Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

 nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október ho 27-én, szerdán. ü hogy mennyi az időhöz kötött felsőházi tagok száma, akiket a kormányzó kinevezhet? Ha ezt nem kontingentáljuk, akkor a végén az államfő fogja kinevezni az összeseket, ez pedig, azt hiszem, a hatalomban való túltengést jelenti. A 30. §-ra is van megjegyzésem. Itt megint azt látom, hogy az államfőnek adnak túlságos befolyást. Azt mondja a 30. §, hogyha a választott vagy kinevezett felsőházi tag utóbb méltóság vagy hivatal alakjában is felsőházi tagsági jogot nyer, ezekre nézve a választáson, illetőleg a kinevezésen alapuló felsőházi tagság megszűnt. Mit jelent ez? Ez azt jeletni, hogy a mandátumot, melyet választások utján, tehát befolyásmentesen kapott, elveszti, ellenben megkapja a kinevezésen alapulót, tehát olyan felsőházi tagsági joga lesz, mely kinevezésen alapszik. Akit kineveznek, az nem lehet olyan független, mint akit választanak. Aggodalmaimat ezzel a felsőházi törvényjavaslattal szemben nagyjából elmondtam s azt hiszem, hogy a részletes tárgyalásnál lesz időm és alkalmam, hogy különböző indítvány okat, módosításokat nyújtsak be. Ugy vélem, hogy azok az aggodalmak, melyeket az igen t. Nemzetgyűlés előtt kifejtettem, mind helytállóak és mind alaposak. Hogy meggyőzni önöket nem tudtam, arról meg vagyok győződve; hogy önök az én aggodalmaim és fejtegetéseim megcáfolása és megdöntése nélkül fognak szavazni, arról is meg vagyok győződve, de azért mégis, engedjék meg, t. képviselőtársaim, hogy a lelkiismeretüket figyelmeztessem. Ez a rezsim, ez a Bethlen-rezsim, amelyet önök szavazatukkal támogatnak, tulajdonképen Kolonits biborosérsek rezsimje. Ezt az országot tönkretették. Ez az ország testben, lélekben tönkre van téve, ez az ország nyomorúságban sínylődik és ebben az állapotában ott fetreng gróf Bethlen István lábai előtt. Gróf Bethlen István rettenetes felelősséget vett magára, mikor az országot ilyen helyzetbe juttatta. A középosztály romlott, a középosztály korrumpált, (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) a nép pedig ott van, mint ahogy a nagy Ugrón mondta, gyenge. (B. Podmaniczky Endre: Majd megköszöni magának!) Ilyen körülmények között egy ember törékeny élete, törékeny fizikuma semmi esetre sem lehet az ország bázisa. Elnök: A képviselő ur a magyar nemzet egyik társadalmi osztályáról általánosságban olyan nyilatkozatot tett, mely mélyen sértő rájuk -nézve s a tényeknek sem felel meg. Ezért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór: A rendszer!) Horváth Zoltán: Én csak Ugrón Gábort idéztem. Tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, de higyjék el uraim, hogy az önök helyeslése azért ezt a keserű valóságot nem változtatja meg. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: ^Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk a Ház asztalán, melynek tárgyalása nagyobb hullámokat ver, mint amilyeneket más rendes törvényjavaslatok tárgyalásánál észlelni szoktunk. Ennek az az oka, hogy ez a törvényjavaslat alkotmányunknak egy rendelkezését, mely a törvényhozásra vonatkozik, egészen szokatlan módon megmásítja. _ Szokatlan módon azért, mert ezen törvényjavaslat táraryalását nem előzte meg az, ami ilyen fontos törvényjavaslatok tárgyalása előtt rendesen szokásban volt az tudniillik, hogy mindazok az ezen törvényhozótestületen kivül álló tényezők, akik e kérdés körül érdekelve vannak, ezt megtárgyalják. A ministerium kodifikációs osztályán kivül a közélet egyetlenegy faktorának sem adatott alkalom ehhez hozzászólani. Ez a törvényjavaslat, amely alkotmányunknak egy igen fontos rendelkezését módositja, anyaghiányban szenved. Emlékezzünk csak vissza az alkotmányt szintén mélyen sértő más törvényjavaslatokra, például a választójogról szóló törvényjavaslatra, melyhez annak idején nagyon bő anyag volt mellékelve, amely anyaggyü'jtemény boldogult Vázsonyi Vilmosnak örök ' dicsőségére válik. Emlékezzünk vissza arra az időre, amikor a Fejérváry-kormány bukása után a ministerium vád alá helyezéséről szóló indítványt tárgyalták. Boldogult Visontai Soma akkor bő anyagot szolgáltatott s ezt az anyagot előtárta az országgyűlés elé. Vagy gondoljunk arra, hogy hasonló esetekben milyen intézkedések történtek más országokban és akkor kettőzötten érezzük annak súlyát, hogy ezen fontos törvényjavaslatnál hiányzik az anyag, hiányziík az adatok gyűjteménye. (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvényjavaslat: magánhordja a rendszer bélyegét Kapkodáíst látunk, semmi elvi megállapodást. Ott, ahol támadás várható olyanok részéről, akiknek támadása talán végzetes lehet e törvényjavaslatra, e támadásnak kivédése kétértelmű módositás alakjában történik meg. A törvényjavaslat megtárgyal tat ott a j3Ízotts;áígban; a törvényjavaslat itt fekszik előttünk. Amikor már elkészült, módosították, amely módositás azért jött létre mert a t. kormányt támogató párt egy része frontot csinált ezen törvényjavaslat intézkedése ellen, s amikor nem tudtak megegyezni, megegyeztek eg-yben, hogy egy olyan módosítást adnak, amely kétértelmű- Nyíltan kijelentem. hogy legitimista szempontból — s ezt Túri Béla t. barátomnak mondom — ez, a módositás nem kielégitő. Egyetlenegy nagy előnye van, és ez az hogy kétértelmű s ezáltal alkalmat ad a jövőben magyarázatokra; másként magyarázza ezt a kormány és másként magyarázzák az én t. képviselőtársaim. Hogy vájjon ez egy törvényjavaslat kritériumának megfelel-e, azt bátran a, t. Nemzetgyűlés Ítéletére bízom. Felszólalásomnak igazi célja egynéhány közjogi tévedés megcáfoláisa. Mielőtt ezekre rátérnék, egész röviden fogok csak magával a törvényjavaslattal foglalkozni. Legelsősorban ugyanazt kifogásolom. — bár más indokokból, — mint amit az előttem szóló t. Horváth Zoltán képviselőtársam kifogásolt, hogy tudniillik a törvényjavaslat 13. §-a értelmében a Habsburer-Lotharingiai család a felsőház tagja. Nem azért teszem ezt a kifogást mintha és nem kivánnám őket, hanem azért, mert ebben egy ellentétet látok az 1921. évi XL

VII. teikkel, amelynek második szakasza a következőkénen szól (olvassa): »Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, mely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési ioeát megállapította vas-y szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előiop'a a nemzetre visszaszálllf.« (Felkiáltások a jobboldalon: Tory is van!) Én nem állok ezen törvény alapián, de állok azon az alánon, hogy vagv áll ezen trónfosztó törvény intézkedése és akkor nincs Austriaca Domus ás nin^sen^k főVend^k azon a címen, hogy ők a Habsburg-Lotharmpiai á:z tagjai, vagy nem áll az, hogy van nekik