem csak az 1867 : III. te óta állt helyre teljesen. Szíves engedelmükkel felolvasom az 18ö7 :

1. tcikket, amely a következőképen hangzik (olvassa): »Miután dicsőségesen uralkodott Fölséges I. Ferdinánd ur, ausztriai Császár, Magyarország e néven V. Királya, az uralkodásról ünnepélyesen lemondott; miután továbbá Fönséges császári királyi Főherceg Ferenc Károly ur, kit az örökösödés rende szerint illetett volna a trónöröklés, erről lett lemondását hasonló ünnepélyességgel nyilvánította; s ezek folytán I. Ferenc József ur Ö Felsége, mint a most tisztelt édesatyjának első szülöttje és az 1723-ik évi 1. és 2-ik törvénycikk által megállapított örökösödési rend szerint Magyarországban és társországaiban törvényesen jogosult örökös tettleg át is vette az uralkodást: az ország hű főrendéi és képviselői szemük előtt tartván a fönnemlitett törvénycikkek tartalmát, hódolati köteles hűségüknél fogva legkegyelmesebb Urokat a következő törvénycikkben foglalt kegyelmes hitlevele kiadása s alább szintén beiktatott koronázási esküje letétele mellett a Mindenható Isten segítségül hívásával egyhangú örömnyilvánitások s őszinte üdvözlések között Magyarország apostoli szent koronájával ünnepélyes szertartás szerint megkoronázták.« Az 1867 : III. te 1. §-a kimondja, hogy V. Ferdinánd és Ferenc Károly lemondtak a trónról. A 2. § a következőképen szól (olvassa): »Minthogy azonban az erre vonatkozó lemondási okiratok, melyek az 1861. évi országgyűlés elé terjesztettek, általánosságban és csak az ausztriai császárságról s az ehhez tartozó országokról szólnak, Magyarország pedig — itt idéz az 1790/91 : X. te-ből — mint saját alkotmányánál fogva önálló ország, azokban külön megemlítve nincsen, minthogy továbbá azon okiratok az országgyűléssel tárgyalás, elfogadás és törvénybeiktatás végett annak idejében nem is közöltettek: az országgyűlés ünnepélyes óvást tesz ezennel minden ebből Magyarország önállására és függetlenségére nézve vonható káros következtetések ellen.« Ebben csak óvás van. Most következik a 3. §. (Olvassa): »Egyszermind pedig az ország jogai biztositása tekintetéből jövőre nézve megállapíttatik, hogy minden ezentúl bekövetkezhető trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett s alkotmányos hozzájárulásával történjék.« Ebből tisztán kiviláglik, hogy nem, amint Túri Béla t. képviselőtársam mondta, csupán az 1867 : III. te alapján állott be a jogfolytonosság, hanem ez beállott már abban a pillanatban, amikor Őfelsége magát megkoronáztatta. Mert ha az én t. képviselőévi október hó 27-én, szerdán. 13 társam azon az állásponton állana, akkor tagadná azt, amit ő egy nagyon szép, értékes művében a magyar szent korona tanáról irt, amely azt tanítja, hogy a törvényesen örökös király abban a percben, amikor a szent koronát tejére teszik, amikor ő kiadja a hitlevelet s amidőn leteszi a királyi esküt, Magyarország teljes hatalmú királya, tehát a jogfolytonosság abban a pillanatban állt be. Még Túri Béla t. képviselőtársam sem fogja velem szemben azt állítani, hogy hézag van az I. és a III. törvénycikk között és hogy addig V. Ferdinánd volt a teljesjogu törvényes király és I. Ferenc József volt az ellenkirály. Ezt, gondolom, nem fogja állítani, pedig ez volna konzekvenciája annak, ha én az ő tantételét elfogadnám. JNern akartam füleimnek hinni, amikor az igen t. előadó ur a nemzetgyűlés október kO-ii-1 ülésében a következőket mondotta (olvassa): »Az 1861-iki és az 1865-iki országgyűléseket nem a törvényes király hívta össze, mert az V. Ferdinánd volt. Ismert dolgokat idézek közjogunk történelméből. A magyar országgyűlés — mint Deák Ferenc mondotta — önmagától soha össze nem jön és ez az országgyűlés mégis összejött és JJeák Ferenc volt az, aki a határozati javaslattal szemben a felirati javaslatot javasolta és elment Budára, pedig az 1848-iki törvény parancsa szerint .Pestre kellett volna az országgyűlést összehívni. Ismétlem, ezt az országgyűlést nem az hivta össze, kinek közjogunk szerint össze kellett volna hivnia, V. Ferdinánd és Ferenc Károly lemondtak az osztrák császári trónról, de nem mondtak le a magyar királyi trónról, igy tehát magyar közjogi felfogás szerint, amelyet kifejezésre juttattak annak idején, az országgyűlés a törvényes király által össze nem hivatott.« Tagadom, nem áll az, hogy nem a törvényes király hivta volna össze az 1861-iki országgyűlést. Sem a határozati párt határozatában nincs szó arról, hogy nem a törvényes király hivta volna össze az országgyűlést, sem Deák Ferenc feliratában. Deák Ferenc felirati javaslatát igy kezdte: »Felséges császár és király!«^ Deák Ferenc itt nem Csehország királyát értette. Deák Ferenc ezt nem tehette és nem gondolhatta, amikor ezt a címzést választotta, azt, hogy ő a csehországi királyhoz szól saját beszédében. (Várnai Dániel: Jeruzsálem királya! — Lendvai Isván közbeszól.) Abban a beszédben, amelyet Deák Ferenc felirati javaslatának beterjesztésénél tartott, a következőket mondotta. (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Rakovszky István (olvassa): »Nem ismeretlen előttem _ némelyeknek azon ellenvetése, hogy miután Őfelsége, V. Ferdinánd 1848 dee 2-án csak az ausztriai császári koronáról mondott le s a lemondólevélben Magyarország külön megemlítve nincs, e lemondás Magyarországra ki nem terjedhetvén, Őfelsége Ferenc József a magyar trónra nézve még nem valóságos koronaörökös és igy az ország véle fölírat által közvetlen érintkezésbe nem teheti magát. Ha érdekünkben volna helyzetünket ujabb bonyodalmakkal neheziteni, azt e téren egy időre könnyen tehetnénk, mert magyar közjogi szempontból a lemondás formájában csakugyan hiányos. De vizsgáljuk elfogultság nélkül: mi célt. mi hasznot érünk el a honra nézve, ha e formahiány miatt előre határozottan lehetetlenné teszünk minden érintkezést a fennálló hatalommal? Senki, ugy hiszem, kételkedni nem fog azon, hogy Őfelsége V. Fer-