Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

160 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. böző eredőkből, különböző erőforrásokból^ kapván az ő képviselői, az ő tagjai számára a mandátumot, helyes és kiegyensúlyozott kontrollját szolgáltathatja majd az alsóház állásfoglalásának, illetőleg a kettő egymást egészségesen egészitheti ki. (Szeder Ferenci A'l egészséges grófokkal, főhercegekkel!) A vita során, talán mondhatnám az alkotmányosság orthodox frakcionáriusaitól kezdve, — nem tudnám ezt rövidebben kifejezni;' ebbe sorozom az orthodox legitimistákat, ebbe sorozom azokat, akik talán azt gondolják, hogy mindent lehet folytatni ott, ahol 1918-ban félbemaradt, — megszólalhat itt minden gondolat, sőt meg is kell itt szólalnia mindenkinek, a legreakeiósabbtól a legradikálisabbig, mert a vita csak akkor lesz teljes, ha minden gondolat szóhcz jut. A nemzetgyűlés bölcsességének kell azután e felvetett gondolatok között az egyensúlyt megtalálnia. Én a magam részéről helyesnek tartom, ha ezek a gondolatok itt ütköznek meg, mert itt kell megütközniük és bizonyára azok, akik ezeket a gondolatokat felhozzák, ehhez teljes meggyőződésükből, a legjobb szándékukból és a legjobb akaratukból lüeritik az indokokat és a szükséges alátámasztékokat, amelyekből kell, hogy egy egészséges közelhatározás Származzék itt, a nemzetgyűlés kebelében. Még a felsőház jogköre az, amiről me» akarok emlékezni. A felsőház jőskorét illetőleg korlátokat találok az alsóházzal szemben. Ez régi alkotmányjogi elv s ez különösen a parlamentáris kormányzás gondolatkörébe vág

1 bele. Most azonban, amikor a nemzetgyűlés ezt a kérdést taglalja, nem találom feleslegesnek fejvetni, hogy én magam részérő] hajlandó lennék a felsőháznak szélesebb jogkört is biztositani, különösen akikor, amidőn azt találom, hogy a közteherviselés tekintetében a felsőház képviselete határozottan megsokasodott súlyban képviseli az adófizetőket, tehát, a teherviselőket. Ennélfogva lehetne arról beszélni, hogy azok, akik a terheiket viselik, esetleg hatékonyabban szólhassanak bele a költségvetés megállapitásába. Még az ideiglenesség az, amelyről itt a vita során nagyon sokan megemlékeztek. Én magam részéről alkotmányjogi törvények meghozásánál az ideiglenességet lehetőleg kerülendőnek tartom még pedig azért, mert az alkotmányosságnak épen az az erőssége, hogy mozdithatatlan, hogy annak^ a változó időkkel szemben állandóság jellegét kell mutatnia és magán hordania; természetes, hogy a fejlődés elveit lehetőség szerint rá Ikell építeni erre az állandó alapra, mert hiszen vannak koreszmék, amelyek el vannak jegyezve az örökkévalósággal, amelyek túl mennek egy koron, nemcsak ugy, hogy bélyegüket nyomják rá, hanem azon maradandó nyomokat is hagynak. Ezeket a fejlődési gondolatokat bele Ikell vinni a törvényhozásba. T., Nemzetgyűlés! Én nagyon rövidre kívántam szabni felszólalásomat. Talán még szükségesnek tartanám megemlíteni, hogy a felsőházi törvényjavaslatnál a kormánynak és a többségnek két szempontot kellett különösen kikerülnie. Az egyik a túlzott reakció, a másik pedig a túlzott radikalizmus. Az.én meggyőződésem szerint ez a javaslat ennek a két ellentétes szempontnak kiegyensúlyozásával igyekezik ezt a felsőházi intézményt megalkotni, amely alkalmas eszközül, fog szolgálni ] a magyar történelmi alkotmány továbbfejlesztésére. Magam részéről - szerettem volna ^s ki- 1 évi november hó 5-én, pénteken. vánatosnak tartanám, hogy a nemzetgyűlés azt a kötelességét és azt a jogát teljesítse, illetőleg érvényesítse, hogy visszavezeti a magyar nemzetet a teljes alkotmányosság útjára. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvényjavaslat lépcsőül fog szolgálni ahhoz, hogy a magyar alkotmányos és demokratikus nemzeti közszellemből fakadó alkotmányosságot visszavezesse, visszahelyezze arra a piedesztálra, amelyen az ezer esztendőn keresztül módot és eszközt nyújtott arra, hogy ez a maroknyi nép itt egy állandó és a népek mérlegében súllyal biró nemzeti államot tudott megalakítani és fentartani. Ennek a gondolatnak munkálását látom én ebben a törvényjavaslatban és épen azért azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Szíves elnézését kérem a nemzetgyűlésnek, hogy ezúttal kivételesen nem a vita végén szólalok fel és ezáltal esetleg nem lesz módomban az utánam következő felszólalók kijelentéseire reflektálni, de erre két különös ok indit. Az egyik az a támadás, amely tegnap Nagy Vince t. képviselő ur részéről velem szemben történt, a másik azonban az, hogy, sajnos, holnap távol lévén s a vita esetleg befejeződvén, nem tudnék a vita végén felszólalni. Ami az első okot illeti, Nagy Vince t. képviselő ur támadását, azt látom, hogy a t. képviselő ur velem szemben magas, hazafias lóra ül (Derültség jobbfelől.) és meg akarja menteni velem szemben az erdélyi magyarságnak általa vélt vagy általa veszélyeztetettnek vélt érdekeit. (Rubínek István: Hivatva is van rá! — Zsirkay János: Elmúlt az októberi hangulat!) Én ezt kissé furcsának tartom épen a t. képviselő ur részéről. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is! — Rutainek István: A hét legjobb vicce!) mert amig én 20 évig, a békekötés előtt mindig, vagy többé-kevébé mindig az erdélyi magyarság érdekében szólaltam fel (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) és azt a politikát követtem, hogy mint az erdélyi magyarság egyik képviselője itt ebben a Házban lehetőleg érdekeinek szószólója legyek, addig a t. képviselő ur ebben az időben semmit sem tett az erdélyi magyarságért, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert tudjuk azt, hogy tagja volt egy olyan kormánynak, a Károlyi-kormánynak, amely ennek az erdélyi magyarságnak érdekeit valóban kockára tette. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Hebelt Ede: Ne hagyja magát kinevetni! — Szabó Imre: Székely minister ki volt? - Zaj.) A t. képviselő ur a maga vádjait bizonyos újságcikkekre alapítja, amelyek a külföldön jelentek meg. Én nem tudom, hogy ezek a cikkek milyen forrásból származnak, (Erdélyi Aladár: Gyanúsak!) mindenesetre dubiózüs forrásoknak látszanak lenni és én csak esodálkozhatom, hogy egy magyar képviselő, aki a helyzetről, a körülményekről, a viszonyokról, a lehetőségekről mindenesetre jobban kell, hogy informálva legyen, mint egy külföldi lap, amely a mende-mondákat esetleg á maga hasábjain elhelyezi, ezeknek reprodukálásával jön ide és kíván ellenem vádakat emelni. (Saly Endre: Majd meglátjuk a végén!) Igaz, a t. képviselő ur beszéde végén azt mondja, hogy ő azért hozza fel ezeket, hogy a miniszterelnöknek alkalmat adjon arra, hogy ezeket