Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

60 A nemzetgyűlés 570. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. letek emlékirataiban már olvastam, hogy Debrecen városában a színházat nem támogatja eléggé a lakosság, nem áll meg, mert ha a minister ur megkérdi ministertársát, a kultuszminister urat, az is megmondja, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette, bármilyen látogatottság mellett is, egy szinházat kellőképen fentartani nem lehet

% A minister ur azt a tanácsot adja a városnak, hogy a város azt a vigalmi díjat is, amelyet beszed ezen mozielőadások után, forditsa a színházra és ne kérjen uj engedélyt. fEzt az összeget a minister ur 1 milliárd koronára értékeli és ez szerinte elégséges lesz a fentartására is. Mélyen t. minster ur, tessék nekem megmagyarázni, hogy a magyar közigazgatás legfőbb őre hogyan mondhat olyant, hogy most a vigalmi díjak kérdését máskép rendezze a város, mikor a vigalmi díjak hováforditásának kérdése már régen szabályozva és rendezve van. A minister ur a városnak ilyen irányú megállapításait annak idején bizonyára szabályrendeletben jóvá is hagyta, ott meg vannak jelölve azok a kulturális feladatok és célok, amelyeket szolgálnak ezek a vigalmi díjak és erre a színház fentartását ne méltóztassék már rácsapni, mert azt a város innen fedezni már igazán nem tudja. Elég az hozzá, hogy Debrecennek közel 120.000 lakosa van és a mozik száma azt a mértéket, amelyet a lakosok számát illetőleg az a bizonyos mozirendelet felállít, nem üti meg, tehát Debrecen városának még joga volna moziengedélyt kérni. Maga a város kérte azt, meghatározta a célját is. Azonban végtelenül sajnálom, hogy a minister urat csupán azok az érdekek vezetik, hogy a létező moziengedélyek érdekeit nem akarja veszélyeztetni s védi a mozikartellt, sőt azt megengedhetőnek és helyes dolognak tartja Debrecenben. Sajnálom, hogy a belügy minister urat ezekben a .kérdésekben meggyőzni nem tudom s igy a minister ur megtagadta a városnak azt a jogos kívánságát, hogy a maga részéről a már meglevő mozik mellé más mozit állithasson fel. A választ természetesen nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Csak két megjegyzést kívánok tenni a képviselő ur felszólalására, mert hiszen érvelésének legnagyobb részére a választ már a felolvasott Írásbeli válaszban megadtam. Elsősorban leszögezni kivánom, hogy nekem sokkal kényelmesebb volna ugy eljárni, ahogy a képviselő ur kívánja, hogy én hatra-vakra, jobbra-balra osztogassak moziengedélyeket, mert hiszen méltóztatik elképzelni, hogy ilyen kérésekkel napról-napra járulnak hozzám, eszerint tehát bizonyos ellenálló képességre is van szükség, hogy ezeket a kéréseket az egészen kivételes eseteket kivéve, ne vegyem figyelembe. Nézetem szerint akkor, amikor a mozikérdést ugy rendezték, hogy bizonyos számú mozgófényképszinház engedélyt adtak a különböző városokban és helységekben és ezeket legalább is az egyének legnagyobb részénél, vagy rokkantság, vagy más háborús veszteségek folytán adták, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor nem lehet helyes politika, hogy a mozi engedélyesek számát ad infinitum szaporítsam. Ha a képviselő ur érdeklődik, meg tudja állapítani, hogy az efféle kéréseknek az egész vonalon mindig ellenállottam és egy-két nagyon méltányos esettől eltekintve nem mondhatja a képviselő ur azt, hogy speciálisan Debrecen városával szemben jártam volna el szűkmarkúan. De helyre kell igazitanom másodszor a képviselő urnák azt a beállítását is, mintha én kereken megtagadtam volna Debrecen városától a moziengedély megadását, vagy mint a t. képviselő ur interpellációja előterjesztése alkalmával mondotta, arra utasítottam volna a várost, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületével kössön szerződést. Én a a városnak azt a választ adtam, hogy a moziengedélyek szaporítása jelenleg a városban lehetetlen, tehát, amennyiben a város bármelyik engedélyest rábírja arra, hogy engedélyéről lemondjon, az igy megüresedő moziengedélyt a város fogja megkapni. Második leiratomban pedig ismét leszögeztem és megmondtam, hogy, mihelyt a moziengedélyek száma a városban csökkent, a város fogja megkapni a moziengedélyt. Én tehát a város érdekeire igenis tekintettel voltam és lekötöttem magamat arra nézve, hogy amennyiben üresedés áll be

3 a megüresedő moziengedélyt a város kapja, azonban épen a város felterjesztése folytán nem is lehettem abban a helyzetben, hogy a moziengedélyek számát szaporítsam, A város a maga felterjesztésében szórói-szóra azt mondta, hogy az egységes vezetés alatt álló három mozgó egyike voltaképen felesleges, mert hiszen az év nagy részében zárva áll. Tehát, ha igy is felesleges az egyik moziengedély, azzal, ha még egyet adok, tulaj donképen két felesleges mozi lesz. A város maga áílapitja meg felterjesztésében, hogy a Debrecen városában eddig kiadott moziengedélyek sem jelentenek értéket, tehát, ha uj moziengedélyt adok ki, ez sem fog értéket jelenteni, ez sem jelentett volna a városnak értéket, ellenben ártott volna az eddig kiadott engedélyek tulajdonosainak. A maga részéről tehát most sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy abban az esetben, ha Debrecen városában lehetőség mutatkozik arra, hogy létszámszaporitás nélkül adjunk moziengedélyt, ezt a város részére tartom fenn, mindaddig azonban ragaszkodom ahhoz az elvemhez, hogy megfelelő számú moziengedély van kiadva, miért is nem kivánom az engedélyek számát szaporítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló ur kivan szólniHegymegi Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés : Egész röviden meg kell állapitanom, amit a belügyminiszter ur beszédéből és válaszából meg lehet állapítani, hogy a moziengedélyek dominiumok s ezek védelme van a belügyminister úrra bizva. A belügyminister ur ma is a mozikartelleket védi, mert Debrecen város igenis olyan mozijogot akar, amelyet a kartell folytán nem gyakorolnak. Ha a belügyininister ur szivén viseli Debrecen városának érdekeit, akkor ki kellett volna adni az engedélyt a városnak, s igy ezzel a felhagyott joggal a város élhetett volna is. Sajnálattal most már csak arra hivom fel a belügyminister ur figyelmét, hogy a kormány saját lapja a »Debrecen« 1925. december 10-iki számában — amely lap Ángyán sajtófőnök ur részéről nagy anyagi támogatásban részesül, — arra kéri a belügyminister urat, mint a legfőbb rendészeti főhatóságot, hogy legyen szives, vizsgálja meg, hogy ezek a jövedelmek hova és milyen célra fordíttatnak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felàl\am.( Megtörténik.)Többség! A nemzetgyűlés a választ tudomásulvette. Áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Györki Imre képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): Interpelláció az összkormányhoz. 1, Nyilatkozzék a kormány arra vonatkozólag, hogy milyen kormány hatósági rendelkezés alapján adta ki Pest vármegye főispánja 57. biz./1926.