Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. moly, nem fogja azt a célt szolgálni, amelyet egyes ideális gondolkozású tudósok kitaláltak, hogy tudniillik fékül szolgáljon az alsóháznak. Fékül szolgál az alsóháznak ott, ahol a nemzet szabadon nyilatkozhatik meg, de ahol a nemzet nem nyilatkozhatik meg szabadon, ahol a nemzet meggyőződésének, véleményének nyilvánítását mindig korrigálják, ott fékre nincs szükség, ott a kormány a fék. A felsőház úgyis azt fogja csinálni, amit a kormány akar. T. Nemzetgyűlés! Amikor a törvényjavaslat indokolását olvastam, azt gondoltam, hogy a törvényjavaslat Ikészitői komolyan foglalkoztak azzal, hogy ez a törvényjavaslat a demokrácia igényeinek minden tekintetben megfeleljen, mert hiszen a törvényjavaslat indokolása azt állapítja meg, hogy (olvassa): »főrendiházunkat a kor követelményeinek megfelelően demokratikus irányban szükségképen át kell alakitanunk.« Ez egy imperativus. Ezt a törvényjavaslatot aláirta gróf Bethlen István és Pesthy Pál. a klormánynak tagjai, ha tehát ők ezt aláirtak, ennek konzekvenciáit Levonják le, és a törvényjavaslatba csakugyan olyan intézkedéseket tegyenek be, amelyek fedik az indokolásnak ezt a kifejezését. (Dénes István: Ez nem szokás!) Ugy van, t. képviselőtársam, ez nem szokás. Nem akarom azt a kifejezést használni, hogy ez tréfa, de talán mégsem komoly dolog, s minthogy nem komoly dolog, bocsássanak meg. hogy nekem is eszembe jut erről egy ilyen nem komoly dolog. A régi császári világban, amikor a baka, huszár vagy a tüzér kiszolgálta az ő három esztendejét, amikor leszerelt, falujába rendesen vitt magával egy képet is, amelynek alsó része vagy egy támadóállásban levő huszárt, vagy gviklesőt fogó bakát, vagy egy ágyún ülő tüzért ábrázolt. Ezzel a képpel azután elment a fotográfushoz és ott rátétette a maga fejét arra a képre. Természetesen ez egy kis komikumot jelent; talán megesett az is, hogy a huszár testére bakafej került, vagy forditva. Én is erre gondolok, t. Nemzetgyűlés, amikor a kormánynak ezt az indokolálsát látom; erre áz alapra — mert hiszen az indokolás kifogástalan — (Dénes István: Korrekt! Igazi demokrácia!) ugy látszik, nem a megfelelő, fej került. Erre az indokolásra gróf Bethlen István feje került. (Dénes István: Bakaképre grófi fej!) Miért nem demokratikus ez a felsőházi javaslati Általában azért nem demokratikus. mert elfogadja jogcímül a méltóságot, a hivatalt, továbbá a kinevezést és a vagyont. Ismét idézem Kossuth Lajost (olvassa): »A parlamentáris kormányrendszernek van árnyoldala,« — ez a párturalomnak megrögzitése — »de ezt az árnyoldalát hellyel-közzel s ideig-óráig a hatalmat kezelő egyének polgárerénye mégis mérsékelheti. De állandó biztosítékot ellene csak az önkormányzat, vagyis a népnek beleszólása, önkormányzati intézvények nyújthatnak, mert csak általuk élhetnek a nemzetek közéletet s csak közélet által fejlődhetik ki s tartathatik erőben a polgárerény kútfeje, a haza nagy érdekeit folyvást éber cselekvő részvéttel kisérő közszellem, mely a parlamentnek felfelé az önállásra támaszt nyújt, lefelé pedig az alkotmányos életnek üres formaisággá sorvasztásában fékül szolgál. Ahol a nemzet cselekvő részvéte a nemzet sorsának intézésében azon egy-egy szavazatra van szorítva, melyet a polgárok a parlamenti képviselők választásánál a szavazati ládába dobnak, — nálunk nem is dobnak — ott politikai közélet nincs s évi október hó 27-én, szerdán. 5 ahol az nincs, nemcsak az alkotmányosság a parlament mellett nem valóság, de maga a parlament is csak addig biztos, amig a nemzet nagy érdekeinek rovására is felfelé engedékenynek mutatkozik.« Ez^ t. Nemzetgyűlés, azt jelenti, hogy mindenütt,^ ahol csak lehet, a közéletben a polgárság működését kell igénybe venni, intézményesen az önkormányzatokat támogatni. Ez ,a javaslat, amelyben, mint mondottam, a méltóság, a hivatal, a kinevezés, a vagyon játssza a főszerepet, Kossuth Lajosnak ezt a tanítását figyelembe egyáltalában nem veszi. Itt a hatalom túlteng az államfő kezén. Ennek a felsőháznak létrehozása kevés kivétellel tulajdcnképen az államfőtől fog függeni. Álljunk meg itt egy szóra. Addig, amig az államfői méltóságot magyar ember tölti be, addig, amig a szuverenitásnak egyik részét magyar ember birtokolja, az ellen, hogy az államfőnek ily túlságos beleszólást adjunk a törvényhozás egyik házának megalakitásába, talán nem igen lehet kifogást tenni. De hol van az megirva és miképen nyújt nekünk a kormány biztosítékot abban a tekintetben, hogy az államfői méltóságot nem fogja-e valamikor egy. az országra, a nemzetre, a népre idegen egyén elfoglalni. (Halász Móric: Károlyi Mihály óta nem lehet!) Egy olyan idegen egyén, aki nem a nemzettel érez együtt, akinek az lesz a törekvése, mint minden embernek, mert hiszen ez az emberi gyöngével együtt jár, hogy a saját hatalmát erősítse, a saját hatalmát bástyázza körül és akkor az államfő kezébe letett hatalom visszafelé fog elsülni. Igen t. igazságügyminister ur, én egy percig sem kétkedem az ön jóhiszeműségében, mert igy ismertem meg, de méltóztassék megengedni, ma is itt dul-ful közöttünk az a hare, amely nyíltan ugyan nem az államfői állás elnyerését tűzte ki céluL hanem most a kultúrharc mezébe bujt. Látom azt, hogy itt a keresztény egyházak egymással viaskodnak, harcolnak, és az egyházaknak ebben a harcában tulajdonképen az államfői kérdés körüli harcot látom. (Sütő József: Ez van mögötte!) Amig a protestáns egyházak nacionalisták, nemzeti felfogásúak és meggyőződésem, hogy magyar királyt óhajtanak a magyar trónra, addig a másik egyházról, t. minister ur, ezt nem tudnám elmondani. Dacára annak, hogy katholikus ember vagyok, nekem az a meggyőződésem és azt a harcot látom, hogy ebben az egyházi harcban igenis tulajdonképen a királykérdés a lüktető erő. Azért törekszenek, azért igyekszenek a különböző egyházaknak főpapjai politikai hatalomhoz jutni, hogy azután politikai hatalmukkal beleszólhassanak ennek a kérdésnek eldöntésébe. (Halász Móric: Csodálatos !) Méltóztassanak meggondolni és megfontolni, hogy itt az idő, itt az alkalom, amikor a magyar alkotmány szerint ismét abba a helyzetbe került az ország, a nemzet, hogy a törvényeink értelmében amugyis átruházott királyi hatalmat a maga megfelelő medrébe visszaszoríthatja. Ma nincs király, egyedül a mi kezünkben, a nemzetgyűlés kezében van a szuverenitás. A nemzetgyűlés tehát ezzel a szuverenitásával ugy éljen, hogy a leendő királynak csak annyi hatalmat és olyan jogkört adjon, hogy a nemzetek túlsúlya, a szuverenitásnak nagyobb része itt maradjon a nemzet kezében. (Klárik Ferenc: Demokratikus alkotmány kell!) Ha maid lesz király... (Strauss István: Van ki-