Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-575

A nemzetgyűlés 575. ülése 1926. évi június hó 22-én, kedden. 18

á gyűlést és a minister urat. hogy javaslatomat elfogadni szíveskednek. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Pakots József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen., töröltetik. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Ennél a szakasznál, amely felett nagyon kimerítő vita indult meg és amelynél a nemzetgyűlés valamennyi pártjának — ugy látom a vitából — az a véleménye, hogy • - . (Bud János pénzügyminister: Kilencszer hallottuk ugyanazt!) én nem kívánom a pénzügy minis ter urtóL hogy végighallgassa beszédemet —• a nemzetgyűlés valamennyi pártjának egyöntetű véleménye az hogy a szakasz ebben a szövegezésében nem helyes, nekem az egész vita után, ami eddig lefolyt és mindazok után, amiket eddig hallottunk és amit az egész törvényjavaslatból látok, csodálkozva kell megállapítanom, hogy amig a nyugdíjtörvénynek az volna a feladata, hogy a nyugdíjasok nyugdíját biztosítsa, addig itt van egy nyugdíj-törvényjavaslat, amelynek minden egyes paragrafusából azt látom, hogy miként fognak kevesebbet kapni a nyugdíjasok, mint ami őket eredetileg alkalmazásuk szerint megilletné Mert eggyel tisztában kell lenni. Azzal, hogy a nyugdíjasok legnagyobb része a fizetéséből aranykoronában fizette be nyugdíjjárulékait. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a nyugdíjas abban az esetben, ha a nyugdíjjárulékát nem fizette volna be a vállalat pénztárába, — amely azt nem tartotta meg papírpénzben, hanam házakba fektette be vagy pedig az üzleteiben használta fel —• talán jobban járt volna, A másik kérdés amelyet a magánvállalatok alkalmazottainak nyugdíjánál tekintetbe kell vennünk» az, hogy a magánvállalatok legnagyobb része^ nincs abban a helyzetben, mint amelyben a békében volt. A régi, békebeli Magyarország, sajnos, nincs meg és sajnos, nincsenek meg a régi békebeli vállalatok sem. Mert a régi vállalatoknak Nagy-Magyarország vállal atatainak kapacitása Nagy-Magyarországra volt felépítve és természetesen a mai kis Magyarország vállalalatai kénytelenek számolni a mai kis Magyarország, csonka Magyar ország keretével. De ugyanez a helyzet az államnál is. Az állam is a régi Nagy-Magyarországra volt berendezkedve, sőt itt még sokkal rosszabb a helyzet azért, mert a megszállt területekről a tisztviselőknek jelentékeny része, amely ott az esküt letenni nem akarta vagy amelyet kiüldöztek onnan, idejött a mai Magyarország térületére, amely szintén nyomorgó ország, sőt mint állami közület, sokkalta nyomorgóbb, sokkalta rosszabb szituációban van, mint amilyenben a vállalatok vannak. Én tehát nem tudok egyet megérteni, azt, hogy amikor az arányszámot megállapították, amikor az arányszámot tárgyalták, miként volt lehetséges, hogy legalább is minimális arányszámként nem vették tekintetbe azt az arányszámot, amelyet az állam a maga nyugdíjasaival szemben magára nézve kötelezőnek tart. Másik kérdés, amelyet az arányszámnál nem értek és nem tudom megérteni, hogy milyen meggondolás vezette a kormányt, amikor ezt a százalékot megállapította, az, hogy nem látom ennek emelkedését, növekedését. Mert ha elfogadom a vállalatoknál azt, amit kénytelen vagyok elfogadni, r

— mert lehetetlenség, hogy realitásoknál, reális kérdéseknél reális szempontokat ne vegyünk figyelembe — hogy NAPLÓ. XLV. ma, amikor nincsenek kereskedelmi szerződéseink, amikor az ország gazdasági helyzete rossz, amikor a konjunktúra után a dekonjunktúra következett be, az egyes vállalatok prosperitása nem olyan, mint a békében volt, sőt nem olyan, mint pár esztendő múlva lesz, akkor lehetetlenség, hogy én magam, akinek kötelessége megvédeni az alkalmazottak tömegeit, ne hagyjak hátsó ajtót arra az esetre, ha a prosperitás valóban emelkedik. És én ebből a szempontból túlságosan hosszúnak tartom azt az időtartamot is, amelyet a törvény kontemplál. Lehet, hogy optimista vagyok, de én azt remélem, hogy Magyarország mai szomorú gazdasági helyzete, amelynek első konzekvenciáit a tisztviselőkkel akarják levonatni, nem fog 5—6 eszetendeig, nem fog 1930-ig tartani, én tehát a kontemplált revizió idejét 1928-ra tenném. Sajnálattal látom, hogy a vitában nem említtetett fel egy kérdés, ezért kénytelen vagyok itt megemlíteni annál is inkább, mert remélem, hogy ezt a kérdést nemcsak a nemzetgyűlés többsége, de maga a minister ur is magáévá fogja tenni. Azt láttuk az utóbbi esztendőkben, amikor a tisztviselőknek nyomorúságos filléreket juttattak — magam láttam havi 1200—1600 koronás tisztviselői nyugdíjakat, amelyekért nem volt érdemes elmenni, hiszen a villamos többe került, mint amennyi a nyugdíj volt,... (Tamássy József: Azért kell ez a törvényjavaslat!) épen ezért akarok felemlíteni egy esetet, amely azt hiszem, mindnyájunkra nézve döntő hatással lesz. Akkor, amikor ebben a helyzetben voltak a tisztviselők, a kényszerhelyzetben egyességet kötöttek a vállalattal. Ennek az egyességnek értelmében kimondották, hogy tekintet nélkül a bírói határozatra és tekintet nélkül a később hozandó törvényre, ők bizonyos összeget vagy mint végkielégítést, vagy mint havi járulékot elfogadnak. Tehát olyan tisztviselők, akiket ennek a törvényjavaslatnak értelmében milliók és milliók illetnének meg, elfogadtak 500.000 koronát azért, mert kényszerítve voltak erre, mert különben nem lett volna nekik és családjuknak mit enni. Amikor tehát nekünk feladatunk itt a nemzetgyűlésen, hogy a _ kihasznált embereket, a szegényeket megvédjük a hatalmasokkal szemben és ha történtek igazságtalanságok, azokat a nemzetgyűlés erejével reparáljuk, kérem a minister urat, — hiszen nem nagy kérdésről van szó, de sok szegény nyomorult ember élete függ tőle, hogy a minister ur és a nemzetgyűlés ebben a kérdésben miképen fog állást foglalni — hogy ezek az egyességek érvénytelenittessenek. (Tamássy József: Benne van a 14, §-ban!) Nincs benne- Nem tartottam volna helyesnek, ha a vita ebben a kérdésben csak a 14. §-nál indul meg, hanem én a ministar ur figyelmét már most fel akarom hivni erre a kérdésre, hogy legyen ebben a törvényben olyan szakasz, amely kimondja, hogy azok az egyességek. amelyeknek értelmében a tisztviselők kevesebbet kapnak, mint amennyi őket ennek a törvénynek értelmében megilletné, érvénytelenek. (Tamássy József: 14. § második bekezdése!) Abban nincs benne. Elolvastam a 14. §-t de abból nem derül ki. Méltóztassék megnézni, a 14. § második bekezdése ezt mondja, (olvassa): »Ha a felek a járandóság összegét az 1924. évi július hó 1. napja után a pénz értékcsökkenésének figyelembevételével egyességgel megállapították, a járandóság összegére továbbra is az egyesség irányadó.« Én pedig az ellenkezőjét akarom, hogy ne legyen az egyesség az irányadó, mert sok ki27