Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-569

22 'Â nemzetgyűlés 569. ülése 1926. évi június hó 15-én, Jcedden. sabban kinyomozza.« És igy tovább mehetnék az egész vonalon. (Állandó zaj half elöl.) Elnök: Csendet kérek. Bud János pénzügyminister; (tovább olvassa) ... »az adóhivataloknak ugy kell eljárniok az összeirási munkálatok során, hogy a mezőgazdaságok jövedelmezősége, a tényleges termési eredmények, a tényleges termelési költségek és értékelési viszonyok felől szerezzenek megbízható adatokat.« (Zaj balfelől. — Sándor Pál: Nézzék meg a mezőgazdasági adókat éis hajtsák végre! Mind tönkremennek a jó aratás dacára!) Itt van az a rendelet, amelyet az árverésekre nézve adtunk ki, hogy ezeknél hogyan kell eljárni. (Horváth Zoltán: Nincs vevő, minister ur! Tönkremegy a nemzeti vagyon!) Igen t. képviselőtársam, én nem akarok arra hivatkozni, hogy... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Még nem volt ilyen pénzügyminister!) Ennek eldöntését másra fogom bizni, de ha a rendeletemről nem vesz tudomást ... (Állandó nagy zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Sándor Pál képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Az Újság nem mondható hozzám közelálló lapnak, de amely erős kritikában részesiti intézkedéseimet, mégis, amikor a múlt év nyarán hasonló rendeletet bocsátottam ki, azt irta, hogy soha még emberségesebb rendelet meg nem jelent. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Bud János pénzügyminister: Az egész vonalon nincs egyetlen panasz, amelyet meg ne hallgatnék, hiszen még Esztergályos t. képviselőtársam is helyeselt nekem a múltkor. Ha tovább megyek, a múlt évben felfüggesztettem az egész vonalon az adóbehajtásokat, igaz-e vagy nem? Meri ezt valaki megcáfolni'? Ilyent nem tehet olyan ember, aki nem törődik az adózók érdekeivel. Most szintén kiadtam az utasítást, hogy a legkíméletesebben járjanak el a jövő termésig és tartózkodjanak hasonló eljárástól. Engedelmet kérek, ez az adózók érdekében kiadott intézkedés és erre azt mondani, hogy az adófizetők ellen kiadott rendelet, lehet szemfényvesztés kifelé, de semmiesetre sem felel meg az igazságnak. (Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister: T. képviselő társam szóvátette az adóhalasztásokat. Az erre vonatkozó rendelet a következő (olvassa): »Kifogásolom, hogy különösen rövidebb lejáratú, négy-hatheti fizetési halasztások engedélyezésére irányuló, valamint kisebb összegű hátralékokra vonatkozó kérelmek elbírálásánál szinte kivétel nélkül a legrigorozusabb álláspontot foglalják tel ugyanazok, (ezt a hatóságnak mondom), akik nagy összegekre aratás utánig kért fizetési halasztások engedélyezésénél, illetve javaslatba hozásánál oly bőkezűen járnak el, hogy az a kincstár érdekeivel már nem egyeztethető össze.« Engedelmet kérek, ilyen intern rendeletért csak nem lehet engem felelősségre vonni. Azt hiszem, ebben van annyi szociálpolitikai érzés, mint amennyit Sándor Pál képviselőtársam nem fog soha felmutatni tudni. (Zaj balfelöl. — Horváth Zoltán: Megkontreminálják a minister urat!) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán. Propper és Horváth képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Bud János pénzügyminister: A zálogolások tekintetében az igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy bankgaranciát kivánok a hátralékokért vagy jelzálog bekebelezést. Ami a jelzálog bekebelezést illeti, méltóztassék megkérdezni Beck Lajos igen t. képviselőtársamat, aki nagyon járatos a pénzügyi adminisztrációban, vájjon ezt nem törvény irja-e elő! Ezt törvény írja elő, tehát nem én rendelem el, hanem a törvény. De t. képviselőtársam azt, hogy én általánosságban elrendeltem volna, hogy bankgaranciával kell az adóhátralékot biztosítani, nem fogja soha bebizonyitiani tudni. Igenis történt olyan eset — nem akarok nevet említeni, amikor nagy cégről volt szó, — nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam többek között nem ugyanerre az esetire célzott-e — amely a behozatalnál bizonyos szabálytalanságokat követett el és egyúttal adóeltitkolást is. Az ilyen^ esetben, amikor adóeltitkolásról van szó, kérdem t. képviselőtársamat, ő nem ugy járna-e el, mint én. hogy ha az illető nem tudja megfizetni az adót, nein vagyok hajítandó erre egyszerű halasztást adni, hanem azt kérem, hogy garanciával biztosítsa nekem a hátralékot. Van egy-két ilyen eset, de ne méltóztassék ezeket általánosságban beállítani a közvélemény előtt, mert azután a közvéleménytől nem várható, hogy helyesen és tisztán lássa a dolgokat. Ezzel kapcsolatban rámutatok a rendeletnek következő szakaszára, amely kapcsolatban van a zálogrolással (olvassa): »Szinte olyan látszata van a dolognak, mintha az illető község alkalmazottai, tudva azt, hogy az adózó az általuk is ismert rendkívüli körülmények^ folytán pénzhez nem tud jutni, az elutasítást csak azért javasolnák, hogy ezáltal egyes lefoglalt dolgok dobra kerüljenek.« Engedelmet kérek, hát lehet jobban megvédeni dózók érdekeit, mint ha a minister maga megy oda és azt mondja: ez nem felel meg az én intenciómnak, ezen változtatni kell? Méltóztassanak megnézni a statisztikát, merem állítani, hogy olyan kevés végrehajtás mint nálunk, kevés helyen van. (Zaj balfelől: — Esztergályos János: Jöjjön a minister ur Pécsre és hallgassa meg a kereskedőket és iparosokat!) Méltóztassanak az adatokat megnézni és meg fognak győződni róla, hogy nálunk olyan humánus az eljárás, amely példaképen szolgálhat. (Folytonos zaj. — Propper Sándor: Bele kell pusztulni ebbe a nagy boldogságba!) Engedelmet kérek, amikor arról van szó, hogy t. képviselőtársaim szemrehányást tesznek és kritikát mondanak, én egy kötelességet ismerek: meggyőződni a vád alaposságáról és csak azután ideállani és nem ugy beállitani a kérdéseket, amint azt igen t. képviselőtársam tette. Azt mondja többek között a t. képviselő ur, hogy egészen másképen járok el kint az életben, mint ahogy itt a Házban beszélek. Amikor most rátérek erre a kérdésre, eszembe jut az a nagy vita, amely közöttünk a svájci gabonaszerződéssel kapcsolatban volt. (Sándor Pál: Nagyon helyes!) Alig, hogy megjelentem a folyosón, t. képviselőtársam már leadta a nyilatkozatot, hogy ennél botrányosabb szerződést még nem látott. (Sándor Pál: így is van!) Már más nézetet vallott ön is ebben a kérdésben. Megtámadott akkor a t. képviselő ur a parlamentben s bár igaz, hogy a személyemet akkor is állandóan kímélte, de voltak a beszédében olyan részek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy gyanút keltsenek a nagyközönségben. A parlament túlnyomó többsége helyt állt mellettem. (Nagy zaj a szélsőbalol-