Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-591
A nemzetgyűlés 591. ülése 1926. évi november hó 3-án, szerdán, Zsitvay Tibor és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Györki Imre, Rassay Károly. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpelláció : Kun Béla, a beliigyministerhez, a belügyminister urnák távirati intézkedése tárgyában, mellyel a hódmezővásárhelyi törvényhatósági bizottsági időközi választásokat — 32 üresedésben levő tagsági hely betöltéséről volt szó — az 1914. évi elavult választói névjegyzék szerint kivánja megtartani. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A Jcormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Vass József, Scitouszky Béla, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 2i5 vérekor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Láng János jegyző nr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig: Perlaki György jegyző ur. Bemutatom özv. Hír Györgyire levelét, amelyben férje elhunyta alkalmából a nemzetgyűlés részéről kifejezett részvétért köszönetet mond. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a kőszegi ipartestületnek Lingauer Albin képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a forgalmi adó eltörlése tárgyában, továbbá Kőszegen és környékén lakó hadikölcsöncímlet-tulajdonosoknak Lingauer Albin képviselő nr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a hadikölcsönök valorizálása ügyében. A kérvényeket a házszabályok 226. §-a értelmében a Ház kiadja a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőházáról szóló* törvényjavaslat (írom. 751, 818) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Bármely nemzetgyűlési képviselő számára nagyon hálás feladat lenne a felsőházi törvény javaslat tárgyalása kapcsán rámutatni a magyar történelem lapjaira, rámutani arra, hogy a Habsburgok milyen szerepet töltöttek be ennek, az. országnak életében, mennyire azonositottáfc magukat a nemzet érdekeivel, az állampolgárok kötelezettségeivel s rámutatni arra, hogy a magyar arisztokrácia, az úgynevezett magyar történelmi osztály miként kívánt beilleszkedni a nemzet életébe, miként kívánt részesévé lenni a nemzeti hatalomnak és a nemzet vágyainak. NAPLÓ. XLVI. A magam részéről mégis mellőzni kívánom e szempontok felsorolását egyrészt azért, mert előttem felszólalt t. képviselőtársaim e kérdésekkel már részben foglalkoztak, másrészt azért, mert e kérdések taglalása túlhaladná a képviselői felszólalás keretét; a magyar történelmi élet e rendkívül érdekes kérdéseiről köteteket kellene írni és köteteket kellene írni arról, hogy mennyire idegen volt ez a dinasztia a nemzet, a magyarság szempontjából, menynyire nem tudott asszimilálódni és mennyire nem tudta magát azzal azonosítani a magyar arisztokráciának legalább is igen tekintélyes része. Amikor a törvényjavaslattal foglalkozni kívánok, elsősorban azt a kérdést óhajtom érinteni, vájjon szükséges tényező-e egyáltalán a törvényhozásnak ez a második faktora, vájjon szükséges és időszerű-e a felsőház megalkotása. Ha ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot, meg kell állapitanom, hogy annak sem időszerűsége, sem a szükségszerűsége nincs meg. Ha valamikor a középkor folyamán lehetett szó arról, hogy ugy a magyar állam, mint a külföldi államok törvényhozása kétkamarás rendszerre oszlott, annak az akkori viszonyokhoz és állapotokhoz mért időszerűségét még meg lehetett érteni. Most azon ban erre semmi szükség nincs s e törvényjavas^ lat megalkotása mellett semmi olyan célszerűségi szempontot felhozni nem tudok, amely a felsőházi javaslatnak a magyar törvénytárba való beillesztését feltétlenül szükségessé tenné. Azok, akik a magyar országgyűlésnek két kamarára, alsó és felső táblára való megoszlását figyelemmel kisérték, láthatták, — de az itt korábban elhangzott felszólalások kapcsán is láttuk már — hogy ez történeti fejlemény volt, amelyet akkor sem a szükségszerűség szült. Történelmi fejlemény volt, amelyet nagyrészt praktikus okokkal magyaráztak, de nagyrészben hozzáárult a kétkamarás rendszer fejlődéséhez az is, hogy a köznemesség, amely korábban részese volt a törvényhozásnak, s amely egyenlő jogokat gyakorolt a felsőházba tömörült -tagokkal, részben szegénysége, részben kulturálatlansága folytán az idők folyamán nem tudott tempót tartani a felsőtáblai tagokkal. Akkor azonban, amikor azt látjuk, hogy 18
