Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-594
A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. tik.« {Egy hang jobbfelől: Már akkor voltak ébredők? — Klárik Ferenc: Ez is demokrácia?) Azt mondotta IV. Béla: »Ezt nem tehetem meg, mert az izmaelitáknak sok pénzük van, erre pedig- az országnak szüksége van.« Azt feletek a főnemesek: »Akkor nincs bandérium!« (Erdélyi Aladár: Mái* akkor is sok pénzük volt!) Erre magához hivatta IV. Béla az izmaeliták főembereit és azt mondotta nekik: »Én titeket ki foglak utasitani, mert igy kívánja az ország érdeke, de ne vegyétek komolyan s ha a nagy háborúnak vége lesz, ismét bejöhettek!« Teljesítette tehát a második kívánságot és az izmaelitákat, akik akkor az izraelitákat pótolták Magyarországon, kiutasították formailag. Ekkor azt mondotta IV. Béla: »Most azután gyerünk a bandériumokkal!« »Igen, de tessék rá pénzt adni!« Azt mondta IV. Béla: »Nekem nincs pénzem, nektek van!« Erre azt feletek, htogy: nekik sincs. Azt válaszolta a király: »Honnan vegyek?« Mire a főurak azt mondták: »Vedd el az izmaelitáktól!« Erre hivatta IV. Béla az épen kivándorolni készülő főizmaelitát és azt mondotta: »Pénz kell a háborúhoz!« Azt felelte erre a főizmaelita: »Kérem, most már lehetetlen, mert minden vagyonunkat összepakkoltuk és elküldtük Velencébe!« És aközben, amig az a dicső és nagy történelmi folyamat igy fejezetről-fejezetre lejátszódott, leértek a tatárok a magyar síkságra és elpusztították az országot. (Viczián István: Az izmaeliták sem voltak nagy hazafiak, ugy látszik! — (Klárik Ferenc: Kószó kellett volna akkor az ország élére, az majd rendbeszedte volna őket!) Mindezeket a történelmi előzményeket megtaláljuk minden nagy magyar katasztrófa előtt, megtaláljuk Trianon előtt is és mondhatom, mint láncszemek kapcsolódtak egymásba ezek az önző állomások és hozták létre mindig azt a helyzetet, hogy az ország veszedelembe került. T. Nemzetgyűlés! Elismeri a ministerelnök ur, hogy az arisztokraták között volt haszontalan ember is és csak egyet jelölt meg*, gróf Károlyi Mihályt. Károlyi Mihályt itt nem akaroni ( védeni. Bethlen pálcát tört felettié. Én ezt a kérdést a történelemre hagyom; kétségbevonom azonban a ministerelnök urnák azt a jogát, hogy ő gróf Károlyi Mihály felett pálcát törjön. (Sütő József: Tegnap tiltakozott az ellen, hogy arról beszéljünk, aki távol van, ő azonban beszélt Károlyiról! — Mándy Samu: Van itt, aki megvédi! — Sütő József: Bánffyról beszéltünk; azt mondta, hogy ne beszéljünk róla!) Kétségbevonom a ministerelnök urnák ezt a jogát igen sok oknál fogva- A legelső és legfontosabb ok az, hogy a kortársak egymás felett ne Ítéljenek, mert tárgyilagosan nem is Ítélhetnek. Nagyon jól tudjuk, hogy Rákóczit annak idején hazaárulónak minősítették és vagyonát elkobozták. Nagyon jól tudjuk, hogy Kossuthot exkommunikálták, hazátlanná! tették. (Rothenstein Mór: Rebellisnek minősitették!) Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a későbbi idők folyamán, tisztultabb fogalmak idején, egészen másként látják és bírálják hivatalosan is ugy Rákóczi, mint Kossuth Lajos szerepét a magyar nép történetében. De kétségbevonom a ministerelnök urnák eme jogát azért is, mert az én legjobb tudomásom szerint a ministerelnök ur 1918-ban októbrista volt, (Horváth Zoltán: Nem mertek szobrot emelni Kossuth Lajosnak!) A ministerelnök ur a székely nemzeti tanács elnöke volt; a szegedi kormány pedig kifejezetten októberi alapon állott, (Egy hang jobbfelől: Nem. áll!) októberi alapon évi november hó 6-án, szombaton. 187 akarta a bolsevizmust felváltani egy demokratikus kormányzati rendszerrel. Azonkívül igen tevékeny részt vett a bécsi munkálkodásokban is a ministerelnök ur, kereste a kibontakozást, tárgyalt Garami Ernővel, tárgyalt gróf Batthyány Tivadarral; gróf Batthyány Tivadarral együtt, tudomásom szerint, memorandumot készített, azt eljuttatták az enentehatalmakhoz; mindezt kifejezetten októberi alapon, úgyhogy még kétség sem férhetett hozzá. (Horváth Zoltán: Lovászy minister volt!) Elnök: A képviselő urat már kétizben voltam bátor figyelmeztetni a tárgytól való eltérésre. Ne méltóztassék, alkalmat adni arra, hogy a házszabályok szigora értelmében harmadszor is észleljem azt, hogy a képviselő ur eltér a tárgytól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Indokol!) Csendet kérek! — Horváth Zoltán: Csak a ministerelnök urnák szabad gorombáskodni! — Felkiáltások jobbfelől: Ejnye!) Horváth Zoltán képviselő 1 urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Én azt mondom, méltóztassék elfogadni az erről a részről jött, idevonatkozó indítványt, méltóztassék végre egyszer port indítani a Károlyikormány tagjai ellen, méltóztassék nyiltan, nyílt sisakkal, egyforma fegyverekkel és feltételekkel kiállani, s ne méltóztassék ezzel állandóan és következetesen minden alkalommal hangulatot kelteni igyekezni. (Reinpreeht Antal: Mindig ebből élnek., csodálatos! — Horváth Zoltán: Tisza István az ujabb tőke! — Mándy Samu: Régi tőke és örök tőke! Rá kell térnem az előadó ur közjogi tréfáira. (Felkiáltások jobbfelől: Na, na!) Az előadó ur a jogfolytonosság elvéből indul ki és megállapítja részben nem ugy, ahogy az a ministerelnöik ur és nem ugy, ahogyan Rassay Károly képviselő ur, de megállapítja hogy a jogfolytonoság ezzel a felsőházi törvényjavaslattal, ha ez törvénnyé válik,, tulajdonképen helyreáll s a jogfolytonosságon többé nincs hiány. Szerény felfogásom szerint a jogfolytonosság nem olyan szentség, amelyet feltétlenül kutatni és keresni kell. Nem áll meg az a tétel, hogy jogfolytonosság nélkül egy ország nem élhet meg. Ha ez a tétel helytálló volna, akkor ma a globus ugy nézne ki, mint egy darab jófajta ementháli sajt. Lyuk volna Oroszország helyén. Kin a helyén. Törökország helyén, Görögország helyén, Németország* helyén, Ausztria helyén. Magyarország* helyén. Lengyelország helyén, csupa lyuk volna a föld, ha jogfolytonosság nélkül nem lehetne élni. És ezek, a nemzetek a legjobban bebizonyították, hogy a jogfolytonosság nem olyan szükséglet, amelyre ilyen borzasztóan nagy figyelemmel kell lenni és amelyet igy kell kimentegetni a multakból. Azután ha már a jogfolytonosságnál tartunk akkor leszek bátor bejelenteni és reklamálni egy másik jogfolytonosságit. A sok jogfolytonosság mellé állott egy harmadik jogfolytonosság: a köztársaság jogfolytonossága. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 1918 november 16-án ennek az épületnek kupolacsarnokában kikiáltották a köztársaságot; (Egy hang a szélsőbaloldalon: Éljen! — Horváth Zoltán: Hogy fognak majd tapsolni! — Ellenmondások jobbfelől.) megteremtették^ a köztársasági államformát s ezen az alapon átszervezték az egész országot. A köztársaság, sajnos, későbben megbukott. (Kószó István: Sajnos!) Igen, sajnos! (Mándy Samu: Már NAPLÓ. XL VI. 31