Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-591

A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. közés lehetőségét akkor sem, ha egészen más eltérő alapokon szervezzük meg az országgyű­lés két külön kamaráját, Beck Lajos t. képvi­selőtársam hivatkozott az ausztráliai Common­wealth esetére s arra, hogy ott súlyos összeüt­közések történtek, hogy .ez az állami életre bé­nitóan hatott, hogy súlyos állami érdekek ju­tottak veszedelembe. De t. képviselőtársam adós maradt azzal, hogy melyek voltak azok a súlyos állami érdekek, amelyek itt veszélyez­tetve voltak. Én nem tudtam felfedezni. (Beck Lajos: Sóadó törvény!) Hogy összeütközés volt. azt koncedálom, de hogy az állam érdeke veszélybe került volna, azt nem találtam. (Beck Lajos: Súlyos adókat hoztak, amelyek az ala­csony kereseti osztályra nézve veszélyesek vol­tak!) Hát azt mondja t. képviselőtársam a pénzügy mi nisternek, hogy a súlyos adók meg­hozatala az államot veszélybe hozza, mert ed­dig nálunk mindig azt hallottak, hogy az álta­lános választójog azt eredményezi, a veszélyt rejti magában, hogy alacsony adókat fog hozni vagy az adófizetést meg fogják tagadni. Nem tudtam figyelemmel végig kisérni, melyek azok \ veszedelmek, amelyek az ausztráliai Com­monwealthban előfordultak és hogy állami érdekeket veszélyeztettek. Egyet látok, azt, hogy ebben az alkotmányban a két Ház közötti összeütközés kérdése teljesen precíze szabá­lyozva van. Szabályozva van pedig akként, hogy az összeütközés után jön a házfeloszlatás és ha azután sem lehet elhárítani az összeüt­közés veszélyét, ha akkor sem lehet a kérdést megoldani a felmerült kérdésben. Ilyen körül­mények közöt nem tudom elképzelni azt a nagy állami veszedelmet, amely ebből a rendszerből származott az ausztráliai Commonwealth nél. Ettől eltekintve azonban felhivom a t. kép­viselő ur figyelmét arra, hogy egy határesetet hozott fel, mert épen ez az alkotmány az, amely a felsőházat a legteljesebb általános titkos vá­lasztójog, közvetlen választás alapján állit ja össze. Ez tehát egyáltalán nem argumentum abban a tekintetben, hogy a választás meg­felelő modulációjával ezt a veszélyt nem le­hetne elkerülni. Legyen szabad ehhez fűzni további sza­vaimat. A felsőház szervezésénél soasem lehet elkerülni az összeütközés veszélyét. Nem is kí­vánatos. Lehet szó arról, hogy az összeütközé­sek esetére provideáljunk, hogy az összeütkö­zések idejét lerövidítsük és a megoldást a leg­egyszerűbb formához kössük, de előre provi­deálni és aszerint csinálni reformot, hogy" az összeütközések teljesen kizárassanak, lehetet­lenség. Mert egyben meg kell egyeznünk, t. képviselő ur és ez az, hogy olyan törvényho­zás, amelyben a két kamara között egyáltalá­ban nincsen összeütközés, egyet bizonyít, azt, hogy a kamarák közül valamelyik abszolúte életképtelen. Én pedig azt mondom, hogy egy ilyen tökéletlen szerv, egy ilyen életképtelen alakulás nemcsak fölösleges a nemzet életében, de a legsúlyosabb veszedelmeket is rejti ma­gában. Nekünk nincs jogunk elfelejteni a közel­múlt tapasztalatait. Az 1918. októberi forrada­lom szereplő egyéneiről mindenkinek meg le­het a maga véleménye, azok felelősségéről a vélemények megoszolhatnak, egyben azonban meg kell egyeznünk és ez az, hogy az anarchia elindulásánál az egyes emberek szereplése je­lentéktelenül eltörpül a mellett * a veszedelem mellett, amelyet az állami élet gyengesége pro­dukál. Az országot a legnagyobb veszélyben itthagyó király, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és évi november M 3-án, szerdán. 127 a szélsőbaloldalon.) egy parlament, amely ön­magát feloszlatja a kivül álló tömeg kiabálá­sálra és követelésére és még annyi er kocsi erőt sem tud tanúsítani, hogy vezérét elparentálja, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) egy főren­diház, amely egy kétes értelmű és kétes értékű deklarációval nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy kitérjen az összeütközés elől: ezek adva vannak és megmagyarázzák azt, hogy ilyen könnyen tudott az anarchia ebben az ország­ban napok alatt úrrá lenni. Magyarország hivatalos képviseletéinek gyen­gesége az a nagy tanulság, amely felénk int az 1918. évi eseményekből. Egy idegen, a nemzet érdekeivel össze nem forrott dinasztia, egy par­lament, amely a legszűkebb választójog alapján tilt össze (Ugy van ! Ugy van ! szélsőbalőldalon) és amely mandátumát tiz évre meghosszabbitotta, egy főrendiház, amelyre már másfél évtizeddel ezelőtt saját termében kimondják a halálos Ítéle­tet : ezek voltak Magyarországnak hivatalos kép­viseletei akkor, amikor a legnagyobb harmóniára, a legnagyobb összefogásra lett volna szükség. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Ez volt az összeomlás oka!) De ha ezt világosan tudjuk, akkor feli kell tennünk a kérdést, jogunk van-e tovább haladni azon az ösvényen, amely Magyarországot egyszer már a halálos katasztrófa szakadékához vezette ? Mert a mai viszonyok sok tekintetben hasonló vonatkozásokat mutatnak. Az államfő jogi kap­csolata a nemzet egyetemével megszakadt. Egy nemzetgyűlés választotta meg őt, amely nemzet­gyűlés ma már a történelem pantheonjában por­lad és megállapithatjuk, hogy még hivatalos helyről is sokkal több követ, mint babért dobnak emlékére. Azóta az opportunités, a megalkuvás nem hozott olyan helyzetet, hogy a nemzet aka­ratát az államfő személyi kérdésében nyilvánít­hatta volna, (Úgy van ! Ugy van ! Taps a bal- és szélsőbaloldalon). Itt van maga a nemzetgyűlés intézménye, egy szűk, de talán nem is annyira szűk, mint inkább nyilt szavazási rendszer alapján megválasztott (Pikler Emil : Megf< rtőzött!) nemzetgyülés,amely­nek választójoga, választási technikája garancia lehet arra, hogy a kormány korrigálja a nemzeti akaratot, és semmiképen nem biztositéka annak, hogy a valódi nemzeti akarat érvényesül. S ennek betetőzéséül ime itt van most főrendiházi javaslat, olyan elveken felépitve, olyan elgondolás­ban megkonstruálva, amely ezt a testületet, mint idegen anyagot fogja a nemzet életébe, szerveze­tébe beilleszteni, amelynek semmi kapcsolata nem lesz a nemzet egyetemével, hanem idegen test lesz, amelynek tehát épen ezért súlya és értéke a nem­zeti akarat kifejezése szempontjából nem lehet. f A nemzet életében válságos pillanatok és nyugalmi időszakok váltják fel egymást. Grafi­konban rajzolván meg a nemzet életét, a leg­nagyobbfoku izgalmakat a legnagyobb mértékű apátia váltja fel. Ma a közöny korszakát éljük. De ki tudja, mi lesz holnap I Ki az, aki bizto­sítékot tud adni abban a tekintetben, hogy kül­politikai, szociális vagy gazdasági megrázkódta­tások nem fogják-e megrázni a nemzetet alapjá­ban 1 És akkor itt fog állani ez a nemzet jelenlegi helyzetében, amire az előbb mutattam rá, hogy hivatalos képviselet nincs összeköttetésben a nem­zet egészével ; nem lesz harmónia az államfő és a nemzet, a törvényhozás és a nemzet között (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ha elfogad­juk Horváth Zoltán javaslatát, akkor meglesz az összeköttetés ! — Horváth Zoltán : Ez nagy fele­lősség, ministerelnök ur ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Nagy, de megosztom önnel !) Ez a válságos időszak az, amikor a nemzet 20*

Next

/
Thumbnails
Contents