Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-587
Ä nemzetgyűlés 587. ülése 1926. tartanak, a románokkal, szerbekkel, csehekkel! — Folytonos zaj.)) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Strausz István képviselő urat is kérem! (Strausz István: Tessék a nép közé menni a köztársasági gondolattal, mit fog mondani? — Klárik Ferenc: Y olt ön a nép között? — Strausz István: Én? Én oda megyek bármikor!) Strausz István és Klárik Ferenc képviselő urakat ismételten kérem, méltóztassanak csendben maradni — Egy hang a szélsőbaloldalon: Strausz, a szakértő!) Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Én koncedálom azt, hogy ezt a detronizációs törvényt a nemzetgyűlés bizonyos tagjai kényszer alatt hozták meg, (Halász Móric: Ugy is van) de a nemzetgyűlés nagyobbik része és azi ország legnagyobb része szivéből-lelkéből tapsolt ennek a törvénynek. {Ugy van! a szélsőbaloldaltn. — Felkiáltások jobbfelől: Na, na! — Hajós Kálmán: Saját szemüveg! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Horváth Zoltán: Hogy mennyire szolgalelkű ez a törvényjavaslat a Habsburg-házzal szemben, (Pikler Emil: A csecsemőket is beiktatja!) mutatja az, hogy a Habsburg-házzal szemben még a vagyoni cenzust sem állítja fel, mig a magyar főnemesekkel és indigénákkal szemben legalább vagyoni cenzust állit fel, hogyha érdemben nem is dolgozik a haza ügyéért, legalább adót űzet, háromezer aranykoronát, amit most pedig kétezer pengőremódosítottak, tehát legalább a kétezer pengőjevei hozzájárul az állam, kiadásaihoz, r de ezektől a Habsburgoktól az állam egy fillér hozzájárulást nem lát (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Inkább visznek!) Akárhol csavarog, akárhol kujtoTög a világban az a Habsburg, ha hazajön ... Zaj és felkiáltások jobbfelől: így nem lehet beszélni!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti kifejezést használni! (Zaj balfelől.) Csendet kérek! Én azt hiszem, hogy a Ház minden tagja egyet ért velem r abban, hogyha akiátr munkásról, akár iparosról, akár úrról, akár a királyi család tagjáról mondja valaki, hogy csavarog, az imparlamentáris kifejezést használ. (Szakács Andor: Nincs királyi család! — Klárik Ferenc: Király nincs!) Klárik Ferenc képviselő urat rendreutasítom. — Klárik Ferenc: Miért!) Mert állandóan közbeszól. (Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik Ferenc képviselő urat mégegyszer rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha nem méltóztatik csendben maradni, kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. (Zaj.) Horváth Zoltán: Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy nem illik igy beszélni. Hát t, képviselőtársam, az illemet én is ismerem annyira, mint ön, de ha a beszéd hevébe belemelegszik az ember és megjelenik lelki szemei előtt az a sok vér, gyilok, az a sok szenvedés, amelyet az a család ez ország népének okozott, akkor ne méltóztassék azon csodálkozni, hogy az ember ilyen kifejezésekre ragadtatja magát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aradi tizenhárom! — Zaj a jobboldalon. — Pikler Emil: A Batthyány-örökmécsest mért állították fel?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rothenstein Mór közbeszól. — Halász Móric: Kothenstein mint kuruc! — Derültség. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Lendvai István: Szamuelly áldozataira is emlékezünk!) Horváth Zoltán: Itt tartom szükségesnek az egységespárt szabadkirályválasztó és kisévi október hó 27-én, szerdán. 7 gazda tagjainak figyelmét felhívni : t. Mestó Zoltán, t. Szabó Sándor, t. Barabás Samu, t. Maday Gyula, t. Platthy György és t. kisgazdaképviselőtársaim egyenként és összesen, (Halljuk! Halljuk!) figyelmeztetem önöket, hogy a Habsburg-Lotbaringiai háznak ebben a törvényjavaslatban való elhelyezése az a kakuktojás, amelynek kikeltésével vissza fogják hozni a magyar trónra a Habsburgokat. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Önöket, t. szabadkirályválasztó és kisgazda képviselőtársaim, csúffá teszi gróf Bethlen István, önökkel szavaztatja meg a Habsburg-ház restaurációját. (Zaj a jobboldalon, — Gubicza Ferenc: Nem kérünk oktatást! — Propper Sándor: Pedig nagyon rájuk férne!) Az önök bejövetelét, mint a magyar parasztság bejövetelét azért üdvözöltük ... (Szijj Bálint: Nem parasztokat képviselünk, hanem magyar polgárokat! Micsoda sértegetés! — Pikler Emil: Németországban a Bauernpartei tagjai nyíltan parasztoknak nevezik magukat! Nem szégyen parasztnak lenni! Én legalább nem szégyelleném. Inkább dicsőség, mint szégyen!) Elnök: Pikler Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Horváth Zoltán: Azt hittük, hogy önök V-JÏ, akikrő 1 Kossuth Lajos azt mondotta, hogy hazám népe, nemzetem büszkesége; azt hittük, hogy amikor önök ide bejönnek, egy percig sem fognak megfeledkezni arról a felelősségteljes hivatásról, hogy minden esetben és minden körülmények között védjék, óvják az országot attól az önök által annyiszor átkosnak elkeresztelt Habsburg-uralomtól. (Csizmadia András: Na és?) Minthogy önök ezt nem teszik és Szijj Bálint képviselőtársunk előkelő nonszalansszal kijelentette, hogy őket nem érdekli a felsőházi javaslat... (Szijj Bálint: Mikor?) Egyik újságban interjú alakjában olvastam és sohasem cáfolta meg. (Halász Móric: Ki győzné azt mind megcáfolni, amit az újságok irnak?) Örülök azon, hogy alkalmat adtam t. képviselőtársamnak arra, hogy itt a nemzetgyűlésben az ország szine előtt cáfolja ezt meg. (Gubicza Ferenc: Nem is győzzük megcáfolni mindazt, amivel bennünket megvádolnak! — Pikler Emil: Megszavazzák-e a javaslatot, vagy nem, az a kérdés!) Elnök: Pikler Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Gubicza Ferenc közbeszól.) Gubicza Ferenc képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán: T. képviselőtársaim, önök csak akkor tudnak berzenkedni, ha kisüstről, vagy passzusról van szó!? (Csizmadia András közbeszól. — Egy hang a jobboldalon: Horváth Zoltán csak izgatni tud.) Vagy csak akkor tudnak ^berzenkedni, amikor államtitkári vagy ministeri állásról van szó? (Csizmadia András: Hány kisgazda van államtitkári állásban? Egyet mutasson közülük!) Amikor pedig egy ilyen főbenjáró fundamentális dologról van szó, amikor az ország tekintete önöket és a. szabadkirályválasztókat lesi. akkor önök hallgatnak s a szavazáskor majd telefonálni fognak? (Csizmadia András: Nem kérünk erkölcsi prédikációt!) Hát t, képviselőtársaim, én azzal a lelkiismerettel nem szeretnék odaállani a nép elé. (Csöngedy Gyula: Arról ne beszéljünk! — Propper Sándor: Mert nincs, azért ne beszéljünk róla! — Csöngedy Gyula: Nem cserélném el a lelkiismeretemet senkiével!)
