Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-578

À nemzetgyűlés 578. ülése 1926. jogi törvény sem léphet életbe. így ki vagyunk téve annak, hogy nem állván majd idő rendelkezésre, a jövő év júniusáig a választójogi törvény nem válhatik törvénnyé s ennélfogva a t. kormány megint egy szükségrendelettel fog választatni. Mindezek a kérdések — ott van a megszüntetendő 25 választókerület kérdése is -- sürgős rendezést kivannak. Ezeket a kérdéseket azonban teljes cinizmussal és közömbösséggel mellőzi a kormány, pedig az ország közvéleménye megköveteli a kormánytól, hogy beváltsa azokat az Ígéreteket, amelyekkel a nemzetgyűlést éveken keresztül áltatta. Elvégre ebben a felemás állapotban tovább nem élhetünk. De meg kell emlékeznem azokról a gazdasági állapotokról is, amelyekben az ország sinylődik és amelyekkel szemben hihetetlen nemtörődömség, bűnös könnyelműség és érzéketlenség mutatkozik. (Schandl Károly: Ezt maga sem hiszi el! — Neubauer Ferenc: Bűnös könnyelműség volt a frankvita!) A súlyos adóterhek alatt összeroppan ez a szegény, szenvedő társadalom. A tegnapi napon Kispesten a kereskedők és az iparosok nagygyűlést rendeztek, amelyen kiáltó statisztikai adatokkal igazolták azt, hogy az adókivetések milyen abnormálisan igazságtalanok. A tavalyi kereseti adókkal szemben az idei kivetések három—négyszáz százalékos emelkedést mutatnak s bár maga a község, az autonom törvényhatóság kimondotta, hogy neki erre a kivetésre szüksége nincs, sőt 25%-kal kevesebb kereseti adóra van szüksége, mégis az történt, hogT a kivetések ilyen hallatlan módon nagyobb mértékűek. Tönkreteszik ezzel a gazdasági egyedeket, az ipart és a kereskedelmet. Ma Fábián Béla t. képviselőtársammal a pénzügyminister ur elé vezettünk egy monstre-küldöttséget, amely el éj e-t ár ta ezeket a panaszokat. De nemcsak Kispest, hanem az ország valamennyi városa és faluja is nyögi ezeket a borzasztó adóterheket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A t. minister uraknak, a t. kormánynak végre meg kell hallgatnia ezeket a szerencsétlen embereket, akik elpusztultak, akiknek elpusztulása azonban annak az államháztartási egyensúlynak felbillenését is jelenti, amelynek fentartása annyira nagy érdeke az országnak. Előttem szólott t. képviselőtársam, aki abban excellai, hogy mindig napirendi szónok, de máskor nem hallani felszólalását, azt mondotta, hogy az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy ide, a nemzetgyűlés elé ke- ' rüljenek azok a szociális és gazdasági törvényjavaslatok, amelyek már el vannak készítve. Azt kell tehát kérdeznem, hogy porhintés céljából, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tisztán magánszorgalomból, _ szemfényvesztési célzattal készültek-e ezek a ^^aslatokt Nem komoly törvénytervezetek-e ezek, amelyeket ide kell hozni! Ne méltóztassék ezzel az érveléssel élni. Ezt az érvelést önnek, mint képviselőnek, nem szabad elfogadnia, ha ezzel az érveléssel ezerszer áll is elő a t. pénzügyminister ur. Itt általában az a felfogás érvényesül a többségi párt részéről, hogy ha az ellenzék ezeket a sürgős és égető problémákat feszegeti és idehozza a nemzetgyűlés elé, akkor demagógiát űz. Figyelmeztetem önöket, hogy odakint az országban a nyugtalanságnak már oly feszítőereje jelentkezik, hogy hiába választanak itt az urak, itt oly felfordulás lehet, amely mindannyiunkat eltemet. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Izgatás! Demagógia! — Bottlik József: Majd teszünk róla, hogy ne legyen!) évi június hó 25-én, pénteken. 273 Óriási szociális ós gazdasági válság Örvénye fenyeget. Ha ez a válság forradalommá fog szilajodni, akkor az urak nem fognak ilyen kényelmesen itt ülni, akkor mások foglalják el helyeiket és akkor nemcsak ilyen nyári pihenőket tarthatnak, hanem valamennyiünket hosszú időre pihenni küldenek. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Csak fenyegessen! Demagógia! — Elnök csenget.) Jó lesz, t. képviselőtársaim, az utolsó órában megfontolni azt a könnyelmű -és közömbös magatartást, _ melyet önök az ország dolgozó népének bajaival szemben tanúsítanak. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem igaz! — Schandl Károly: Nem igaz! Tessék megfontolni, hogy mit beszél! — Esztergályos János: Egységespárti tatárjárás!) Elnök: (csenget): Csendet kérek! (Sehandl Károly: Tatárjárás volt az önöké! — Peyer Károly: Ilyen pusztítást nem csinált a tatárjárás! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon. Pakots József: Hiába ez a műfelháborodás, t. többségi párt, (Zaj a jobboldalon.) mert hiszen az adózás terhe alatt nyögő tömegek már annyira forronganak és lázonganak, hogy ez a súlyos helyzet a legkomolyabb veszedelmekre vezethet. (Zaj jobbfelől.) Most fogjuk gyászosan ünnepelni a mohácsi vésznek négyszázadik évfordulóját. Egy gazdasági Mohács fenyeget bennünket (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és el fog" pusztulni minden reménységünk, melyet e nehéz és keserves esztendőkben biztosítani akartunk magunknak azokból a törvényalkotási kezdeményezésekből, amelyeket épen az önök vezére hozott ide. (Zaj jobbfelől.) És ha majd elkövetkezik az önök számára, t. többség, a nagy választási nap, (Felkiáltások jobbfelől: Ott leszünk! — Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor ez az önök számára nagy temetési nap lesz, mely el fogja önöket söpörni. Hozzájárulok Farkas István képviselőtársam javaslatához. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Hordó! Hordó!) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó Sándor! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Inkább bűnbánó hallgatásnak volna helye! — Elnök csenget.) Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről ugy tartom, nagyon helyénvaló, ha az ellenzék komoly kritikát gyakorol egy ülésszak végén a parlament és a parlament működése felett. Ugy találom, hogy kritikában is kívánták részesíteni, ez azonban bizonyos részében személyeskedéssé, apró csipkedéssé, okyetetlenkedéssé fajult. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én azon a felfogáson vagyok, hogy akár negyedóráig, akár félóráig is tarthat a kritika, csak alapos és komoly legyen. Sem a kormány, sem a kormánypárt nem akar kitérni és nem is tér ki az ellenzék s a választók nagy többségének kritikája elől. így tehát ha utalás történt arra, hogy mi lesz, ha majdi eljön a választás ideje, (Horváth Zoltán: Mikor lesz? — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: — Titkos választással"? — Zaj jobbfelől.) mi felemelt fejjel állunk a választóközönség elé. (Esztergályos János: Csendőrrel, szolgabiróval! — Peyer Károly: Terrorral! — Kíibinek István: Szakszervezeti terrorral! —• Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó Sándor: Mi elvégzett munkánk nyugodt tudatában állunk a választóközönség elé. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha a kormányzat