Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.
Ülésnapok - 1922-577
r  nemzetgyüleß 577. ülése 1926. hozzá a törvényhozás, mert abban a pillanatban az egész jogkeresés; labilissá lesz. A hatalom kérdésévé alakul át a jogkereső közönség érdekével szemben, hogy mikor tudja egy erőseb b fél megmozgatni a törvényhozást, hogy a neki nem tetsző bírói Ítéleteket hatályon kivül helyezze. Ez megdöntené az eg'ész államrend alapját és a legkomolyabb veszedelmeket jelentené a konszolidáció szempontjából ÍR Én tehát örömmel üdvözlöm az előadó ur által javasolt módosítást, amely a bírói Ítéletek érintetlenségét ebben a javaslatban kimondja, a bírói ítéleteket tehát nem fogja megváltoztatni. Igaz, hogy szociális vonatkozásban nagyon csábító lett volna az alkalom a bírói ítéletek ellen állást foglalni abban az esetben, ha az arányszám nagyobb, mint a bírói ítélettel megállapított kereseti összeg. De kétségkívül küzd bennem a szociális érzés, mert tudom, hogy sok méltánytalanság fog ebben a kérdésben történni. Hiszen a bíróság 1 végeredményben, amint én informálva vagyok, valorizációs ítéleteiben körülbelül a 40%-os határon mozgott; ha tehát 75%-os határon fognak már a megállapítások történni, a bírói ítélet értelmében pernyertes fél valóban súlyos hátrányba fog kerülni ebben az esetben, mert hiszen ő kénytelen 40%-nál megmaradni. Nekem volt egy gondolatom, amelyet nem akarok konkrét formába önteni, csak felhozom a plénum előtt, hogy lehetséges az az eset, amikor a vállalat a saját arányszámát és a saját hajlamosságát fogja tekintetbe venni. Ügy láttam, hogy a vállalatok azt mondják, mi sokszor többet fogunk adni, mint amennyit az arányszám kimutat. Ha pl. egy arányszám 75%-ot fog kimutatni és később az idők folyamán esetleg 100%-ig emelik fel, az átmentési kulcs szerint, akkor, ha az összes nyugdíjasok megkapják a 100%-os nyugdíjat, megszűnik a valorizáció, mert a vállalatok 1914-es tiszta aranyértékben fizetik a nyugdíjakat. Ebben a pillanatban nagy méltánytalanság éri azokat, akik a valorizálás jegyében 40%-os bírói Ítélettel fognak szemben állani, mert akkor megszűnik a valorizálás, akkor már nincs valorizált nyugdíj. Akkor kétségtelenül nagy méltánytalanság van ha a vállalat önként 100%-os értékben fizeti az 1914. évi aranyértékes nyugdíj at, a bírói Ítéletek pedig még mindig ott fognak állani 40%-nál. Én ezt érzem, talán megfontolás tárgyáivá is tenném a végrehajtási rendeletben ezt a kérdést, de nem akarom alterálni az elvet, mert azt kívánom, hogy az elv sziklaszilárdan álljon a bírói ítéletekre vonatkozóan. Ahhoz is^ hozzájárulok, hogy az 1924 július 1-től számítódó bírói ítéletekről legyen szó, mert addig" a korona értéke még nem volt stabil, úgyhogy 1924 július 1. az a határidő, amikor a korona viszonylagos stabilitása befejeződött. Kétségtelen tehát, hogy azoknak az ítéleteknek amelyek 1924 július 1. előtt hozattak, megtartása hátrányos lenne azokra, akik a korona értekének hanyatlása mellett kapták meg- a bírói ítéletet. Van egy másik szempont is: az egyességek kérdése. Az én szociális érzésem kétségkívül hajlik a felé, hogy az egyességeknél is nagy igazságtalanságok lesznek a helyzet kihasználásából kifolyólag, de ha én a-t mondottam az ítéleteknél- kénytelen vagyok b-t mondani az egyességeknél is. Itt azonban van korrekció, míg az ítéleteknél nincs korrekció. Itt megint szükségesnek tartom az eddigiekkel szemben leszögezni, hogy tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az egyesség noli me tangere és ezt megint leszögezzük itt a plénum előtt, mert évi június hó 24-én, csütörtökön. 259 [ az általános magánjogi szabályok szerint én egy megkötött egyességgel szemben szintén indíthatok megtámadási keresetet, még pedig azon a jogalapon konstruálva meg keresetemet, hogy ez az egyesség az egyik fél vagyoni vagy egyéb helyzetének kihasználása után jött létre. Ez a lehetőség fennáll; a megtámadási keresetekre nézve nem tartalmaz tiltó rendelkezést ez a törvényjavaslat, vagyis az általános magánjogi rendelkezés szerint nyitva áll az nt. Nagyon kérem a t. túloldalt, ne méltóztassék itt olyan hangokat hallatni, hogy az egyességek noli me tangere. Semmi körülmények között sem; a megtámadási keresetek lehetősége fennáll. Igenis, abban az esetben*, ha az egyesség súlyos kihasználását jelenti a nyugdíjas helyzetének, (Fábián Béla: Csak pénze nem lesz a nyugdíjasoknak a pert meginditani!) — márpedig itt vitán felül áll a kényszerhelyzet — akkor a korrekció lehetősége megtámadási keresettel fennáll. Én bízom a magyar bíróság nyugodt judiciumában, szenvedélyektől mentes pártatlanságában, hogy minden esetben, ahol az aránytalanság kiáltó lesz, meg fogja találni a korrekciót az arányszám alapján, mert akkor az arányszám alapján fogja ítéletét meghozni. Én tehát nem félek, nem aggályoskodom az egyességekre vonatkozólag, de mégis szükségesnek tartottam ezt itt leszögezni. Azt hiszem, az egész nemzetgyűlés egyeteme ezen a jogi állásponton áll. (Rupert Rezső: Jóindulatú szoíizma!) Nem értem, miért jóindulatú ezofizma! (Rupert Rezső; Mert jót akar!) De nem szoíizma! Bocsánat, az ön megjegyzése logikátlan, mert ez nem szofizma, hanem a jelenlegi tételes törvények alapján fennálló igazság! (Rupert Rezső; A bírói gyakorlat szerint őrült nehézség lesz!) Az összes jogi alapelvekkel jutna ön ellenkezésbe, ha ezt szofizmának deklarálná, mert ez az alaptétele a római jogtól kezdve minden egyes állam magánjogának, még a magyar magánjognak is. Semmi körülmények között nem fogadom el tehát ezt a megjegyzést. Nagyon sajnálom, hogy ilyen súlyos egyességeket kötött nyugdíjasok helyzetét még jobban súlyosbítani akarja a képviselő ur. (Rupert Rezső: Tessék elfogadni javaslatomat, hogy az egyesség csak akkor érvényes, ha kedvező. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Wolff Károly: Kétségtelen s bizom benne, hogy ez a megjegyzés nem fogja gátolni a magyar bíróságot, hogy törvény szerinti kötelezettségét teljesítse. Hozzájárulok az előadó ur javaslatához. Elnök: Szólásra, következik? Petrovics György jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: Nincs itt, töröltetik! Ki következik? Petrovics György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Teljes mértékben osztom Wolff Károly előttem felszólalt képviselőtársunknak azt a felfogását, hogy az egyesség nem noli me tangere. Az a kérdés azonban, hogy annak a nyugdíjasnak, akinek bizonyítani kell majd a biróság előtt azt, hogy a vállalat őt anyagi helyzetének kihasználásával kényszeritette rá arra, hogy az egyességet megkösse, lesz-e pénze arra, hogy a pert megindítsa és fog-e tudni bizonyítékokat produkálni? (Kováts-Nagy Sándor: Van ügyvéd, aki pénz nélkül csinálja! Sohasem adnak előleget!) Elmök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: A minister ur felszólalásá38*
