Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

Â. nemëeigi/uîés 576. ülése 1926. évi június hó 23-án, szerdán. 225 létben benne van a kormány egyik tagja s benne van a kormánypárti oldalnak egynehány expononse, mégis még mindig abban a beállításban látjuk ennek az egyesületnek a sorsjegy-akció körüli tevékenységét, mint a milyen bsállitásban láttuk akkor, amikor azt itt a nemzetgyűlés előtt szóvátették. Azok a képviselő urak, akik közvetlen vonatkozásban vannak a Faluszövetséggel, homályos nyilatkozataikban csak arra alludálnak, hogy nem arról van szó, hogy a Faluszövetségre bízzák azoknak-az akcióknak pénzügyi részét, amely akciók révén a kislakásokat fel akarják épiteni, hanem erre a Faluszövetségre akarják bizni azoknak a megszervezését, akiknek lakásait fel akarják épiteni. Aki ismeri a Faluszövetség történetét, aki ismeri az Országos Földmives Szövetség történetét, amelyet a Faluszövetséggel egyesitettek akkor, amikor egyik egyesület sem tudott tagok hiányában aktiv működést kifejteni, aki tudja azt, hogy közeledik a nemzetgyűlési ciklus lejárata, amikor akarva nem akarva szét kell mennie a nemzetgyűlésnek, az nagyon jól tudja, hogy mit jelent szép szavakba burkolva a kormányzatnak ténykedése, hogy a Faluszövetségre akarják bizni a kislakásépitő akció megszervezéséi Felhívom a földmivelésiigyi kormányzat figyelmét arra, hogy nagyon tekintélyes számú kislakást építettek kölcsönökből a háború előtt a Darányi-féle törvény alapján és sohasem gondolt senki arra, hogy ezeknek a lakásépítőknek megszervezését akármilyen társadalmi vagy^ politikai egyesülésre bizza. Tisztán és világosan látjuk, hogy maga a Faluszövetség nem az a politikamentes társadalmi egyesülés, amilyennek itt a nemzetgyűlésen és néha-néha félhivatalos helyről a sajtóban beállittatik, hanem az igenis a kormányzatnak egyik szerve, amely politikát üz, politikát csinál. Aki figyelemmel kiséri a Faluszövetség gyűlésein felszólaló képviselőtársaink beszédét, — és itt csak utalok Sehandl Károly képviselő ur beszédeire és felszólalásaira — az teljesen tisztán látja, hogy a Faluszövetség semmi más, mint készülődés a választásokra ; ezen keresztül akarja a kormányzat a falut, a faivak népét, még azokat is, akik eltávolodtak tőle, a választások alkalmára magához hajtani. Felállhat a földmivelésügyi minister ur és elmondhatja, hogy ebben nincs semmi különös dolog, hogy nincs olyan törvény, amely ezt tiltaná. De van egy erkölcsi, egy etikai valami, amelyre különösen a népjóléti minister ur hivatkozott multkorában, amely lehetetlenné teszi, hogy állami támogatással, állami szubvencionálással tartsunk fenn egy egyesületet, amely benne van abban az ominózus sorsjegy-akcióban is és arra bizzuk a kislakásépitő-akció megszervezését. Sokkal hivatottabb fórumok vannak erre, igen t, földmivelésügyi minister ur, akik ezt becsületesen, politikamentesen el tudnák végezni, és valóban áldást hoznának azokra, akiknek lakásait felépitik, mintha ezt erre az egyesületre bizzák. Itt kell megemlítenem, hogy amikor a sajtóban ez a kérdés szóvátétetett, akkor Sehandl Károly képviselőtársam, akire az előbb itt hivatkoztam, egyik nyilatkozatában azt mondotta, hogy (olvassa): »Ha a túloldalon a leglehetetlenebb támadásokat vezetik az akció vezetősége ellen, azon igazán nem lehet csodálkozni, hiszen nem a szakszervezetek, hanem a falusi lakosság jót létéről van szó, stb.« Azoknak van joguk igy beszélni és nyilatkozni, akik a falusi lakosság jólétét valóban előmozdítják, istápolják és gondozzák. . • Hódmezővásárhely képviselője beszélt itt az előbb és élénk színekkel vázolta, mennyire gondozzák és mennyire viselik gondját a falusi lakosság jólétének. Én nem akarom ezt a helyzetet szélesen megrajzolni és vázolni azt a nyomorúságot, amelyet ennek a kormányzatnak pénzügyi politikája zúdított a falvakra és a kisemberekre és hogy a legkevésbé van joguk ilyen nyilatkozatok megtételére azoknak, akik ezt a kormányzati politikát támogatják. Erről az oldalról nem egyszer-kétszer tétetett szóvá ez a kérdés a maga teljes meztelenségében; nem egyszer-kétszer tettünk indítványt az adóztatási politika megváltoztatására, — amelyről jóelőre megmondottuk, hogyan fogja megnyomorítani és tönkretenni a falvak népét — és az az oldal volt mindig az, amely e tekintetben is szembehelyezkedett velünk a pénzügyi kérdésekre való hivatkozással. Már pedig ha a túloldalon ezt a politikát folytatják, akkor ne lepjenek fel velünk szemben azzal, hogy mi irigykedve tekintünk arra, hogy a falu népének jólétét emelik és fokozzák. Mi volnánk a legboldogabbak és mi örülnénk a legjobban, ha a kormányzat valóban eredményes és a falusi nép érdekeit védő politikát folytatná iés mi volnánk azok, akik minden téren elősegítenek a kormányzat működését. Ettől az irányzattól, ilyen politikától azonban ezt nem várjuk. Ezekből kiindulva jegyeztem be interpellációmat. Kiváncsi vagyok megfelel-e a valóságnak az, hogy a földmivelésügyi kormányzat, amely benne van a Faluszövetségben, valóban megbizza-e ezt az egyesületet a földigénylők megszervezésével a házak építése tekintetében. Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván válaszolni ! Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés! A falusi kislakásépitő akcióról annyi nyilatkozat és hírlapi közlés jelent meg az utóbbi időben, hogy azt hiszem, ebben a kérdésben az ország közönsége kellőleg* tájékoztatva van. A költségvetési tárgyalások során voltain bátor bejelenteni, hogy a földreform során házhelyhez jutottakat, a házuk felépítésében a kormány támogatni kívánja. Közöltem továbbá, hogy erre a célra a kormány négy évre, évenkint öt millió aranykoronát bocsát rendelkezésemre, amely erre a célra lesz fordítandó. Miután azonban az első esedékes részlet csak néhány hónappal ezelőtt lett rendelkezésemre bocsátva, a szervezés munkáját nem birtuk azzal a lendülettel megkezdeni, hogy most momentán eredményekkel tudnék beszámolni. Amint méltóztatnak tudni, én akkor bejelentettem, hogy 5°/o-os kamatozás mellett kedvezményes kölcsön formájában kivánom a kontemplált összegeket a házépítők rendelkezésére bocsátani. Miután tehát itt hitelügyről van szó, a hitelbázis megkonstruálása vált rendkívül komplikálttá, amikor az ügyet lebonyolítani készültünk. Megállapitottam ugyanis, hogy az O.F.B. bár itéletileg kimondotta az illetők igényjogosuítságát és azok hivatalosan birtokba is lettek helyezve, azonban majdnem, minden egyes esetben a megváltási ár kifizetésének 10 évre való elhalasztását mondotta ki az O.F.B., úgyhogy az illetők a házhelyek vételárából még egy fillért sem fizettek ki és igy hitelügyi szempontból rendkívül megnehezült az ügy lebonyolítása, A megszervezés során továbbá azt láttuk, hogy olyan igényekkel, találjuk magunkat szemben, amelyeknek kielégítésére a legminimálisabb összeget sem jelenti a négy évre kontemplált évi 5 millió aranykorona és igy kérdésessé vált, hogy miután ebből az összegből községenkint csak két-három házat tudnánk felépíteni, megkezdhetjük-e ezzel az összeggel az egész akció lebonyolítását és hogy szociális szempontból mennyivel