Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

40 A nemzetgyűlés 570.ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. nisterelnöke vagyok, de nem vagyok egy kisdedóvoda alkalmazottja. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Herczegh Béla: Fizesse viszsza a képviselői napidíját! — B. Podmaniezky Endre: Jobb lett volna nem közbeszólni! — Neubauer Ferene: Ott van egy szellemi proletár! — Zaj. — Elnök csenget.) Természetes, hogy ezek a bizalmi férfiak, akik már eleinte kijelöltettek a Népszövetség által, ezt a felügyeletet egy Budapesten i-ezideáló megbízottjuk utján fogják gyakorolni, természetesen azon jogkörön belül, amelyet a jegyzőkönyvek nekik megengednek. Következik a második kérdés, amely kapcsolatos a kontroll megszűntével s ez a párisi kontrollbizottság működése. Amint f méltóztatnak tudni ez a bizottság annakidején kreáltatott a trianoni békeszerződés 180. §-ában a reparáeiós bizottság részére biztosított jogok védelmére. Ennek megfelelően intézkedett a 2. számú protokoll VIII. cikke, erről a kérdésről, amely azt mondja (olvassa): »Magyarország elfogadja egy ellenőrző-bizottságnak a létesítését, amelyet a jóvátételi bizottság fog kijelölni. Ennek a bizottságnak az a feladata, bogy a trianoni szerződés 180. cikke által a jóvátételi bizottságra ruházott jogokat mindennemű sérelem ellen biztosítsa.« Később azt mondja (olvassa): »Azokat a módozatokat, amelyek szerint fogja gyakorolni az ellenőrzőbizottság a jelen jegyzőkönyvben megállapított hatáskörét a helyreállítási időszak befejeztével, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa fogja a jóvátételi bizottsággal egyetértésben a helyreállítási időszak befejezte előtt megállapítani. Magától értetődik azonban, hogy ez nem érinti azokat a jogokat és azt a hatáskört, amelyeket a jelen jegyzőkönyv a bizalmi férfiakra ruház.« Ez volt az oka annak, hogy ebben a kérdésben is a jegyzőkönyveknek megfelelőleg kellett a bizottságnak döntenie és erre vonatkozólag három határozatot hozott. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az egyik kimondja, hogy a magyar^ kormány a bizottsággal ezentúl közvetlenül érintkezik. Ez azért volt szükséges, mert a helyreállítási időszak alatt csakis a főbiztos utján érintkezett a magyar kormány a kontrolibizottsággal, de ez a láncszem kikapcsolódván, az érintkezés megszűnt volna, ha a Népszövetség határozatot, nem hozott volna. A második pont azt mondja ennek megfelelőleg és ebből kifolyólag, hogy »a magyar kormány szükség szerint képviseltetni fogja magát a bizottság párisi ülésein.« Végre a harmadik határozat azt mondja, hogy: »az egyéb intézkedései a VIII. cikknek érvényben maradnak«, ami annyit jelent, hogy ez a bizottság ezentúl is nem Magyarországon, hanem Magyarországon kivül fogja üléseit tartani és csak annyi jogkörrel fog birni, mint amennyi jogkörrel eddig birt. T. Nemzetgyűlés! Ezzel áttérek az utolsó kérdésre, amelyről a Népszövetségnek határoznia kellett és ez az úgynevezett kölcsönmaradványoknak kérdése. È kölcsönmaradványokról a legtöbb szó esett, ugy tudom, a publicisztikában és a közélet férfiai részéről. A magyar kormány egy elvi határozatot szeretett Volna elérni ebben a pontban, amelynek megfelelőleg a kölcsönmaradványok invesztíciós célokra fordíthatók. Mindjárt jelzem azonban, hogy nem a következő 1926/27. évi költségvetési évre, hanem az azutáni években kívánta volna azokat két év alatt felhasználni. Azért nem az 1926/27-iki évben, mert erre az évre már a Népszövetség 50 milliót felszabadított és azonkívül a pénztári feleslegekből is akkora összeg áll rendelkezésünkre, hogy a pénzügyminister ur a következő költségvetési évre egy 100 milliós beruházási programmot keresztül tud vinni anélkül, hogy ujabb összegek felszabadítását lettünk volna kénytelenek kérni. (Horváth Zoltán: Gyenge! — Br. Podmaniczky Endre: Mi az a gyenge! — Zaj jobbfelől.) Itt tehát nem az anyagi érdek vagy szükséglet volt az, amely a kormányt arra indította, hogy e kérdés elvi rendezését kérje, hanem bizonyos elvi differenciák a felfogásokban és elsősorban a gyakorlati szempont, hogy ugyanakkor, amikor a kontroll megszűnik, amikor a budgetnek, a bevételeknek, kiadásoknak általános felügyelete megszűnik és ennek folytán nem leszünk kénytelenek évről-évre, sőt három hónapról három hónapra a Népszövetségnél ebből a célból megjelenni, hogy akkor az összes restanciákat valamely módon intézzük el elvi alapokon, hogy azután szabadon mozoghassunk a nélkül, hogy kötve lennénk további feltételekhez. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a gyakorlati szempont volt tehát az, amely diktálta a kormánynak, hogyha lehet, ezt a kérdést is likvidáljuk véglegesen és ne legyünk kénytelenek ebben a kérdésben újból Genfhez fordulni. De a kormányt nem az anyagi kérdés és nem az 1926/27. évi költségvetés érdeke vitte oda. Mármost, mi a határozat tartalmai A határozat nem visszautasító, mint ahogyan azt feltüntetni akarták, (Propper Sándor: Kitérő választ adott!) hanem halasztó hatályú. (Rassay Károly: Honnan vették ehhez a jogot, az a kérdés?!) A határozat ugy szól, hogy a Népszövetség helyesli a pénzügyi komité javaslatát, amely szerint a kölcsön diszponibilis részének hováforditására nézve szükségtelennek látja a jelen pillanatban haladéktalanul döntést hozni. (Rassay Károly: De honnan vette ehhez a jogot? — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindjárt rátérek, tessék megvárni. Nagyon örülök az érdeklődésnek és azt hiszem, hogy meg fogok felelni mindenre. Először csak le akarom szögezni, hogy itt nem egy visszautasító határozat hozatott, hanem egy halasztó hatályú. (Propper Sándor: Kitérő választ kapott! — Derültség és zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Ezt szerették volna, ugy-e? — Meskó Zoltán (Propper Sándorhoz): Maga ne térjen ki!) Sokan itt vélték fölismerhetni azt a politikumot, azt a csepp politikumot, amely technikai kérdésekbe belevegyülve, kiforgatta azokat a technikai és pénzügyi intenciókat, amelyek tulajdonképen egyesek szerint a jegyzőkönyvekből ki volnának magyarázhatók. Én legjobb hitem és tudomásom szerint állítom, hogy ha volt valahol politikum, ugy ennél a kérdésnél nem volt politikum. Hogy ezt bizonyítsam, négy argumentumot kívánok felhozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egyik az, hogy ezt a határozatot a pénzügyi bizottság hozta egyhangúlag, bizottság, amely a leghangosabban tiltakozott az ellen, hogy ebbe a kérdésbe és egyáltalában a kérdések összeségébe bármiféle politikai momentum belevegyittessék. (Ugy van! jobbfelől.) A második az, hogy miután ez a határozat egyhangúlag hozatott, tehát azok is resztvettek^ ebben a határozathozatalban, akik végeredményben keresztülvitték azt, hogy a másik kérdésben: a kontroll kérdésében a politikum nem tudott érvényesülni dacára annak, hogy talán épen ennél a kérdésnél pointirozottan igyekeztek volna egyesek politikumot be-