Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-578

 nemzetgyűlés 578. ülése 1926. alapul vételével rendelkezik. (Szilágyi Lajos: Ami igazságtalan!) Az együttes bizottság az ellentét kiküszöbölése céljából a 4. "§> első bekezdése helyébe a következő szöveg felvételét tartja szükségesnek (olvassa): »Az arányszám segítségével történő átértékelés alapjául azoknál az igényjogosultaknál, akiknek már az 1914. július hó 1. napján nyugdíjuk vagy ellátási díjuk volt, az a koronaösszeg szolgál, amely az igényjogosultat az 1914. évben nyugdíj vagy ellátási díj címén megillette.« (Szilágyi Lajos: Vagyis, amit leszavaztak!) Az együttes bizottság javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 221. §-a értelmében a javaslat harmadszori olvasása előtt a 4. § első bekezdését ilyen szöveggel méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Várnai Dániel képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó! Várnai Dániel: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amint méltóztatik jól látni, ebből az egész u. n. ellentmondási afférbői az tűnik ki, hogy a t. kormánytöbbség és a minister ur azt is, amit abban a javaslatban mint jót, mint valami helyeset az alkalmzottaknak adott, öntudatlanul adta (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Derültség és ellenmondások jobbfelől. — Szilágyi Lajos: Ez igaz! — Sándor Pál: A legenyhébb kifejezés! — Szilágyi Lajos: Szórói-szóra igy van!) és most azt, amit öntudatlanul, tévedésből a jobbkezükkel adtak, két balkézzel akarják gyorsan visszaragadni. (Klárik Ferenc: Vissza is ragadják!) Mól yen t. Nemzetgyűlés! Én őszintén bevat lom, hogy a kisebbségi véleményt nem sok reménnyel, nein sok kilátással terjesztettem ide. De a dolgoknak némi magyarázásával alkalmat akarok szolgáltatni ugy a pénzügyminister urnák, mint a t. kormánytöbbségnek arra, hogy ebben az utolsó percben gondolják meg a dolgot még* egyszer jól, fontolják meg jól, hogy mit akarnak visszavenni és hagyják meg az alkalmazottaknak, a nyugdíjjogosult alkalmazottaknak azt, amit egyszer már megadtak nekik. Miről van szó, t. Nemzetgyűlés? Az előadó ur rapidam gyorsan, tulajdonkénen alig érintve az ügyet már rámutatott azokra a bizonyos ellentmondásokra. Voltaképen azon-. ban miről van szó? A javaslat 4. §-a a nyűg- j díj kiszámítását az 1914 július 1-i nyugdíjszabályzatokra alapítja, a Szilágyi-féle módosítás pedig, amelvet méltóztattak elfogadni... (Szilágyi Lajos: Egyhangúlag! — Dréhr Imre előadó: Nem egyhangúlag! — Szilágyi Lajos: Egyhangúlag, az elnök kétszeri kérdezésére!) egyhangúlag az 1924 július 1-i nyugdíjszabályokat teszi a kiszámítás alánjává. Ar. 1924. évi nyugdíjszabályok szerint a nyugdíjat együttesen a törzsfizetések és a lakbér alapján kell kiszámitani. Az 1914. évi nyugdíjszabályzat pedig csak a törzsíizetést állapit ja meg a nyugdíjki számítás bázisául. A különbség óriási. Nem beszélek azokról a komplikált számításokról, amelyek az 1914. évi törzsfizetés alapján adódnak és amelyekben nem kapják meg a nyugdíjjogosult alkalmazottak és a nyugdíjas alkalmazottak azt. amit meg kellene kapni ok, erről a komplikációról nem beszélek, mondom, mert esetleg kialakulhat egy olyan gyakorlat, amely könnyűvé tenné a kiszámítást, de még mindig körülbelül 30 sok esetben 40%-kai rövidítené meg az alkalmazottakat, szemben az 1924. évi nyugdíj szabályzatokkal. A legnagyobb különbséget feszi, amint mondottam, a lakbér, lakbér, amelyet évi június hó 25-én, pénteken. 269 időközben felvettek valamennyi nyugdíj szabályzatba, s amely, amint ernlitettem, 80— 40%-a a törzsfizetésnek és valamennyi 1924-es nyugdíj szabályzat szerint beszámítható, beszámítandó a nyugdíjba. Vannak intézetek, — mint pl. a Kereskedelmi Bank — amelyek ünnepélyes fogadalmat tettek arra, hogy a nyugdíjba be fogják számítani a lakbéreket is, hosszú munka jutalmaképen oda fogják adni az időközben történt emeléseket is. Most pedig az történik, hogy ezeket a nemzetgyűlés, az előadó ur javaslata értelmében, meg akarja vonni. Azt is méltóztassék figyelembe venni, f. Nemzetgyűlés, hogy 1914-ben 8000 korona volt a nyugdíj maximuma. Ezt időközben a^ módosított nyugdíjszabályzatokban felemelték 12— 15—18, sőt nagyon sok esetben 24.000 aranykoronára. De épen egy nem régen hozott bírói ítélet mutat arra, hogy a nyugdíj szabályzatokon időközben történt módosításokat a nyugdíjak felértékelésénél figyelembe kell venni. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Mondom, a Curia a napokban hozott egy ítéletet, amelyben rámutat arra, hogy (olvassa): »az alperes cég különböző szorzószámokkal, drágasági és egyéb segélyekkel javította ugyan alkalmazottai helyzetét, anélkül azonban, hogy ezen uj illetmény fizetési rendszernek a nyugdíj szabály azttal való összhangba hozataláról gondoískodott volna.« Ez az intézet, amelyről itt szó van, a Giro- és Pénztáregylet, amely nem gondoskodott az időközben történt emeléseknek a nyugdíjszabályzatokba való átviteléről, átvezetéséről, ugy, hogy a bíróság volt kénytelen az alkalmazottnak igazságot szolgáltatni. Mármost, tulajdonképen az a kérdés áll előttünk, hogy a nemzetgyűlés meg akar-e semmisíteni olyan kétoldalú szerződéseket, amelyeket alkalmazott és munkáltató kötöttek egymással és amelyek megállapítják nyugdíjaztatás esetére a nyugdíjasok igényeit. Az a kérdés, hogy a nemzetgyűlés meg akarja-e ezeket^ a nyugdíjszabályzatokat semmisíteni a gyengébbeknek rovására vagy pedig meggondolja még magát az utolsó pereben és igazat ad az alkalmazottaknak, érvényben tartja az időközben megreformált nyugdíjszabályzatokat, vagyis az előadó ur javaslata ellenében elfogadja, illetőleg érvényben tartja a Szilágyi-féle módosítást. Sok bölcseséget a t. túloldal még nem csinált ebben a nemzetgyűlésben. (Derültség és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Az már bizonyos! — Mozgás Jobbfelől.) annak ellenére, hogy bölesebbnél-bölcsebb eszméket ajánlottak neki erről az oldalról, hogy valósitsa meg az életben. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Az igaz!) Most megint Deák Ferencnek e^y igen bölcs mondása ellen cselekedtek- Deák Ferenc ajánlotta egyeseknek, közületeknek, államnak, hogy »ha a mellényt rosszul gombolták be, gombolják ki újra és gombolják be jól.« A t. Nemzetgyűlés, — véletlenül, öntudatlanul tévedésből, elismerem,— egy mellényt jól gombolt be és most azt javasolják a t. többség részéről, hogy ezt a jól begombolt mellényt szakítsa fel és gombolja be rosszul olyan emberek, olyan igen értékes társadalmi rétegek rovására, melyek a legnagyobbmérfékben érdemlik meg a támogatást. T. Nemzetgyűlése Méltóztassék azt is figyeW