Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-592

A nemzetgyűlés 592. ülése 1926. évi november hó 4-én, csütörtökön. 133 fel politikánkat, nyíltan merjük a konzervativ világrendet hirdetni és vállalni. Hát miért nincs meg" ugyanez az őszinteség" az igen t. kor­mányban, a többségi párban is, miért nem vál­lalják ők is nyiltan a konzervatív gondolatot? Méltóztassék elhinni, sokkal több haszon van egy gondolat őszinte hirdetésében, mint abban, ha valamely célt álutakon, csempészutakon kí­vánunk szolgálni. A t. többségi párt épen olyan konzervativ gondolkozású, mint amilyen konzervativ gon­dolkozású mi magunk is vagyunk. Valljuk be ezt nyiltan, vegyük fel a küzdelmet a radika­lizmussal szemben, de ne álutakon csempész­szünk be gondolatokat, mert saját hitünk és felfogásunk megbecsülése van abban, ha azt, amit hiszünk, azt nyiltan meg is merjük val­lani. A két elv közül, amelyeknek érvényesülé­séről az imént beszéltem, az egyik, amely külső súllyal érvényesül a törvényjavaslatban, a nem­zetnek történelmi osztályok szerint való képvi­selete. Még pedig itt jelentkezik elsősorban a nemzetnek a főnemieisségen keresztül való képvi­selete, amely elv a régi főrendiházból vétetett át és természetszerűleg bizonyos mértékig a mostani javaslatban is konzerválva van. Ez az a pontja a javaslatnak, amelyet a baloldalról a legvehemensebb en és a legagresszivebben szok­tak támadni. Én nem tudom, ezeket a támadá­sokat magamévá tenni, mert ha a főnemesség­nek ma már nem is "volna meg az a súlya és je­lentősége, amely régen meg volt, de^ mérhetet­len erő van és mérhetetlen jelentősége van a múlt megbecsülésének a jelen politikájára nézvei. Nézzük meg a történelmet, melyek azok a nemzetek, amelyek nem tíz és húsz évekre menő életre, hanem sok ezer éves múltra tekinthetnek vissza, mint Egyiptom, India és Kina. Mi az a centrális gondolat, amely ezer éveken át ke­resztülvonult ezeknek a nemzeteknek történeté­ben? Mindig és minden körülmények^ között a múlt megbecsülése, mégpedig olyan formában, hogy a jelen kor a maga egész életét csak a múlt organikus és logikus folytatásának te­kinti. Meg van ebben az érzelmi kapocs, de meg van az értelmi kapocs is. Mert a múlt megbe­csülése jelenti egyúttal a jövőbe való pillan­tást, jelenti az organikus fejlődést, jelenti, hogy a nemzet a múlton keresztül zökkenők, tévedé­sek nélkül okos, logikus, harmonikus, szerves ki fejlődés képen éli a maga életét. (Pikler Emil: Tehát becsüljük meg 48-at is!) Ugy van, negy­vennyolcat is. Kitörölni akarni a multat egy nemzet életé­ből, annyit jelent, mint elvágni azokat az élet­gyökereket, amelyek a nemzetet a múlton ke­resztül szervesen belekapcsolják az élet folya­matába. A múlt meg*becsülése tehát nemcsak érzelmi szempont, hanem a nemzetnek érdek­szempontja is, mert a múlton keresztül jut a nemzet egyedül abba a helyzetbe, hogy a maga életét zökkenők és forradalmi konvulziók nél­kül lehetőleg egyenletesen és az organikus fej­lődés elvei szerint élje le. Ha már most a főnemességnek a felsőház­ban való képviseletét nézem, azt látom, hogy a javaslat igenis számol azzal a ténnyel, hogy a főnemesség bizonyos mértékig ebben az ország 1 ban elsúlytalanodott, hogy a főnemesség ma már az országban nem az a tényező, amely egy­kor volt. (Kun Béla: Saját maga az oka!) Az egykori, majdnem kizárólagos főnemességi kép­viselet helyett a főnemesség- 31 és egynéhány főnyi képviselethez, jut a felsőházban. Ez olyan töredéke lesz csupán a felsőháznak, amely kü­lönösen akkor, ha ezeknek a jogoknak gyakor­lására kellő hivatottsággal nem rendelkeznek, -— és itt van az a korrektivum, amely megnyug­tathatja a baloldal aggályait is — ha tehát ez a töredék tényleg nem rendelkezik kellő hivatott­sággal a törvényhozói jogok gyakorlására, ak­kor olyan súlytalan és számba nem vehető tö­redéke lesz a felsőháznak, amely számba vehető funkciót kifejteni nem tud. Én igenis abban lá­tom a lényeget, hogy módot és alkalmat kell nyújtani neki arra, hogy igenis ahhoz a nagy múlthoz, azokhoz a történelmi tradíciókhoz, ah­hoz a társadalmi súlyhoz képest, amellyel a fő­nemesség Magyarországon még mindig rendel­kezik, mód és alkalom adassék neki arra, hogy nemcsak a nemzet körül vállalt jogok, hanem a^ kötelességek teljesítése térén is jó példával járhasson elől. A javaslat leggyengébb és legtámadottabb pontja, amely feltétlenül korrekcióra szorul, épen itt, a főnemesség részvétele körül van, amennyiben az a bizonyos családi könyv, amelyben a főnemesi családoknak a főrendi­házban való részvételi jogosultsága megálla­pittatott, a mai körülmények között semmi­esetre sem tartható fenn. Amikor azt látjuk, hogy abban a családi könyvben 127 magyar eredetű főnemesi családdal szemben 122 telje­sen idegen, vagyis nem elmagyarcscdott, ha­nem teljesen idegen család áll, amikor a főren­diházi tagságra jogosult főnemességnek úgy­szólván fele teljesen idegen a nemzettől, akkor ennek a családi könyvnek revizióját feltétle­nül követelnünk kell, még pedig a nemzet ér­dekében, mert amennyire szívesen vagyok haj­landó a főnemességnek fokozott befolyást biz­tosi tani a felsőházban való részvételnél, any­nyira perhorreszkálok szükségszerűen a ma­gam intranzigens, nacionalista felfogásából kifolyólag is^ minden idegen beavatkozást a nemzet életébe és különösen minden privile­gizált beavatkozást a nemzet törvényhozásába és törvényhozási életébe. A családi könyv re­víziója kardinális kérdés, olyan kérdés, amely akkor, ha megfelelő megoldást nyer, nagyon sok támadási felületet fog eliminálni a javas­lattal szemben, mert azok a bizonyos kétség­telen népszerűséggel jelentkező támadások, amelyek a felsőházi javaslattal szemben el­hangzanak, túlnyomó részben innen meritik ki­induló pontjukat. Ha tehát kizárólag magyar főnemesi családoknak adatik meg ez a privi­légium, akkor azok a támadások, amelyek ma elhangzanak, nagyon jelentékeny mértékben fognak veszteni erejükből. Itt, ennél a pontnál kell megemlékeznem még egy igen lényeges kérdésről és ez a főne­mességgel kapcsolatban az egyházi méltóságok részvétele az ország törvényhozásában, illető­leg a felsőházban. A javaslat 6. pontjában az ország egyházi méltóságai között szerepel a zsidó hitfelekezet két választott tagja. Hát igen t. Nemzetgyűlés, beszéljünk világosan erről a kérdésről sine ira et studio, és ne méltóztassanak ezt mindenáron az antiszemitizmus jelentkezésének tulajdoní­tani. Kérdem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy azok között az egyházi méltóságok között, akik ban­dériális alapon kapták valamikor a. magyar főrendiházban való részvétel jogosultságát, mi­féle magyar egyházi méltóság az a választott rabbi, aki, tudja Isten, talán épen az olaszlisz­kai csodarabbi is lehet? Ha a zsidó hitfeleke­zetnek vagy kisebbségnek bizonyos képvisele­tet akar juttatni az igen t. kormány és többség, akkor ezt ne ebben a 6. §-ban tegye, mert az 22*

Next

/
Thumbnails
Contents