Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-570

36 A nemzetgyűlés 57Ô. ülése 1926. Szabó Zoltán elődaó: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Bemutatom a nemzetgyűlés kivándorlási bizottságának a magyar kir. belügyminister ur által, a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-a rendelkezése alapjáü kiadott engedélyekről szóló jelentését. Tisztelettel kérem, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni méltóztassék. (Helyeslés ) Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és napirendre tűzése iránt annak idején fogok javaslatot tenni. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a Népszövetségi Tanács most lefolyt ülésszakának tárgyában napirendelötti felszólalásra kértek és kaptak tőlem engedélyt: Peyer Károly, Rupert Rezső, Pakots József, Szilágyi Lajos és báró Szterényi József képviselő urak. Mielőtt azonban a napirendelőtti felszólalásokra áttérnénk, a ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A szokásnak megfelelően Genfből visszatérve jelentésemet kivánom megtenni a t. Háznak azokról a tárgyalásokról, amelyeket ott folytattam. Azt hiKzem, szükséges, hogy felszólalásom alkalmával eloszlassak bizonyos félreértéseket, amelyek az ott hozott határozatok tartalmára és jelentőségére nézve a magyar közvéleményben máris elterjedtek. A jelenlegi tárgyalások célja az volt, hogy most, amikor július 1-én letelik a programmszerü idő, amely a Népszövetséggel karöltve a magyar pénzügyi szanálást kellett volna, hogy szolgálja, megállapittassék az, hogy Magyarország kötelezettségeinek az egész vonalon megfelelt, hogy Magyarországon a pénzügyi egyensúly helyre van állitva, hogy pénzünk értékének stabilitása biztositva van és mindazokat a programmszerü kötelezettségeket, amelyeket pénzügyi és egyéb tekintetben vállaltunk, keresztülvittük. Második feladata volt tárgyalásainknak az, hogy ha ez megállapíttatik, ennek a megállapításnak konzekvenciája is levonassék és nevezetesen, hogy likvidáltassék az a szervezet, amely a népszövetségi programúinak megf elelőleg a programm véghezvitele érdekében felállíttatott, likvidáltassék elsősorban a kontroll, az általános ellenőrzés a magyar pénzügyek felett, amely a Népszövetséggel együtt felvett jegyzőkönyv 6. §-ában foglaltatik és likvidáltassanak mindazok a kérdések, amelyek a kontroll likvidálásával kapcsolatosak. Ezek között különösen három kérdést kivánok felemlíteni. Az egyik az, hogy meg volt állapítandó az, hogy a kontroll megszüntetése esetén a bizalmiférfiak, akik a hitelezők érdekében lettek annakidején felszólitva működésük teljesítésére és akiknek működése a II. számú protokollum 9. cikkében foglaltatik, mikép fogják működésüket a jövőben kifejteni. A kontroll megszüntetésével kapcsolatos második kérdés, amely eldöntésre vár, az, hogy ugyancsak a jegyzőkönyvekben megszervezett párisi kontrollbizottság mikép fog a jövőben a magyar kormánnyal érintkezni és feladatát teljesíteni. Végre a kérdések harmadik csoportja vonatkozott és vonatkozik a kölesönmaradványra. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt ezeknek a kérdéseknek taglalásába belemegyek, ismertetni kivánom lehető rövidséggel azt az összefoglaló memorandumot, amelyet a Népszövetség elé terjesztettünk annak bizonyítására, hogy Magyarország vállalt kötelezettségeinek az egész vonalon eleget tett. Ismertetni kivánom ezt évi jumus hó 16-án, szerdán. azért, miután a pénzügyi és gazdasági szanálás terén egy lezáró fázishoz érkeztünk és ez a memorandum felsorolja mindazt a teljesítményt, amelyet két és féléves működésében a kormány felölelt, felsorolja mindazt, amit az ország pénzügyi és gazdasági szanálása érdekében a kormány és az ország tett. Azt hiszem, időszerű, hogy ezeknek a cselekményeknek sorrendjét, egymásutánját és magukat ezeket a cselekményeket is összefoglaló ismertetésben az országi köztudomására hozzam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Propper Sándor: Érezzük!) Azt hiszem, ez az összefoglaló jelentés bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy milyen széleskörű, milyen lázas működést volt kénytelen a kormány két és fél éven keresztül kifejteni annak érdekében, hogy pénzügyi szanálásunk eredményhez juthasson. Az általam emiitett memorandum azokból a bevezető lépésekből indul ki, amelyek egyáltalában szükségessé tették a szanálás kézbevételét és visszapillantást vet elsősorban azokra a pénzügyi nehézségekre, amelyek 1922-ben, 1923-ban fennállottak, ezeknek okaira s azokra az intézkedésekre, amelyeket a kormány akkor tett abból a célból, hogy az ország saját erejéből igyekezzék gazdasági és pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. Ismerteti azután azt az előkészítő munkát, amely 1923 elejétől 1924 április végéig tartott, amely részben diplomáciai, részben pénzügyi tárgyalásokból állott és amely előkészítő munka arra szolgált, hogy általában lehetővé tegye a szanálás keresztülvitelét egy külföldi kölcsön felvételének segítségév el. Azután ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar kormány 1924 elején tett, mielőtt a kölcsön felvétetett volna, hogy 20 millió frank előleget vettünk fel a magyar bankoktól devizák beszerzése céljából, hogy egy 30 milliós kényszerkölcsönt voltunk kénytelenek kérni az országtól abból a célból, hogy addig is, amig a külföldi kölcsön megszerezhető, az államháztartás deficitje fedezhető legyen, hogy azután 50 millió uj papírpénz kibocsátása következett, amely azonban a koronaértékre már hatással rossz irányban nem volt, miután akkor már a külföldi kölcsön többé-kevésbé biztosítottnak látszott és amely azt a célt szolgálta, hogy az államháztartás mindazokat a tartozásokat, amelyek évek során felhalmozódtak az országban és amelyeket kiegyenlíteni nem volt képes, kiegyenlíthesse. Végre azt a 30 milliót is felemlíti, amelyet az ország maga hozott össze abból a célból, hogy a Nemzeti Bankot felállíthassa. • \ < Bekövetkezett azután annak a lehetősége, hogy a 250 milliós külföldi kölcsönt felvehessük. Ezzel egyidőben fundáltatott az a kölcsön, amelyet Amerikából vettünk volt fel gyorssegély címén. A kölcsönből elsősorban kifizettetett és kiegyenlittetett az a 20 millió bankelőleg, amelyet már emiitettem, azután rendeztetett a francia hitelezőkkel szemben való 15 milliós francia frankos tartozás, amelyet a kereskedelmi kikötő kiépítése céljából vettünk volt fel és rendeztetett egy 9 milliós svájci franknyi tartozása az államnak, amely felvétetett volt svájci bankároktól devizakölcsön címén. A kölcsön felvétele után következett be az, hogy leköttettek a vám. a cukoradó a só- és dohánymonopólium bevételei, amelyeknek fejlődése azóta olyanmérvü, hogy ma már^ hétszeres összegét képviselik annak a szükségletnek, amely a kölcsön szolgálatára szükséges volt (Sándor Pál: Elég szomorú! — Propper