Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

38 Á nemzetgyűlés 57Ó. ülése 1926. évi június hó 16-án, szerdán. kedéseknek abból a célból, hogy a házvagyon is felszabaduljon azok alól a korlátozások alól, melyeknek a háború folyamán alávettetett. A lakások felszabadítása érdekében tervszerű akciót vitt keresztül, amelynek lezárása ezután fog bekövetkezni. (Klárik Ferenc: Ez aztán nagyszerű! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak építkezni nem építkeznek!) Nem is említem az épitési akciót, mert az nem függ össze szorosan a pénzügyi kérdésekkel. Ugyancsak hasonló akciót folytatott a kormány abból a célból, hogy az állami üzemek reorganizáltassanak és újból hasznothajtóvá tétessenek. Átalakította kereskedelmi üzemekké, deficitjük eltűnt. Egy sora az invesztícióknak hajtatott végre az állami üzemeknél, elsősorban az államvasutaknál és a postánál, amelyek ma már ezeket az üzemeket abba a helyzetbe hozzák, hogy közgazdasági életünk követelményeinek teljes mértékben megfelelhessenek. Azok az évi pótlások, melyek a költségvetésekben programmszerüen elő voltak irva, mint olyanok, amelyek az üzemek deficitjét fedezni lesznek alkalmasak, nem váltak szükségessé. Az állam nem volt kénytelen az üzemek deficitjét fedezni, mert ilyenek nem voltak és ezeket is kizárólag az üzemeknél inveszticiós célokra volt képes fordítani. Mindezek az intézkedések, amelyeket igy csak egészen rövid vázlatban adhattam meg, de amelyek igy felsorolásban is olyan tömegét jelentik az intézkedéseknek, a kormányzati gondoskodásnak, amelyre a magyar parlamentarizmus történelmében alig hiszem, hogy valamelyik kormány a múltban rámutathatott volna, eredményezték azt... (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: És a vége nyomor és pusztulás! — Zaj. — Szomjas Gusztáv: Ugyan ne éretlenkedjék! Sokkal komolyabb dolgok ezek, semhogy ilyen éretlen közbeszólásokkal zavarják! — Propper Sándor: Nézzék meg közelebbről! — Szomjas Gusztáv: Néni egyéb, mint okvetetlenkedés! — Zaj. — Klárik Ferenc: Maga beleszületett a jólétbe! — Elnök csenget.) Ne méltóztassék sohasem elfelejteni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon-) hogy 1918-ban legyőzött állam voltunk, amelyben forradalmat csináltak, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rupert Rezső: Önnel együtt! — Propper Sándor: Ki volt a székely nemzeti tanács elnöke!) amely forradalom felforgatta ennek az országnak intézményeit alapjában, züllésbe vitte az ország pénzügyeit. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) aminek következményei voltak azután r az idegen megszállás és mindazok az atrocitások, (Zaj a jobb- és baloldalon. — Szomjas Gusztáv: És rablások! — Karafiáth Jenő: Erről tessék beszélni! — Folytonos zaj. — Saly Endre: Ki hozta be a románokat?) amelyeket ez az ország elszenvedett és amelyekből egy polgári kormánynak kellett az országot kiemelni. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. —

t Szeder Ferenc: Miért nem méltóztatik beszélni a világháborúról!) Elnök: Csendet kérek. Szeder képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hol vannak a Károlyi-főispánok!) Propper Sándor képviselő urat másodszor figyelmeztetem. (Klárik Ferenc: Ott ülnek!) Klárik Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. (Peyer Károly: Károlyi ministerei évekig voltak a kabinetben!) Peyer Károly képviselő ur, csendet kérek. (Huszár Dezső: Hát a szovjettagok hol vannak!) Gr- Bethlen István ministerelnök: Én mindenkinek kritikáját elismerem jogosnak, csak azokét nem, akik a maguk részéről hozzájárultak ahhoz, hogy az ország ilyen züllésbe kerüljön. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Saly Endre: A frankhamisításhoz ki járult hozzá! Ki okozta azt! — Nagy zaj. — Barabás Samu: Több szerénységet várunk! — Propper Sándor: Ki volt a székely nemzeti tanács elnöke! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Hogy hivták azt az urat! — Propper Sándor: Gróf Bethlen Istvánnak!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Én nem voltam. Nagy tévedés. Méltóztassék talán először jobban informálódni s azután vádaskodni, (Propper Sándor: Egészen jól vagyok informálva!) mert rendesen azt tapasztaljuk, hogy előbb vádaskodnak és azután kérik az információt. (Zaj. — Erődi-Harrach Tihamér: Megint csak rágalmazni kell. — Herczegh Béla: Nem kíváncsi az ország ma Propper úrra! — Propper Sándor: Talán egy másik Bethlen István gróf volt!) Ezeknek az intézkedéseknek volt eredménye azután, hogy a budgetben nem deficitek jelentkeztek, mint ahogy azt 1924-ben gondoltuk és előre láttuk volt, hanem a budgetek 1924/25-ben és most 1925/26-ban felesleget eredményeztek. Ennek volt eredménye azután az, hogy most már azt mondhatjuk, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy költségvetésünk egyensúlya egészséges alapokon áll, mint ahogy azt a II. számú Népszövetségi protokollum előírja az 1926. év július l-re. Egészséges alapokon áll azért, mert nem szükséges sem kölcsönhöz, sem inflációhoz folyamodnunk abból a célból, hogy az állam kiadásai fedezhetők legyenek. Ez eredményezte azt, hogy a költségvetés állandó alapokon áll, mert nem várható olyan váratlan kiadásemelkedés vagy olyan váratlan bevételcsökkenés, amely a költségvetés egyensúlyát megbontani alkalmas volna és eredményezte azt is, hogy ez a költségvetés megfelelő rezervákkal bir, amelyek abból adódnak, hogy a tisztviselői létszámcsökkentés kihatásai főleg a következő években fognak jelentkezni, hogy a túlzott és rendkívüli nyugdíjterhek csökkenéséből beállott előnyök a költségvetés mérlegét javítani lesznek alkalmasak és ha mindazok a takarékossági intézkedések, amelyeken — ismétlem — a takarékossági bizottság szervesen dolgozik — keresztülvitetnek, (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Igen, de nem hajtja végre a kormány!) mint ahogy azoknak keresztülvitelét a kormány célozza és szándékolja, itt is olyan rezervákra mutathatunk rá, amelyek a költségvetés szempontjából csakis kedvező eredményt tüntethetnek fel. E mellett rá kell mutatnom még két körülményre, amely a költségvetések fejlődése szempontjából örömteljes. Az egyik az, hogy amig eleinte a költségvetésekben a személyi kiadások úgyszólván az oroszlánrészt foglalták el és a költségvetésnek majdnem 60%-át személyi kiadásokra voltunk kénytelenek fordítani, ez az arány ma már lecsökkent 51%-ra és a másik az, hogy az egyenes adók a közvetett adókkal, a forgalmi adóval szemben fokozatos emelkedést mutatnak, mert míg 1923-ban az egyenes adók még csak 15%-át tették a bevételeknek, ma már 22%-át teszik, amig a forgalmi adó ugyanabban az időben az állami bevételek 40%-át képviselte, ma már csak 18%,-át képviseli. Ez is bizonyítéka annak, hogy költségvetésünk egészséges alapokon van fölépítve és