Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-593
162 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. biztonság, ettől függ az, hogy belviszály ne dúljon ebben az országban és hogy nyugodt, biztos alapon nyugodjék minden törvény és a törvényes hatalmak működése. De a jogfolytonosság hangoztatása ma egészen más politikai jelentőséggel bir, mint amilyen jelentőséggel birt a jogfolytonosság a történelmi múltban. Mert hiszen tudjuk, hogy évszázadokon keresztül a jogfolytonosság volt a nemzet kezében az a fegyver, amelynek segítségével a nemzeti akarat érvényesülését kívánta biztosítani a fejedelmi abszolutizmussal szemben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Farkas István: S most ezt ki akarják újra neki szolgáltatni! — Zaj jobbfelől.) Évszázadokon keresztül véres csaták dúltak és fegyveres felkelések voltak ebben az országban azért, hogy a fejedelmi abszolutizmussal szemben a nemzeti jogok elismerésben részesüljenek és a nemzeti akarat érvényesüljön. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) És amikor kihullott a nemzet kezéből a fegyver, akkor a jogfolytonosság megint fegyverül szolgált a passzív rezisztenciában, amelyet évtizedeken keresztül tanusitott a nemzet a fejedelmi abszolutizmussal szemben. Az az akció, amely ma a jogfolytonosságcímén keres érvényesülést az ország közvéleményében, nem ezekre a történelmi tradíciókra nyúlik vissza, nem a fejedelmi abszolutizmussal szemben kivánja megvédeni a nemzeti akarat érvényesülését, hanem a királyi prerogativákat akarja megvédeni olyan törekvésekkel szemben, amelyek esetleg vagy forradalmiak vagy amennyiben nem forradalmiak, esetleg a nemzet többségének akaratából folynak. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Kénytelen voltam erre rámutatni, mert hiszen a jogfolytonosság kérdése nem csak jogi kérdés, hanem politikai kérdés is és helyes, ki- , vánatos, hogy ennek a kérdésnek politikai vonatkozásai is tisztán álljanak a nemzet előtt is. De kérdezem, mi a jogfolytonosság, t. Nemzetgyűlés 1 ! A jogfolytonosság szerintem az az állapot, amely állapotban csakis a törvényekben gyökerező erők és hatalmi tényezők vannak hivatva és képesek arra, hogy valóban törvényt alkossanak, (Hebelt Ede: A választók is ilyenek!) A választók nem képesek erre, mert azokat nem engedik! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) az az állapot, amelyben csakis az alkotmányban körülirt tényezők hoznak törvényt és nem az ezen kívül álló tényezők. A jogfolytonosság akkor szakad meg, amikor a történelmi alkotmányon kívül álló tényezők, akár a forradalmi erők, elég erősekké válnak arra, hogy félretéve az alkotmányban gyökerező, az alkotmányban rejlő és azáltal szankcionált tényezőket, maguk alkossanak külön és uj jogot és azt el is képesek ismertetni. Már ebből is látszik, hogy a jogfolytonosság tulajdonképen háromféle módon szakadhat meg. (Horváth Zoltán: Ágyúval is!) Vagy felülről azáltal, hogy a fejedelmi abszolutizmus lép az egyetemes nemzeti akarat helyébe, vagy alulról forradalom révén, vagy kívülről külső beavatkozás révén a nemzet alkotmányos funkcióiba. (Horváth Zoltán: Hát az ágyuszó? — Zaj jobbfelől. — Gr. Hoyos Miksa: Ahhoz, ugylátszik, nem értenek! — Propper Sándor: A spanyol gróf ért!) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Maga talán tüzérkapitány volt, hogy ért az ágyuhozl) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék az elnöki figyelmeztetésnek engedelmeskedni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Egy szellemes francia iró azt mondotta, (Várnai Dáévi november hó 5-én, pénteken. niel: Az legalább szellemes! — Felkiáltások jobbfelől: Na, maga nem!) hogy a jogfolytonosság hasonlít a becsülethez, mert ahogy az egyén elveszitheti becsületét és leléphet a becsület útjáról, de azután nagyon nehezen térhet vissza a becsülethez,, épugy a jogfolytonosság útjáról is le lehet lépni, de ahhoz visszatérni nagyon nehéz. Ha keresem, hogyan lehet visszatérni a becsület útjára az egyénnek és a jogfolytonosságra a nemzetnek, akkor megállapítom, hogy mindkét esetben a közvélemény, a nemzeti akarat az, ami ezt lehetővé teszi. (Hebelt Ede: A nép akarata!) Az első esetben a közvélemény... (Propper Sándor: Tehát általános, egyenlő, titkos választójoggal kell megkérdezni a népet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök:... amely amnesztiát ad annak, aki a becsület útjáról lelépett és ezen amnesztia révén újból a becsületes emberek soraiba fogadja az illetőt, a második estben pedig... (Hebelt Ede: Népszavazás utján!) Elnök: Hebelt képviselő urat kérem, méltóztassék tisztelni a szólásszabadságot! Gr. Bethlen István ministerelnök:... a nemzeti akarat megnyilvánulása révén és kizárólag ezen a réven, ha az vagy visszatér saját akaratából a régi állapotba vasry szankcionálja azt, ami közben történt. Mert ne felejtsük el, hogy végeredményben a királyi akarat is a nemzetben gyökerezik (Helyeslés és taps jobbfelől. — Bassay Károly: Igaz! Ugy van!); ne felejtsük el, hogy történelmi alkotmányunk értelmében törvény- és alkotmányellenes minden hatalom, amely nem a nemzet akaratában gyökerezik, nem abból származik. (Ugy van! Ugy van!) Ha tudjuk azt, hogy trónváltozáiakor hitlevélben, esküformában a nemzet törvényhozása írja elő azokat a feltételeket, amelyeknek betartását a királytól (követeli, akkor látjuk és tudjuk azt is, hogy igenis. a királyi akarat és a királyi hatalom is csak a nemzettől származik 1 és csak a nemzettel harmóniában gyakorolható. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A gróf urak is tapsoljanak! — Gr. Hoyos Miksa: Tessék ránkbízni! Akkor tapsolok, amikor akarok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben eljárni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Milyen körülmények szólnak a mellett, hogy nálunk a jogfolytonosság megszakadt? Először is az a körülmény, hogy a ikirály eltávozott és az eckartsaui nyilatkozatban lemondott arról, hogy jogait gyakorolja; másodszor az a körülmény, hogy a régi országgyűlés képviselőháza önmagát feloszlottnak jelentette ki és főrendiháza üléseit berekesztette, és még egy harmadik körülmény — amelyre talán még nem sokan ügyelteik, de amelyre én rá kell hogy mutassak. — hogy amikor 1920-ban a restauráció bekövetkezett — restauráció alatt értve újból a polgári társadalomnak uralomra jutását a kommünnel szemben (Hebelt Ede: Ellenforradalom annak a neve! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) nem a régi országgyűlés összehívása, illetőleg összeülése révén teremtődött meg az összefüggés a jelenlegi helyzet és ámult között, hanem azáltal, hogy az akkor ... (Zaj a balközépen. — Friedrich István: A munkapárt nem ment bele! — Kállay Tamás:
