Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-576

ÏÔi> A nemzetgyűlés 576. ülése 1926 váik ellátási járandóságának átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 1009, 1029) részle­tes tárgyalásának folytatása. Soron van a 6. § folytatólagos, tárgyalása. Szilágyi Lajos kép­viselő urat illeti a szó, aki beszédének elhalasz­tására a tegnapi ülésben engedélyt kapott. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az elnök urnák az a bejelentése, hogy a pénzügyminis­ter úrtól átiratot kapott, amelyben a pénzügy­minister ur konstatálja, hogy a tegnapi ülés határozatai között ellenmondás van s ebből kifolyólag a pénzügyi bizottságot újból egybe kell hivni, magával hozza, hogy rámutassak arra, hogy a tegnapi ülésen tényleg olyan ér­dektelenség mutatkozott, hogy én ismételten megállottam beszédein közben, vártam, mig képviselőtársaim szives figyelme megnyilatko­zik és addig szüneteltettem beszédemet. Nem tudom, hogy ez a törvényjavaslat, amely teljesen különleges a maga egész beál­lításában, tendenciájában, miért nem kelti fel jobban az érdeklődést! Lehetetlen az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalásokat csak olybá venni, mintha az ellenzéki képviselők közül egyik-másik csak alibit akarna igazolni talán azon egyesületek, érdekképviseletek vagy tö­megek előtt, amelyeknek jajszavát hallatják; lehetetlen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a pénzügyminister ur most már kimondotta az utolsó szót és igy további módosítás úgy­sem, lehetséges. Én tehát, amikor magam is konstatálom, hogy a tegnapi szavazás lehetet­len helyzetet teremtett, — amennyiben a teg­nap megszavazott negyedik szakasznál az ál­talam indítványozott első bekezdés és az ere­deti szöveg első és második bekezdése egymás­sal teljesen ellentétes és igy tényleg ilyen rendikivüli intézkedésre van szükség —viszont kérem az igen t- többséget, hogy a további tárgyalások igénytelen felszólalásainknak mégis csak valami értéket tulajdonítani mél­tóztassanak (Felkiállások jobb felől: Helyes!) és különösen ne méltóztassanak elzárkózni olyan ridegen, majdnem érthe téten módon az ellenzéki kívánalmak elől. Tegnap épen az egységespárt elnökének vezetése mellett tör­tént meg, hogy semmit sem jelentő három percnyi^ meghosszabbítást nem engedélyezett a többség, ugyanakkor pedig, mintha Isten ujja lett volna, ugyanazt a szakaszt tévedés­ből megszavazták, amelynek indokolására há­rom percet olyan nagyon sajnáltak. Ez a 6. §, amely tárgyalás alatt van, első­sorban azért fontos, mert az igényjogosultak részéről, de a vállalatok részéről is szabályozza a korrekció lehetőségét, a kérvények benyúj­tásának idejét, a folyamodók számát, azt, hogy mennyi .aláírás szükséges ahhoz, hogy egy ké­relem a biróság elé juttattassék. Én ebből az alkalomból emlékeztetem az igen t. pénzügyminister urat, — nagyon sajná­lom, hogy minduntalan rá kell olvasnom a pénzügyminister úrra az egyik-másik ankéten történteket — én ceruzával jegyeztem, hogy mi történt ezeken a megbeszéléseken és ezek alap­ján állithatom azt, hogy a pénzüg-yministerium tanácstermében lefolyt megbeszélésen, amelyen a munkaadók képviseletei jelen voltak, az al­kalmazottak érdekeire pedig politikai pártkü­lönbség nélkül mi, a jelenlevő képviselők is vi­gyáztunk, a minister ur azt a nyilatkozatot tette, hogy nincs kifogása a memorandumban foglalt az ellen a kérelem ellen, amelyben az alkalmazottak az egyénenkénti perujitási jog­nak elvi fentartása mellett azt kívánták, hogy az arányszám megváltoztatása iránti kérelmet az összes igényjogosultaknak legalább egy­tized vagy a nyugdíjasoknak egyötöd része évi június ho 23-án, sze?~dán. terjeszthesse elő, azzal a hozzáadással, hogy ä kérelmezők számának a 20-at meghaladni nem kell, a kérelmezők lajstroma a biróság által zárt borítékban kezelendő. Ennek alapján mi az érdekképviseleteket igy informáltuk, sőt az én elnökletein alatt álló párt az összes napila­pokhoz egy közleményt küldött, amelybe bele­vette azt, hogy. a minister ur ezt a kérelmet akceptálta. Őszinte sajnálattal kell most konstatál­nom, hogy amikor a minister ur rámutat arra, hogy azóta is engedményeket tett, ugyanakkor visszafejleszti a törvényjavaslatnak némely határozványait; itt állunk megint egy olyan esettel szemben, hogy a minister ur az anké­ten elfoglalt álláspontját elejti és ragaszkodik az eredeti szöveghez. Ebben a tekintetben poli­tikai pártkülönbség nélkül Östör József képvi­selőtársunk határozati javaslata mellé kellene felsorakoznunk, amely szerint akármelyik al­kalmazott, akár aktiv, akár nyugdíjas, külön­külön is kérheti az arányszám megváltoztatá­sát. Ez én szerintem is olyan állampolgári jog", amelyet rnegesorbitani nem szabad. Az Östör József képviselőtársunk által teg­nap kifejtett álláspont helyességét egy pár példával próbálom bizonyítani. A Magyar Ál­talános Takarékpénztárnak, a Magyar Orszá­gos Központi Takarékpénztárnak ezidőszerint csak egy-két nyugdíjasa van. Ha ezek az inté­zetek közzéteszik az arányszámukat az inté­zet tisztviselői még nem tudják, hogy kiket akar az igazgatóság nyugdíjba küldeni. Kér­dem a t. pénzügyminister urat, hogy miképen álljanak össze ezeknek az intézeteknek aktiv tisztviselői, hogyan csoportosuljanak, szövet­kezzenek, amikor még nem tudják, hogy mi fog történni, egyáltalában nem tudják, hogy velük történik-e valami személyi változás, ki vannak szemelve nyugdíjazásra vagy nincse­nek? Az igen t. pénzügyminister urnák el kell tudni képzelni azt, hogy ha valaki nagyon mo­zog, aláírásokat gyűjt, szövetkezést próbál létrehozni, az nyomban a fekete listára kerül és azt előjegyzésbe veszik azok közé, akiket nyugdíjazás utján eltávolítani igyekeznek. A vállalatok most begombolkoznak, bölcsen hall­gatnak, még tagadják azt is, hogy nagyobb szabású nyugdíjazásra készülnek, mi viszont tudjuk, hogy alig várják a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, amikor is tömeges elbocsátások lesznek. Épen ezért én azt tartom, hogy nemcsak három hónapon belül, hanem későbbi időpont­ban is lehessen kérni az arányszám megvál­toztatását; ne legyen ez ilyen szigorú szabály­lyal megkötve, hogy csak három hónapon be« lül lehessen ezt kérni. A törvényjavaslatnak az a határozmánya, hogy azon az alapon lehet kérni az arányszám megváltoztatását, hogy az arányszám »nem tünteti fel hiven« a részvénytársaság vagy a szövetkezet saját vagyonának változását, ez a »nem tünteti fel hiven« kifejezés megint csak eszembe juttatja azt a törvényes rendelkezést, amely pl. előírja, hogy az ebben a ülésterem­ben történteket, a parlamenti eseményeket hi­ven kellene a sajtónak visszaadnia. Amiképen az nem történik meg, épugy félő % hogy itt sem fog megtörténni a vagyonváltozásnak hű fel­tüntetése. Ezt igen tág kifejezésnek tartom és ebből a szempontból a szöveg ellen is kifogá­som van. De egyébként is lehetetlen, hogy amikor a 6. §-t tárgyaljuk, ne kapcsoljuk azt a 8. §-hoz, még pedig a 8. §-nak 3. bekezdéséhez, amely viszont azt mondja (olvassa): »Ha a társaság

Next

/
Thumbnails
Contents